Az éjszaka csendjét a mentők szirénája verte fel, amikor kiérkeztek a baleset helyszínére. A kisváros lakói mind hallották, hiszen a városba vezető útra siettek. Angie közben félig visszanyerte eszméletét és nővérére nézett, akinek csúnya seb volt a fején, és a szájából is vér szivárgott.

-Al.Alison- mondta erőtlenül Angie majd újra eszméletét, vesztette. Közben a mentők is kiértek a helyszínre, ahol a kamion sofőrje fejét fogva állt az út szélén és a füstölgő autót nézte.

-uram ön jól van?- lépett oda az egyik mentős mire a férfi csak sűrűn bólogatott.

-én nem akartam- mondta majd a mentősök, lesiettek a sérültekhez. Mialatt ellátták a lányokat, a rendőrség kihallgatta a sofőrt, aki elmesélte, hogy történt dolog. Ez alatt odalent Angiet kiemelték, és azonnal kórházba szállították. Alisonon viszont már nem tudtak segíteni, nyakcsigolyája eltört és a koponyája is zúzódott az ütközés során. Így a mentős már csak azt tudta megállapítani, hogy a hölgy meghalt. Időközben a rendőrök értesítették a családot, és a szülök elég hamar oda is értek a helyszínre. Mikor meglátták Alisont ahogyan, kiemelik, és a hordágyra teszik, azt hitték minden rendben de, a rendőr tájékoztatta a lányok állapotáról.

-nézzék a fiatalabb lányt..

-Angiet- vágott közbe a lányok anyja mikor a rendőr mondta a dolgokat.

-szóval Angiet, kórházba vitték megsérült a koponyája és belső vérzése is volt de, stabilizálták az állapotát.

-és mi van Alisonnal, hova viszik???- kérdezte az anya a férjébe karolva és egy zsebkendőt gyűrögetve a kezében

-nagyon sajnálom, de.- nagy levegőt vett rendőrt- a hölgy már sajnos nem élt mikor kiértünk a helyszínre, sajnálom de, a lányuk meghalt a balesetben- fejezte be a rendőr mire az anya hangos sírásban tört ki és összerogyott csak a férj tudta megtartani, aki szintén sírni kezdett. A rendőr lehajtotta a fejét majd arrébb sétált és látta, ahogyan Alison holttestét letakarják egy lepedővel, majd berakják a mentőbe. A szülők összetörve ültek be a rendőrautóba és mentek Angiehez akit, épp műtöttek a lábtörése miatt.

Lassan hajnalodott mikor Angiet kitolták a műtőből és megnyugtatták a szülőket, hogy rendbe fog jönni a lányuk. Ez alatt a kórház elhagyatott kórtermében felébredt Alison. Ahogy felült az ágyon rögtön megérintette a nyakát, tompa nyomást érzett benne. Körbe nézett de minden csendes volt. Ahogy felkelt nem is érezte a talajt a lába alatt csak, mivel tudta hogy ott van így lépkedett. Mikor kiért a folyósóra csak szaladt hogy megtudja, mi van a húgával, hiszen Alison utolsó emléke az volt hogy balesetet szenvedtek. Ahogy rohant egyik recepciónál állva meglátta a szüleit.

-anya, apa- mondta halkan majd, ahogy gyorsan elindult feléjük úgy mondta egyre hangosabban, de szülei elfordultak és bementek Angie kórtermébe. Alison azt hitte biztos a tömeg zaja, nyomta el az ő kiabálást. De tévedett. Elindult húga felé, de egy nő megállította.

-várj, már nem kell úgy sietned!- mondta a nő, aki fehér farmerben és egy fehér topban volt.

-mi? Ki vagy te?- kérdezte tőle Alison

-hidd el kár rohanni ilyenkor már az idő.- nevetett- nem számit

-milyenkor?

-oh sajnos ez nem az én feladatom, mármint hogy ezt elmondjam, azért jöttem, mert vki vár rád!

-rám?- bizonytalanodott el Alison és egyre jobban nem értette a dolgokat.

-mhm- bólintott látványosan a lány majd intett és Alison maga sem tudta miért de követte.

Korán kelt Sam is a motel szoba csendjében. Dean még bőven aludt mikor ő már ébren volt és gondolta el megy, vesz vmi reggelit és újságot. Már csak a munka miatt is. Felöltözött és elment a motelhez közel eső kis boltba hol meg is vett mindent. Haza fele elolvasta a főcímet. Tragédia a kisváros bekötő útján. Egy lány életét vesztette mikor autójával az árokba hajtott, hogy elkerülje a kamionnal való frontális ütközést. -olvasta Sam majd ledöbbent. - A kamion vezetője elaludt.- futotta végig a cikket majd tovább sétált és mikor visszaért a motelbe, felkeltette Deant is.

-héj, ébredj már lassan 9 óra!- ütötte meg Sam Dean takaró alól kilógó lábát.

-jóvanmá'- morogta Dean majd lassan kikászálódott az ágyból. - azért mert te nem tudsz aludni engem, nem kell hajnalok hajnalán felverni.

-hajnal Dean?- nézett rá Sam mikor leült az ablak melletti asztalhoz.- hagyjuk- vonta meg a vállát, majd kinyitotta az újságot.

-vmi érdekes?- kérdezte Dean

-csak a szokásos, viszont volt egy baleset tegnap éjjel, nem messze innen!

-baleset...és?

-egy fiatal lány meghalt. A húga viszont túl élte a balesetet. Egy kamion lesodorta őket az útról.

-szerinted?

-úgy sincs más dolgunk, nézzük meg!

-oké Sammy, akkor megnézzük- vigyorodott el Dean majd elvett egy kiflit.

Ez alatt Alison követte a fehér ruhás lányt, aki csak vigyorgott.

-hova megyünk?- nézett körbe de még mindig a kórházban volt.

-nyugi, már nem fog semmi rossz történni.

-rossz?

-aham- nyitott be egy szobába-, na itt is vagyunk! Menj- mutatott be a lány

-és te?- ijedt meg Alison

-én? Én itt maradok, sok helyes ápoló van itt! - nevetett a lány. Alison, pedig félve de bement a sötét szobába. Ahogy belépett csak üres szék volt a szoba végében. Azon kívül semmilyen bútor vagy ágy nem volt bent. Alison a becsukódó ajtó hangjára megfordult de még mindig üres volt a szoba, de amikor újra visszafordult ott állt előtte egy hosszú szőke hajú nő. Rá mosolygott és a kezét nyújtotta.

-ne félj! Nem bántalak.- mondta a nő- a nevem Mary te, pedig Alison vagy ugye?

-igen- felelte félve Alison majd ő is a kezét nyújtotta mire Mary egy karkötőt adott rá- ez mi?

-ez addig lesz rajtad, míg a feladatodat be nem végezted. 

-feladatom. na várjunk- mosolyodott el Alison-ez vmi tévedés, az én feladatom a suli és ennyi. A húgomhoz jöttem, mert balesetünk volt, vkivel összekever!- emelte maga elé Alison a kezeit.

-értem- egyezett bele Mary mert látta a lányon hogy nagyon izgatott.- gyere, ülj le!

-nem ! Mondom nekem mennem, kell fel, kell hívnom a vőlegényem és a szüleimmel is beszélnem, kell. Sajnálom!- hátrált Alison, de amikor ki akart menni a szoba ajtaja zárva volt.

-engedjen ki!- rángatta az ajtót.

-zárva van, és lesz is, gyere, ülj le!- mondta nyugodtan Mary

-na jó- fordult felé Alison- mit akar tőlem? És ez a karkötő is.- próbálta leszedni kevés sikerrel

-kár próbálni, csak akkor fog kinyílni, ha már végeztél a feladatoddal.

-jó oké, és mi az?

-vigyázni fogsz a fiaimra, mert nekem más dolgom van!

-mi van?

-gyere, ülj le!- ismételte Mary mire Alison odasétált és leült a székre. Mikor beleült hirtelen a ruhája átváltozott, egy fehér szoknyára és fehér pólóra, amiből kis rojtok lógtak. A haja soha nem látott hullámokat kapott.

-mi ez az egész?- nézett végig magán és állt fel a székből.

-Alison, te meghaltál, tegnap abban a balesetben és most, mint szellem nekem fogsz segíteni.- mondta Mary mire a lány csak hangosan nevetett.- nem hiszed el igaz? Akkor miért nem látott senki, vagy hallott senki?

-mert messze voltam.

-igen?- tette karba a kezét Mary- nézd, tudom, hogy nehéz elhinni, és nem, azt hogy meghaltál, hanem hogy már nem élsz, és nem tudsz azokkal lenni, akik számodra fontosak, pedig tévedsz. Velük maradsz csak ők, ezt nem tudják

-meghaltam- huppant vissza a székre Alison és lassan fel is, fogta a dolgokat talán emiatt is gyűlt könny a szemében.

-na nincs semmi baj- lépett oda Mary és simogatta meg a lány fejét.- meglátod itt sem olyan rossz minden, csak el kell fogadnod a helyzetet. És ebben majd segít az a feladat, amit most átadok neked.- mondta Mary mire Alison felnézett rá.

-de miért én? Úgy értem mások is meghalnak, és mind ide is kerülnek?

-nem! Mások, ha meghalnak egy olyan helyre, kerülnek, ahol már csak pihennek!

-de miben különbözök tőlük?

-abban hogy ők természetes halált halnak!

-de én balesetben haltam meg, mi ez, ha nem " természetes"- mutatta az ujjával az idéző jeleket mire Mary elmosolyodott.

-egy baleset is természetes, csak akkor nem, ha ok nélkül történik. A kamion sofőrje nem véletlen tért át az úton!

-persze mert elaludt biztos.- vonta meg a vállát Alison

-hanem mert megszállták!- fordult oda Mary és fejezte be a mondatot, mintha Alison nem is mondott volna közben semmit.

-megszállták?

-igen de ezt majd máskor, most a feladatodról kell, beszéljünk! Akikre vigyáznod kell, ők azok- nyújtott egy fényképet Mary amin, két kisfiú volt.

-két gyerekre?

-már felnőttek! De mivel kiskorukban haltam meg én csak így emlékszek rájuk! Most már biztos jóképű férfiak.

-de én nem is ismerem őket!

-nem is kell! És ami nagyon fontos - vette komolyra a szót Mary és engedte le a karjait.- Angievel és a szüleiddel nem veheted fel a kapcsolatod akár mennyire is, szeretnéd! És figyelned kell arra is, hogy soha ne legyél figyelmetlen, ha láthatóvá válsz, mindenki láthat. Minden csak az akaratodon múlik, de ne legyél felelőtlen, mert az csak bajhoz vezet.- fejezte be Mary

-honnan tudom, hogy látható vagyok vagy sem?

-hát. a reakciókból- mosolygott Mary- most menj a feladatod kezdetét, veszi.

-de de a húgom és a vőlegényem ők.

-meg fogják tudni. De nem tőled! Akkor, ha bármire szükséged lesz, akkor találkozunk, és ne félj! Neked már senki nem árthat. Nagyon- nevetett Mary majd megérintve Alison vállát a lány hirtelen már nem a szobát látta maga körül, hanem a baleset helyszínét. A félig lezárt utat sárga szalagokkal, a helyszínelő rendőröket és a vadi új autójának roncsát.- nos hamarosan meglátod kikre, kell figyelned! Sok sikert- mondta Mary majd eltűnt. Alison közelebb sétált és megnézte a kocsiját.

-ahj az autóm. De várjunk csak most akkor engem senki, nem lát. ű ez izgi, bár a gimiben lett volna ez. - mondta majd leült az út szélére és felhúzta a térdeit.- ez a ruha. fhu remélem, nem kell állandóan ebbe lennem. Csak ne lennék egyedül.- mondta halkan, majd lehajtotta a fejét. Pár perc múlva egy autó hangjára lett figyelmes. A fekete Chevy megállt a helyszínen és két férfi szállt ki belőle. Alison szemügyre vette őket, majd lassan felállt.

-vajon ők azok.- gondolta magában majd követte őket és ezzel a feladat el is kezdődött.