Dean és Sam odasétáltak az egyik rendőrhöz, aki a helyszínelést vezette. Épp az autót vizsgálták át és rögzítették a karabinert, hogy kivontassák az árokból.

-hello- köszönt oda Dean

-jó napot! Segíthetek?- fordult oda a rendőr Deanhez és Samhez közben, pedig Alison lemászott a kocsijához.

-csak erre jártunk és láttuk, hogy le van zárva az út gondoltuk, megnézzük miért.- magyarázta Dean

-értem, na igen ma éjjel történt itt egy elég csúnya baleset. Az autó vezetője, egy fiatal lány meghalt! Elképesztő- mesélte a rendőr Dean pedig lenézett az autóra, ami össze volt törve.

-az!- gondolt bele- és a lány egyedül ült az autóban?

-nem! A húgával ő túlélte kórházban van. Azt mondják, felépül. Itt vannak a képek, ő vezette a kocsit ő, pedig a húga- mutatta a képet a testvérpárról a rendőr

-legalább egyikük túlélte, így könnyebb a szülőknek.- mondta Sam

-ja könnyebb- ért vissza Alison és lépett oda a testvérpár mellé- te már csak tudod-, mondta de, persze senki nem hallotta.

-és melyik kórházban van?- kérdezte Dean

-igen igen, ez az és akkor visszamehetek!- lelkesült Alison

-a helyi Szent Ábrahámban!- felelte a rendőr majd intett mivel elhívták a kollégái.

-oké, viszlát- köszönt oda Sam.

-na gyerünk fiúk, irány a kórház, Sam na gyerünk-, mondta Alison

-bemenjünk?- kérdezte Dean

-talán beszélhetnénk a húgával!

-igen! Sam te egyre szimpatikusabb vagy- mosolygott Alison és várta a fejleményeket.

-de mi értelme, a lány halott baleset volt Sam.- mondta Dean

-ne már!

-Jo akkor ne menjünk!

-neee, halljátok hééj! Ne már kérlek!- sietett a fiúk után a lány, akik beszálltak a Chevybe és visszahajtottak a motelbe. Alison egyelőre nem tudta hogy hogyan kövesse őket, hiszen Mary ezt nem mondta el, ahogy mást sem például mi is a fiai foglalkozása, ami jelen esetben nem jelentett nagy előnyt Alison számára. Amíg a fiúk visszaértek ő még mindig a baleset helyszínén volt.

­-ahj Eric, vajon már tudod- nézett szomorúan a gyűrűjére Alison-, remélem boldog, leszel! És áááá- kiáltotta el magát Alison, hiszen egy hirtelen rántással pontosan Dean ágyában landolt.- hű- nézett körbe de a szobaegyelőre üres volt- szóval így működik. De előre nem kaphatnék vmi jelet, mert igy frászt kapok. Na mindegy- állt fel az ágyról és épp a kijárat fele haladt, amikor kinyit a fürdő. Dean jött ki épp az arcát törölte meg, így szürke pólója is pici vízpettyeket kapott. Alison háttal állt neki és nem kis meglepetés érte.

-te meg ki vagy?- kérdezte Dean mire Alison lassan megfordult.

-ajjaj- fordult felé a lány mire Dean azonnal rájött hogy ő a lány a képről, aki meghalt a balesetben.

-mi a.- rántott fegyvert Dean és fogta rá a lányra.

-várj- kapta maga elé a kezét Alison- csak hadd, mondjak vmit kérlek! Én nem akarlak bántani hallod! Én csak annyit akarok, hogy látni a húgomat kérlek! Ne lőj le, komolyan én csak ahj- sóhajtott Alison és leengedte a kezét, mert látta hogy nem hatja meg Deant- meghaltam nem? Úgy hogy lőj bátran! Nem tudsz ártani nekem!- mondta Alison kis mosollyal a száján.

-miért jöttél ide? Ott voltál a helyszínen igaz?- kérdezte Dean

-igen, és amikor mondta az a Sam, asszem hogy bementek örültem erre te lebeszélted róla! Én nem akarok senkit bántani, sőt már nem is akarok itt lenni, de itt kell lennem, mert azt mondták meg ez a feladatom, de én ezt nem akartam érted?- mondta egy szuszra Alison mire Dean csak a homlokát ráncolta.

-na jó nekem mondhatsz bármit, láttam én már elég szellemet!- mondta Dean majd, kibiztosította a fegyvert.

-le ne lőj hallod, kérlek!- ijedt meg Alison, mert nem tudta hogy most tényleg miként hat rá, ha lelövik. De arra nem számított, hogy ez nem sima töltény, hanem kősó.

-mondj egy okot!

-ö.ö nem tudok!!

-hát akkor ez van-, mondta Dean majd, lelőtte Alisont aki eltűnt. Utána körbe járta a szobát de a lány tényleg eltűnt. Alison a lövés után a kórházi szobában landolt egy ágyon.

-jesszus- fogta a hasát- ez nagyon fájt, hogy lehet vki ennyire bizalmatlan, áú- kelt fel az ágyról.

-na ez gyorsan ment! Újra itt?

-Mary, ha tudni akarod a fiad lelőtt. De nem értem miért hatott rám, hiszen halott vagyok nem?

-igen de a kősó igen is érzékenyen érint minket, szellemeket.- mesélte Mary majd leült a lány mellé- de nyugi nem lett bajod, de a ruhád. És ki lőtt rád?

-Dean- nézte a ruháját Alison

-na igen az apja jól kiképezte. Sajnos ő ilyen talán Sammel könnyebb dolgod lenne.

-könnyebb? A fiaid szellemvadászok és ezt vhogy elfelejtette említeni,- akadt ki a lány

-igen igazad van talán mondanom kellett, volna.- egyezett bele Mary majd felállt.- most pedig menj. Hiszen a feladatod még csak most kezdődött el.

-mi most rögtön? De hát lelőtt, ha most visszamegyek, akkor. Nem is tudom.

-ha lát, akkor biztos nem fog örömmel fogadni, de tudtommal nem kell látnia. Ahogy most sem kellett volna ugye?- nézett kicsit leszúróan Mary.

-nem persze, de ha tudnám, hogy működnek a dolgok talán irányítani is tudnám nem?- állt fel a lány Mary pedig kinyitotta az ajtót, ami a kórház folyósójára nyit. Alison kiment majd megfordult.

-most már tudod, mire számíthatsz!- mosolygott Mary majd bezárta az ajtót.

-persze számíthatok rá, de ellene tenni. Nem- hajtotta le a fejét. - és most szakadt ruhába flangáljak. Mi jöhet, még- mondta és épp ekkor látta meg a vőlegényét a folyosó végén- Eric- mondta halkan majd lassan sétálni kezdett felé. A férfi épp a lány apjával beszélt és a szemein látszottak hogy sokat sírt. Alison apja visszament Angiehez, így Eric egyedül maradt. Leült és a kezébe temette az arcát. Alison odasétált és megállt előtte. Épp meg akarta érinteni, amikor eszébe jutott Mary mondata miszerint nem léphet vele kapcsolatba.

-jaj Eric, annyira hiányzol- sírta el magát Alison majd Eric felállt és bement Angiehez. Ő, pedig kint maradt és leült a fiú helyére. Felhúzta egyik térdét és ráhajtotta a fejét. Épp elmerült volna gondolatiba, amikor ismerős hangot hallott meg. Sam volt az és az egyik nővér segítségét kérte hogy merre van Angie szobája. Alison felállt és oda sétált a fiúhoz.

-menj be hozzá, kérlek és akkor én is, ott lehetek! Kérlek Sam- mondta Alison a fiúnak, aki elsétált mellette. Sam épp belefutott a lány szüleibe, akik épp hazafele tartottak.

-jó napot. Dr. Jerry Kaplan vagyok és a szomszédos államból, jöttem és a lányuk állapota felől, érdeklődnék.

-az orvosok szerint rendbe jön. De miért jött ide?

-lényegében a fejsérültekre specializálódom és örömmel hallom, hogy a lányuk jobban van. Lehetne róla szó, hogy lássam?- kérdezte Sam boci szemekkel és ezzel sikert is aratott.

-rendben, mi most megyünk, de remélem jó híreket hallunk majd magától,- mondta Angie apja majd elmentek. Sam pedig bement a kórterembe és így Alisonnak is volt oka hogy lássa a húgát. Mikor beléptek Angie békésen aludt, bekötött kézzel, infúzióval és felületi sérülésekkel. Sam meg állt az ágya végében és körbe nézett majd megnézte a lány láz lapját.

-Angie- lépett az ágy mellé Alison és bár meg nem érinthette húgát, mégis örült hogy végre láthatja.- annyira sajnálom, hogy ezt okoztam. És most meg te itt vagy én meg. Halott vagyok! De miért.- sírt újra Alison majd bár tudtán kívül de újra láthatóvá vált.

-te- szólalt meg Sam mire Alison odakapta a fejét.

-jaj ne megint, ugye te nem lősz le?

-lelőni? Miért tenném?- nevette el magát Sam

-mert a tesód meg tette szó nélkül- törölte meg a szemét Alison.

-Dean- mosolyodott el Sam- na igen.de te vagy Alison a nővére igaz?

-igen, és gondolom, nem mondok újat, azzal hogy meghaltam!

-hát nem- válaszolta Sam

-de te hogy nem ijedsz meg és lősz le rögtön?

-hát, mert szeretnék veled beszélni. Amikor olvastam az újságban a történteket, egyből tudtam, hogy ott leszel a helyszínen. De tévedtem így ide jöttem.

-nem tévedtél. Ott voltam a helyszínen is- hajtotta le a fejét Alison- majd a motel szobába kötöttem ki és Dean igazán kedves fogadtatásban részesített.

-de jól vagy nem?

-tökéletesen a helyzethez képest!- mosolyodott el Alison

-érdekes szellem vagy! Nem akarsz semmit csak itt vagy.

-hát ez az! Tényleg nem akarok semmit, és még is itt kell lennem emiatt- emelte fel a csuklóját Alison és mutatta meg a karkötőt.

-ez mi? -lépett közelebb Sam

-a feladatom " bilincse"

-feladatod?

-igen, amit kaptam. Miután meghaltam. Lényegében ezért vagyok. Itt veled veletek!

-velünk?

-veled és Deannel ez a feladatom. Csak ilyen hozzáállással kicsit nehezebb, mint gondoltam. Nem mintha tudnám milyen, amikor könnyű.

-értem- mosolyodott el Sam majd Alison hirtelen eltűnt.- Alison. Itt vagy? Alison!- kiáltotta Sam.