Mikor Dean és Sam visszaértek a motelbe Dean mérgesen vágta be az ajtót és dobta le a cuccait az ágyra. Sam ezt észre vette de nem tudta miért viseledik így a bátyja.
-Dean mi történt?
-nem történt semmi!- választolta majd kivett egy pólót.
-hát nem úgy tűnik olyan vagy mint egy kaktusz!
-Sam ha annyira tudni akarod, a te kis szellem barátnőd megjelent a templomban, de nyugi végre el mondhattam neki a véleményemet.
-Dean mit mondtál?
-csak azt amit gondolok róla meg az elméletéről. És elegem van hogy ebből a szakadt városból sehogy sem tudunk elmenni.- mondta majd bezárkozott a fürdőbe. Sam kicsit meglepődött Dean indulatain, majd felállt és előkereste a laptopját hogy utána nézzen volt e még vki aki láthtott egy "angyalt". Ez alatt Alison a könyvtárban sétált sűrű léptekkel, de nem volt uticélja és a könnyei csak potyogtak. Nem akart futni, de lassan menni sem, ezért rohant míg vki meg nem állította.
-héj, még a végén vkit elütsz ezzel a tempóval!- mondta egy magas barna hajú, borostás arcú, de kedves mosolyú férfi aki karba tett kézzel állt az egyik polcnak dőlve.
-lehet- fordult oda Alison és könnyes szemmel nézett a férfira.
-nem hiszem hogy a könnyeknek ott van a helye- lépett oda a férfi és letörölte a lány arcán lévő könnycseppeket.
-én úgy érzem igen!
-és miért??
-mert egyedül vagyok és a feladatom pedig a világ legnehezebb dolga!- fakadt ki a lány
-hűha látom ez nem egyszerű eset!- mosolygott a férfi- gyere mutatok vmit.- mondta majd megfogta Alison kezét és a következő pillanatban a baleset helyszínén voltak. A nap épp lemenőben volt és a fa ami Alison életét kérte cserébe a találkozásért, most megtörte ezeket a fényeket. A fa törzsén koszorúk és virágok voltak. És egy fénykép amin Alison mosolygott a vőlegényével, egy kis felirat volt rajta.
-örökké veled!- olvasta Alison.- jaj- tette a száj elé a kezét
-én nem mondanám hogy egyedül vagy!
-de itt igen!- tette vissza a képet majd állt fel Alison- itt igen!
-itt mindenki egyedül van! Te, én, mindenki!
-de akárkivel találkozok, boldog, maga is csak mosolyog. Én nem tudok, főleg...
-főleg mert a fiaim, azaz csak Dean kicsit nehezebben viseli a jelenléted?
-a maga fiai??
-igen a nevem John Winchester
-fhu- lepődött meg Alison
-na azért ennyire nem kell meglepődni, visszatérve Deannek csak idő kell és nem lesz gond!
-gond?? na az van és most! Ha tehetné mér rég lepuffantott volna azzal a....az...izével
-kősópuskával!- segítette ki John
-azzal! de mindegy is Sam a könnyebb eset, és ő még beszélget is velem! Sőt érdeklődik! De Dean...
-próbáld megérteni, ha jól tudom olvastad a könyvét?!
-igen és?
-nincs és- sétáltak arrébb- Dean elvesztette az anyját, a gyerekkorát jó részt nekem köszönhetően, és nem rég engem is! Lehet nem is az a baj hogy szellem vagy és ott vagy hanem hogy, nem azok közül van ott vki aki neki hiányzik! Érted?
-igen, de akkor is! Amiket mondott!
-már akkor megbánta hidd el! -állt meg John
-el hiszem, tehetek mást! ahj- sóhajtott egyet Alison- mennem kell még a végén csinálnak vmit és nem vagyok ott!- mosolygott a lány!
-na fel a fejjel, egyrészt nem vagy egyedül, másrészt a világ legnehezebb feladata sem rád vár!- mondta búcsúzoul John
-kiderül, viszlát- intett Alison majd eltűnt. John még vissza nézett a fa törzsére mikor egy autó állt meg az úton. Alison vőlegénye szállt ki egy lánnyal az oldalán és virágot hoztak.
-talán mégis csak egyedül van!- hajtotta le a fejét a férfi, majd ő is elhagyta a helyet.
Mikor Alison visszaért a motelhez, épp akkor futott be Angie, ezért gyorsan elbújt a Chevy mögé. Bár lány nem láthatta de nem akart kockáztatni. Angie az ajtóhoz érve kopogtatott és várta hogy kinyiljon. Mikor Dean kinyitotta az ajtót Alison felállt a Chevy takarásából és végig nézte ahogy a húga bemegy. Dean is látta Alison aki állta a férfi tekintetét, amit csak az ajtó csukódása tört meg.
-Angie, szia- állt fel Sam hogy üdvözölje a lány
-hello, na látom még itt vagytok, ami azt jelenti, hogy segítetek igaz?
-nem ez csak azt jelenti hogy nem mentünk el!- vetette oda Dean mikor elsétálta a lány mellett és ült le az ágya szélére.
-Dean úgy érti hogy most van egy másik feladatunk, és a tiedre nincs időnk!- folytatta Sam látva Angie arcát Dean mondata után- és amiket elmondtál elgondolkodva rajta, nem hiszem hogy tudunk neked segíteni- fejezte be Sam
-de hát...-kezdte lendülettel Angie, majd kifújta a levegőt.- jó oké, ha nem hát nem! rendben!- mondta mikor zajra lett figyelmes, ami Alison okozott azzal hogy a párkányról levert egy hamutartót.
-upsz- mondta majd mikor kínyilt az ajtó láthatta húgát végre.
-Alison- mondta Angie halkan, de a mellette álló Sam megfogta a lány karját.
-Angie, nyugi nincs semmi gond! én csak...- akadt el Alison nem igazán tudta mit mondhatna ezért segélykérően nézett Samre.
-Angie a nővéred meghalt, amit most látsz az...
-tudom a szelleme! de a nővérem- hatódott meg Angie majd oda sétált a nővéréhez. Mikor hozzá akart érni Alison hátrébb állt.
-ne , nem lehet még találkoznunk sem szabadna!!- mondta könnyes szemmel Alison majd újra Samre nézett aki odalépett és visszahúzta Angiet.-mennem kell, én most megyek!! vigyázz magadra!
-ne várj csak!- szólt oda a kilépő Dean.
-Dean
-ilyenkor nem vagy okos? mh?!
-Deaan- szólt oda Sam
-ne ne!! Alison annyira tudja mi a jó na akkor most itt a tesója, akivel annyira találkozni akart! És Angie is ezt akarta na akkor most miért vagyunk ennyire oda?!
-ezt te nem értheted!- mondta halkan Alison
-annyira tudtam hogy ezt fogod mondani!- gúnyolodott Dean
-mindent tönkre teszel és még észre sem veszed!- mondta Alison majd eltűnt!
-na ennyi, így szokása! na íme a nővéred remélem ennyi elég volt!- mondta Dean majd vissza ment a szobába!
-ne figyelj rá, nem szokott ilyen lenni, csak...mind1- magyarázta Sam- jól vagy?- nézett a lányra akinek a szeme könnyes volt!
-igen persze, most haza megyek!! kösz mindent szia- mondta Angie majd elrohant. Sam bement Deanhez aki az ágyon pucolta a fegyvereit.
-tudod a napokban igazán bunkó vagy!
-éljen- mosolygott gúnyosan Dean, mire Sam már nem tudott és nem is akart mit mondani. Aznap éjszaka Dean rövidre akarta zárni a dolgokat és pontot tenni az angyalos ügy végére, így mikor a templomba lógtak be hogy Michael atya csontjait elégessék, Dean egy férfit látot aki egy oszlopot bámult.
-Sam te menj és égesd el amit kell én utána nézek ennek az embernek!- mondta Dean majd külön váltak Sammel, aki bement és kikutatva csontot elégette. Dean pedig követte az időközben autóval száguldó férfit. Alison karkötője fekete lett és egyből tudta mennie kell.
-jaj ne, most mi jöhet.- mondta magában Alison majd rögtön indult ahova kell. Egy kereszteződébe állt meg és a távolban látta hogy két autó közeledik.
-most mit csináljak!! - toporgott Alison az autók pedig egyre gyorsabban közeledtek. A másik útról épp egy kamion jött. -mit tegyek!- mondta most már hangosan majd a kocsik oda értek és Alison helyett egy másik erő vetett véget az üldözésnek ami a férfi halálával végződött, hiszen a cső a kamionról úgy esett le hogy beleállt a kocsiba, átszúrva a sofőrt. Dean kiszállt és elképedve sétált oda az autóhoz. Ő sem hitte el amit látott.
-mi a...- simitotta végig az arcát Dean miköben a sofőrt nézegette
-hát én se festhettem jobban mikor szembe jött a fa- mondta Alison mire Dean felé fordult.
-te csináltad?
-bár én tettem volna, de nem. Befuccsoltam!
-ha nem te akkor...- mondta Dean majd csak nézett a lányra.- de azért voltált itt nem, hogy vigyázz...rám?- mondta ki nehezen Dean
-igen!- mondta Alison majd el akart sétálni mire Dean utána szólt
-várj, beszélni akarok veled!- mondta majd a Chevyhez sétáltak és az elejének dőlve beszélgettek.
-tudod, apa és Sam volt a legfontosabb az életemben. A két legfontosabb személy. De apa halott, és Sammy...
-itt van veled- mondta halkan Alison
-igen- hajtotta le a fejét Dean majd a lányra nézett.- amit a múltkor mondtam, kicsit túllőtem a célon!
-semmi gond! Nem csak neked nehéz ez a helyzet el hiheted! Nekem már nincs semmim, de neked ott van Sam, aki aggódik érted mert amióta apukád meghalt, megváltoztál!
-na igen, apa...-érzékenyült el Dean- hiányzik nagyon! de te honnan veszed hogy megváltoztam? nem is ismertélt előtte!
-én mindent tudok rólad Dean, ahogy Samről is!
-hűű, akkor te ismersz igaz?
-igen, de nyugi neked nem kell engem megismened, elég ha nem puffantasz le kősóval.- mosolyodott el a lány
-és ha meg akarlak ismerni?- kérdezett vissza Dean, miközben rendőrök szírénáit hallották meg.-jobb ha megyünk!- mondta Dean
-menj csak nekem más hova kell menjek! Azt hiszem lesz egy kis leszúrásban részem!- mondta Alison
-miért?
-mert találkoztam a húgommal, akivel nem lett volna szabad! na mindegy, amig nem vagyok vigyázz magadra na meg Samre, majd találkozunk később! szia- intett Alison majd eltűnt Dean pedig beült a Chevybe és visszaindult a templomhoz hogy felvegye Samet.
-Sammy, pattanj be! na minden oké?
-ja elégettem a csontokat, és Michael sem jön már vissza.
-én meg beszéltem Alisonnal!
-mi?
-igen beszéltem Alisonnal!
-az oké, de meglep hogy nem szellemcsajnak bevezted hanem a nevét mondtad!
-jó van Sammy, nem kell a szavakon lovagolni oké!- mondta Dean majd visszahajtottak a motelbe.
Angie hosszú séta után ért haza, mikor az anyja meglátta rögtön tudta történt vmi!
-Angie, kincsem jól vagy??- lépett oda a nő mire a lány könnyes szemmel nézett rá
-remekül! de mit érdekel- mondta majd otthagyta az anyját és felrohant a szobájába. És mindenki aki aludni tért azonos mondattal zárta a napot!
-ez nem semmi nap volt- mondta Dean is és Angie is. Viszont Alisonnak a folytatás már nem volt túl kellemes
AJÁNLOM AZ OLDALT
