Ez a nap sem indult másképp, talán csak a vége volt eltérő a többihez képest. Alison már készen volt, amikor benyitott húgához, aki épp a zip-zárral bajlódott.

-várj, segítek- lépett oda a nővére és felhúzta.

-jaj kösz, most már tudom, miért utálom ezeket a vackokat!

-a ruhára gondolsz?

-mi másra- csapott a lábára Angie

-jó nem kell mindennap ezt hordanod a mai napot, pedig kibírod.- magyarázta Alison, akinek hosszú szőkésbarna haja most copfba volt összefogva, de pár rakoncátlan tincs kiszökött. Barna szeme csillogott, egy részt, mert izgult hogy milyenné váltak a régi osztálytársak, mi lett belőlük, másrészről, mert vőlegénye is ott lesz, hiszen az étterem előtt találkoznak.

-nem mondom, jól kicsípted magad-, mondta Angie

-hát, muszáj, Eric is ott lesz és a leendő férjem előtt, nem mutatkozhatok mackónaciban- mosolygott Alison majd húgával együtt lementek az emeletről. Lent az apjuk egy könyvet olvasott, anyjuk, pedig a tv-t kapcsolgatta.

-anya, apa elmentünk, kb. éjfél után, jövünk rendben- szólt be Alison miközben a kabátját, vette, vmint egy esernyőt, hiszen az eső nem hagyott alább.

-rendben, de kicsim, csak óvatosan tudod!

-anya nyugi minden rendben lesz, sietünk, sziasztok

-sziasztok- köszönt Angie is majd a lányok elhagyták a házat. Angie odafutott az autóhoz, ahogy Alison is az esernyőjével. De mielőtt beszállt volna még visszanézett a házra. Nem tudta miért vagy minek, de csak nézte.

-jössz már??? Ronggyá ázol.- szólt oda neki Angie mire Alison bepattant a kocsiba és már indultak is. Jó egy órás út után már be is értek Manhetten szívébe. Egy jól menő étterembe volt foglalása a több mint 23 embernek, akik jelezték, hogy ott lesznek, a találkozzon. Mikor odaértek Eric már kint álldogált. Alison leparkolt majd kiszálltak és a csoda is megtörtént, hiszen az eső is elállt. Eric oda lépett a lányhoz és üdvözlésképpen megcsókolta mennyasszonyát. Majd odaintett Angienek.

-na jó utatok volt?

-remek- mosolygott Angie majd a hármas bement az étterembe, ahol már többen megérkeztek. Eric beadta a ruhatárba a kabátokat majd csatlakozott a testvérpárhoz.

-na felmérted a helyzetet?- karolta át szerelmét Eric

-hát pár embert felismertem, de 8 év hosszú idő, majd kiderül a közös vacsinál- simogatta meg szerelme hátát Alison.

-figyeljetek, én megyek körbe, nézek, hogy kik vannak itt oké?- mondta Angie majd eltűnt a tömegben. Majd gyors hangulat fényváltás kezdődött és egy lassú szám. A tömeg párokká alakult.

-szabad egy táncra?- kacsintott Eric majd táncba vitte párját. Alison átölelte szerelmét és úgy táncoltak.

-egész jó ez az este!- súgta oda Alison

-na igen, nem is olyan, mint egy osztálytalálkozó

-na ja azt az egy tényt leszámítva, hogy a volt osztálytársam folyamatosan bámul minket.

-csak nem?- vigyorodott el Eric

-csak de- majd lágyan megcsókolták egymást és a számnak is vége lett. Megtapsolták az előadást majd az italpulthoz mentek. Az este hátralévő rész hasonlóan telt el, a vacsora bőven sok volt mindenkinek. Mikor kiléptek a vendéglő elé Eric felajánlotta, hogy hazaviszi őket.

-jaj nem kell, láttad az új autómmal, jöttem, haza is kell vinnem- lelkendezett Alison

-értem, hölgyem- mosolygott Eric majd megölelte a mennyasszonyát- akkor holnap, legyen jó éjszakád- majd megcsókolta a lányt-, szia Angie vigyázz a nővéredre- mondta Eric majd elment a kocsijához. Alison és Angie beültek a kocsijukba majd haza indultak. Az eső újra esni kezdett, és a városból kivezető út elég sötét volt, hiszen a közvilágítás csak 1km-ként volt. Alison nem ment gyorsan, az autóban halk zene szólt és Angievel beszélgettek. Odakint minden csendes volt. Már éppen hazaértek, amikor váratlan esemény történt. Bár éjszaka nincs kamion forgalom, most egy még is szembe jött, a sofőr elaludt. Alison megijedt és félre rántotta a kormányt és így az út menti árokba hajtott és egy fa állította meg a vadi új autót.

Angie csúnyán beverte a fejét és az üvegszilánkok összevagdosták a kezeit. Alison is eszméletlenül ült az autóban és minden újra csöndessé vált. Ám a dolgok már rég nem olyanok voltak, mint a baleset előtt, csak ezt akkor még senki nem tudta.

Eközben Manthatten éjszakai életét egy fekete Chevrolet hangja rázta fel, amikor begurult egy kis panzió parkolójába. Két férfi szállt ki a kocsiból és mindketten egy-egy táskát emelt a vállához. Testvérek voltak, Dean volt az idősebb, akinek rövid barna haja volt. Sam volt a fiatalabb Winchester, akinek nagy boci szemei voltak és rakoncátlan barna tincsei. Elfoglalták a szobájukat nem is sejtve, hogy nem mesze tőlük, vmi borzalmas történt.