Dean az ágyon ült a trédére támaszkodva jobb kezében a fegyverével. Sam és Alison  a vele szemben levő asztalnál ült, Alison szembe Deannel felhúzott lábakkal. Sam úgy érezte magát mint egy bíró a tárgyaláson.

-na jó akkor most beszéljük meg oké- mondta Sam

-ezen nincs mit öcsi, ez a csaj egy szellem és egyszerűen számomra is felfoghatatlan hogy nem vadásszuk le!

-te ösztönösen kinyírsz mindenkit??- fakadt ki Alison

-csak akik már halottak!

-hééj, lehet hogy halott vagyok de itt vagyok akárcsak te vagy az öcséd !!

-jó Alison ülj le, nyugi- mondta Sam- Dean, akármiért is van itt a lány legalább hallgassuk meg!

-hallgassuk- mondta gúnyosan Dean

-szóval Alison, ki küldött és miért?- fordult oda Sam

-honnan tudjam….jó egy nő Mary a neve ennyit tudok elmondta hogy mi van velem, ezt a csuklómra tette és azt mondta van egy feladatom.

-ami az hogy megvédj minket?

-igen- nézett a lány Samre- de nem értem miért, hiszen Mary is megtehetné miért nekem kell, főleg így- nézett Deanre

-jó nézd, ez nekünk is új elhiheted, tényleg nem szoktunk szellemekkel társalogni.- mosolygott Sam

-értem én, és azt hiszitek nekem egy álom hogy meghaltam és mindent elvesztettem. Nem láthatom a húgom, sem a szerelmem sem senkit aki nekem fontos csak titeket!!! Hát igen tényleg remek ez a helyzet- mondta könnyes szemmel Alison, majd eltűnt, és most végre akkor amikor ő akarta.

-Alison, Alison- állt fel Sam de a lány már nem volt a szobában. Dean is felpattant kezében a fegyverrel, de a lány már nem mutatkozott. Alison a kórházban volt újra és a falnak dőlve állt és zokogott. Arcát a kezébe temette. Mikor felnézett meglátta a szüleit, akik Angiehez jöttek hiszen az orvosok értesítették őket hogy a lány magához tért.

-anya- mondta halkan Alison majd letörölte az arcát és elindult a húga kórterme felé. Tudta nem mehet be így csak az ajtóig ment. Mikor benézett látta ahogyan apja a húga fejét simogatja az anyja pedig az ágy végében mosolyog.

-boldogok, nélkülem is…nem is számítok nekik- szipogta a lány majd tovább sétált a folyosón ami arra fele már kihalt volt hiszen egy elhagyatott részére ért Alison.

-tudom én hogy nem könnyű- jelent meg mellette az a lány akivel először találkozott és aki Maryhez vitte

-jaj te…megijesztettél!

-ne haragudj, néha hirtelen tudok érkezni- vigyorgott a lány

-ki vagy te?- fordult felé Alison

-a nevem Katie és kb 4 éve meghaltam! Kinek találod, influenza. Érted beoltanak meg minden erre puff.- mesélte vidáman a lány

-hogy tudsz ennyire örülni ennek?

-nézd az első időkben senki nem várja el hogy boldog légy, szerintem nem is lehet, aki az, az utálta az életét.- magyarázta a lány

-de te…

-oh én már 4 éve itt vok, volt időm beletörődni, a barátom hozzáment a legjobb barátnőmhöz. De hidd el az esküvőjüket felejthetetlen élménnyé tettem- kacsintott a lány- de komolyra véve a szót, neked megvan a feladatod, és meglátod idővel kitapasztalod hogy működnek a dolgok.

-és neked van feladatod?

-volt, de már befejeztem így most hogy az emberek szavaival éljek, kísértek vagy bolyongok- mondta Katie ahogy az ujjaival mutatta a macskakörmöket.- amikor te is befejezed meglátod minden más lesz. De akkor már nem találkozhatsz azokkal akikkel most. Egyszóval nem leszel látható semmikor.- fejezte be

-értem- nézett rá a lányra- de két szellemvadásznak hogy magyarázzam el hogy nem akarok semmi rosszat.

-hát, helyesek?

-mi?

-jól néznek ki?

-ö…ö nem figyeltem

-naaa halott vagy nem vak!!

-jól van, mondjuk hogy aranyosak, jóképűek, és az idősebbik, az a Dean még undok is.

-na akkor még is csak megfigyelted őket! Na de ez olyan mint a suli, ismerd meg őket! Tudj meg mindent róluk, hogy ne okozzanak meglepetést! Ennyi mint amikor a házi dolgozatod dolgozod ki.

-de mégis hogy?

-na jó gyere mutatok vmit- mondta Katie majd Alisonnal egy hatalmas könyvtár szerű teremben voltak.

-woow- állt el a lélegzete Alisonnal a sok könyv láttán- és mit kezdetek ezzel a sok könyvvel?

-könyv?- kérdezett vissza Katie – ezek nem könyvek, hanem életek!

-életek?

-igen minden ember élete itt íródik meg. Minden benne van ami eddig megtörtént és folyamatosan íródik azok esetében akik még élnek.

-jesszus- képedt el Alison

-úgy hogy hajrá, irány olvasni! Okulj- lökte meg Katie a lányt majd magára hagyta.

Két hónappal később….

Angie már két hete otthon lábadozott. Kezein már meggyógyultak a vágási sebek, csak az arcán volt még egy zöldes folt. Kint olvasott a kertben, amikor az anyja lépett mellé.

-kicsim, itt a gyógyszered vedd be- adta a vizet és a kis tálcán lévő gyógyszert

-anya tudom magamtól is- mondta Angie

-ahhoz képest mindig nekem kell szólnom

-amíg Alison volt nem érdekelt mi van velem!- vette be a gyógyszert.

-ezt ne mond! Nem igaz! Ahogy te is Alison is a lányom! És az hogy veled törődöm az az oka hogy már nincs csak egy lányom- jelentette ki az anyja majd elment.

-persze- mondta Angie majd újra kinyitotta a könyvet. A könyv szellemekről és túlvilági dolgokról írt. Azóta ezzel foglalkozott mióta már jobban volt és most hogy kiengedték, már utána is tudott olvasni. Hitte hogy a baleset nem volt véletlen! És hogy Alison itt van vele. Bár nem látta egyszer sem érezte hogy jelen van. Volt hogy egyedül ült a szobájában és hangokat, zajokat hallott, volt hogy közös fotójuk esett le. Ebből következtetett arra hogy Alison vele van.

A két hónap alatt a Winchesterek többször visszatértek a városba, ugyanis mióta beszéltek Alisonnal nem is látták a lányt. Aminek egyszerű oka volt, nem kerültek komolyabb bajba, de Alison minden alaklommal velük volt. Mellett a Katie által mutatott könyvtárban töltötte az idejét és tanult. Ez a mai napon is így volt, épp Dean életét tanulmányozta, amikor a karkötőjén lévő kis kő feketére váltott, ami amúgy világos kék volt. Ez jelezte hogy feladata van. Azonnal indult is. Egy sötét raktárban találta magát. Vhol ott volt a két fiú is, akik épp egy démont akartak levadászni. Dean és Sam különváltak és úgy próbálták becserkészni a démont. Alison elindult bár nem tudta merre keresse a két fiút. A ruhája most fekete volt. Már ezt is megtanulta hogyan tud ruhát váltani, főleg miután az a nevetséges fehér szoknyát adták rá. A raktárban a szellem egy egyszerű kísértet volt. Dean mikor meglátta a szellemet utána rohant és rálőtt a kősópuskával aminek köszönhetően a szellem semmissé vált. Azonban elég zajjal volt ahhoz hogy a gondnokot felébressze aki rögtön puskát ragadott és a zaj irányába rohant. Sam is elindult Dean féle ahogy Alison is. A gondok mikor meglátta Deant fegyverrel a kezében azonnal ráordított.

-megvagy te, na lássam kezeidet!! Azt hiszed csak úgy lövöldözhetsz itt he?

-nézze uram, félre érti a helyzetet!

-tényleg na dobd el de gyorsan különben lelőlek!

-ne figyeljen!- emelte fel a kezét Dean de a pasi nem nyugodott és kibiztosította a fegyvert így mikor Sam odaért ijedtében a hang fele kapta a fegyvert ami el is sült.- Saaaaaaaam- kiabálta Dean. Majd odarohant el a bamba gondok mellett aki fel sem fogta hogy rálőtt vkire. Sam azonban jól volt ott állt, ugyanúgy amikor odaért. Bár vizsgálgatta magát de nem találta el a lövés. Nem is ok nélkül. Alison akadályozta, meg aki meg is jelent a fiúknak kezében a tölténnyel.

-Sam minden rendben?

-Alison!

-igen én, akkor ezek szerint jól vagy

-te voltál igaz?

-ha arra gondolsz, hogy miért nem talált el a golyó, itt a válasz- mondta majd kiejtette a kezéből a töltényt.

-köszönöm- nyögte be Sam, mire a lány csak mosolygott majd Deanre nézett.

-tőled nem várok ilyesmit nyugi! Ja és máskor ne szemetelj a Chevybe- mondta  Alison majd megfordult és elsétált. Sam és Dean azon az estén nem sokat beszéltek. Mikor visszaértek aktuális szálláshelyükre egy lány várta őket a szobájuk ajtajánál

-áá Dr. Jerry Kaplan, ha jól sejtem vagy csak hívjalak simán Samnek?- kérdezte Angie

-hűű Sammy, orvosként ismerkedsz! Ahogy látom nem sok sikerrel!- bökte oldalba Dean majd oda lépett a lányhoz.- a nevem…

-tudom Dean Winchester. Nem és mivel nem érek rá sokáig térjünk a lényegre.

-woow, oké- lepődött meg Dean majd kinyitotta a szobájukat és a hármas bevonult.