Mikor Dean Samantha után belépett a szobába a lány nem nagyon akart a férfivel beszélni. Nem akarta hallani újra hogy ő nem hibás hogy minden így jó ahogy van mert nem. De Dean nem hagyta annyiban, szerette annyira, hogy ne hagyja, hogy magába roskadjon.

-Samantha.- mondta halkan Dean mikor belépett a szobába és becsukta az ajtót.

-ne Dean ne kezd előröl hogy minden rendbe jön és hogy minden  rendben, mert nem!!!

-nem is akarom ezt mondani, de tudnod kell sem én sem Sam nem hibáztat apa haláláért. Az ő döntése volt akármi mi is vezérelte- lépett oda Dean

-hát még mindig nem érted!!?!!! Pontosan meg van az oka hogy miért tette hallottad!

-nem az egy baromság!!!

-nem Dean nem az!! És te is tudod jól legalább magadnak ne hazudj- kiabálta Samantha, majd arrébb sétált.

-Samantha amit Mary összehordott baromság az elejétől a végéig!!! Nem lehetsz fegyver- mondta Dean

-nem vagyok vagy csak szerinted nem lehetek??

-képtelenség!

-akkor elismered hogy lehetséges??

-nem te nem lehetsz semmilyen fegyver!!! Senki ellen!!

-Dean?- kérdezte újra Samantha mert látta a férfin hogy bizonytalan.

-van rá mód, de te…

-akkor az vagyok!!!

-nem!- fogta meg Dean a lány vállait.

-de hallottad és nem mond hogy baromság mert nem az!!! Az apád is tudta ezért halott most, de honnan tudjam mi a feladatom vagy mikor használjam azt amivel veszélyt jelentek a démonra?? Honnan???- fakadt ki Samantha

-sehonnan, nem vagy fegyver!

-DE IGEN- üvöltötte a Samantha mire Dean csak szorosan magához ölelte a lány aki közben próbálta eltolni magától kevés sikerrel az erő fölény miatt. Így beletörődött és Dean karjaiban zokogott tovább. Minden ami felgyülemlett benne most kitört és csak zokogott Dean pedig szorosan ölelte magához a lányt és félt attól ami rájuk vár. Attól ha Samantha tényleg egy fegyver vagy mi akkor mi lesz ha meghal, és egyáltalán annyi kérdése volt megválaszolatlan.

Ez alatt Sam és Lizy a kihallatszott szavakból, hogy Samantha kiborult. De ettől függetlenül aludni tértek gondoltál Dean majd megoldja. Másnap mindenki csendes volt Mary látogatása óta és a hallottak megtették a hatásukat. Samantha kicsit komoran kelt fel ahogy Dean is. Nem nagyon szóltak egymáshoz nem tudtak mit mondani a másiknak. Deannel épp a konyhában voltak amikor Samantha oda lépett a férfi mellé.

-figyelj, én sajnálom hogy tegnap este kiabáltam veled, én csak…- nézett le Samantha mire Dean odafordította a fejét.

-semmi baj, kiborultál természetes!!

-lehet de nem rajtad kellett volna levezetnem. Pont rajtad akit…

-akit- nézett rá Dean

-akit szeretek!!

-épp ezért vagyok hogy ha kell bokszzsák vagyok ha kell vmi egész más!- karolta át Samantha derekát.

-akkor most mi vagy? Épp?

-éppen egy szerelmét féltő vadász!! Aki nagyon vágyik egy csókra- hajolt közelebb Dean a már mosolygó Samanthához.

-tényleg és mire vár a szerelmét féltő vadász?- mondta Samantha de ahogy befejezte Dean finoman de annál nagyobb szenvedéllyel megcsókolta a lányt. Mikor Bobby belépett gyorsan szét rebbentek.

-szia Bobby- köszönt rá Samantha majd lassan elengedve Dean kezét kiment a konyhából. Dean pedig a tekintetével követte.

-látom nagy a szerelem?!- mondta Bobby kávét töltve magának.

-na igen, fontos nekem nagyon is. És most féltem!

-amiatt amit Mary mondott? Egyáltalán ki ez a lány lehet adni a szavára?

-nem tudom de eléggé meggyőző volt. Nem?

-nem tudom nem ismerem, de ha te mondod- mondta Bobby majd kiment a konyhából ahogy Dean is Samanthát keresve és meg is találta amint a lány épp a házból ment ki. Mikor utolérte mellé állt.

-nem várnál meg??- kérdezte Dean

-miért is?

-hova is mész?

-miért?

-még egy kérdés?

-legyen?

-na jó hagyd abba

-nem én kezdtem.- mosolygott Samantha majd megfogta Dean kezét.- épp sétálni indultam ha akarsz velem jöhetsz

-nem majd itt maradok!!

-nekem mindegy!- indult el Samantha majd vele ment és egy jó nagyot sétáltak és végre kicsit kettesben lehettek mielőtt még minden a rosszabbik oldalára fordult volna. Mert Mary nem véletlen tett látogatást.