Lili a papírokkal a kezében Dean kórterme felé ment egy re gyorsabb léptekkel. Mikor majdnem odaért hirtelen olyan csend lett körülötte, ami fel is tűnt neki. Körbe nézett és nem látott sehol senkit. Megtorpant pár lépésre a kórterem előtt és megfordult. Már épp a hátához rejtett fegyverért nyújt, amikor nagy fényesség jelent meg, ami zavarta Lili szemét így félig fel emelte a kezét.

-ez meg mi a.- kezdte, mikor meglátta

-semmi baj, nem kell félned- jelent meg John, Lili, pedig visszavette a kezét a fegyverétől.

-ki maga?

-a nevem John- mosolygott az idősebb Winchester

-maga Dean és Sam apja?- lépett közelebb Lili mire a férfi csak bólintott.- de mit akar?

-csak adni vmit!

-adni, nekem?

-pontosan, mert te vagy Dean életének azon része, ami nekem Mary volt.- mondta John és a kórházi folyosó még mindig üresen, vette körül a párost.

-értem- hajtotta le a fejét Lili majd könnyes szemmel nézett Johnra. -szeretem őt mindennél jobban!

-tudom, és azt is, ami a kezedben van! Köszönöm! De mennem kell, nyújtsd a kezed!- kérte John, mire bal kezét kinyújtotta tenyérrel fel fele.

-tessék, most már a tied vigyázz rá!- mosolygott John majd hátrébb lépett és eltűnt. Lili csak meredt maga elé és John alakját Sam megjelenése váltotta, aki épp kijött Samantha kórterméből. Mikor meglátta Lilit odasietett hozzá. A lány csak állt és lassan eresztette le a kezét. Majd maga elé tartotta és kinyitotta a tenyerét. Egy gyűrű volt, amit John adott neki. Egy ezüst gyűrű, amiben egy latin felirat volt vésve. Lefordítva talán így szólt volna:" A szerelmünk olyan, mint a szellő, nem láthatom, de érezhetem." Lili csak nézte a gyűrűt mikor Sam beérte.

-Lili épp kerestelek, képzeld. Lili?- szólt újra Sam mert látta a lány lefagyott- hát ez?- nézett a lány tenyerében lévő gyűrűre.- ez anya gyűrűje!- ismerte fel Sam hiszen a fényképeken többször látta

-igen, apukád adta- nézett Lili Sam szemébe!- az előbb- fejezte be mire Sam rácsodálkozott, majd megértette miért volt üres a folyosó, ami ahogy Lili kimondta a mondatot újra megtelt emberekkel.

-hééj vki! hahóóó- hallatszott a kiabálás Dean kórterméből. Lili azonnal berohant és látta, ahogyan Dean a leesett Nintendót próbálja felhalászni az ágy mellől. Lili leguggolt majd felvette neki.

-oh te egy angyal vagy!- mosolygott Dean és egy puszit nyomott Lili kezére. Sam az ajtóban állt meg. Várta hogy elmondhassa, amit akart.

-tudom- nevetett rá Lili majd elkomolyodott- beszélnünk, kell!- nézett Dean szemébe

-baj van?- ijedt meg Dean

-nem nincs, csak történt vmi amiről tudnod kell!- ült le Lili az ágy szélére.

-mi az?- ült feljebb Dean, kis fájdalommal az arcán.

-az előbb mikor ide jöttem, megjelent apád szelleme! Itt volt és adott vmit!

-mi? Mit adott?

-ezt- mutatta Lili a gyűrűt

-anya gyűrűje!- hatódott meg Dean és zöld szemei könnyektől csillogott.

-igen- hajtotta le a fejét Lili, majd folytatta- apád, azt mondta nekem, adja, mert olyan vagyok neked, mint neki Mary!- nézett újra Deanre a lány. Mire a férfi csak állta a lány tekintetét de nem mondott semmit. Talán nem is kellett, hiszen ezek a pillantások több ezer szóval is felértek.

-khm- köhintett egyet Sam

-igen mondjad öcsi?- nézett oda Dean miközben Lili kezét fogta.

-csak annyi hogy Samantha magához tért. Körülbelül 10 perce az óta egy omlett konferencia vizitel nála.- mondta Sam kisebb mosollyal az arcán- de, talán ez is jelzi, hogy jobban van!

-nagyszerű- hangzott a lelkes válasz Deantől mire Lili megbökte.

-jó nem kell örülni! Csak szóltam hogy tudjatok róla-, mondta Sam kicsit szomorúan majd visszament Samanthához remélve, hogy az orvosok már végeztek.

-Dean ez gonosz volt!- jelentette ki Lili mikor Sam elment.

-ha megengeded, nem fogok örömtáncot járni, hogy az a csaj magához tért. Majd nem kinyit vagy nem tűnt fel?

-de ha nem mondod, rá sem jövök!- állt fel Lili, és ahogy kiviharzott kiesett a zsebéből a vizsgálat eredményei de nem vette észre. Dean viszont igen.

Mikor Sam odaért Samanthához a lány csak kifele bámult az ablakon. Odasétált hozzá és leült az ágy szélére majd megfogta a lány kezét.

-na hogy vagy álomszuszék?- mosolygott Sam és újra megjelentek a kis gödrök az arcán.

-jól- válaszolta tömören Samantha nem igazán tudta ugyanis hogy mit is mondhatna. Bár nem ő tette, ami történt, de félig magánál volt.

-vhogy nem győztél meg!- próbálta Sam oldani a hangulatot, mire Samantha oda fordult.

-remekül!- mondta miközben a férfi szemébe nézett

-na fel a fejjel! Na lássak egy gyönyörű mosolyt!

-nem megy!

-de megy! Na a kedvemért!

-Sam miért teszed ezt? Nem kell, az hogy sajnálj!- fordult el a lány

-tévedsz! Nem sajnállak! Nem egyáltalán nem!- jelentette ki a fiú mire Samantha kerek szemekkel nézett vissza-, ha sajnálnálak, csak hoznék egy csokor virágot, meg vmi olcsó bon bont!- magyarázta Sam- de, nem látok se, virágot se csokit! Így nem is sajnállak!

-most meg miről beszélsz?

-arról hogy szeretlek!- komolyodott meg

-Sam de.- kezdte a lány mire Sam hirtelen megcsókolta ezzel hallgatatva el Samanthát.

-upsz- lépett be Lili de rájött a legrosszabbkor. Sam és Samantha ránézett mire a lány csak intett egyet majd magukra hagyta őket.

-jaj, szegény most azt hiszi, nem akarom látni! Pedig mindenképp beszélnem kell vele el, kell mondanom hogy.- hadarta a lány mire Sam a mutatóujját a szájára tette-

-sas levegőt is vegyél hallod!- mosolygott - és nyugi fogsz tudni még vele beszélni amint haza, engednek!

-mégis hogy azt se tudom innen hova megyek!

-hova mennél! Haza velünk!

-nem azt nem! Azok után, amit tettem nem. Nem- jelentette ki a lány és látszott, hogy komolyan gondolja. Lili, pedig mosolyogva sétált a büfé fele hogy vegyen vmi üdítőt magának, és egyúttal Deannek is nézett vmi csokit. Ez alatt Dean kikászálódott az ágyból majd nagy nehezen összekanalazta a papírokat, amit Lili hagyott el. Visszafeküdt az ágyba, és kinyitotta a félbe hajtott papi halmazt.

-lehet nem is, tartozik rám- gondolt bele, de kíváncsisága nagyobb volt így beleolvasott. Nagyon nem értette, mi van ráírva az a sok orvosi latin, és öt mondat a semmiről. Aztán ahogy lapozgatta, meglátta Lili nevét, és hogy terhességi teszt.

-hoppá- csodálkozott el-, na ez most már úgy érzem, érint-, olvasta tovább majd megakadta a szeme egy szón

-hűűű- olvasta el majd épp ekkor lépett be Lili. Dean gyorsan összegyűrte a papírokat és a takaró alá dugta majd megvakarta a fejét.- Lili hát te!

-hát én?- kérdezett vissza csokival és egy kólával a kezében

-ö. úgy értem nem hittem, hogy ilyen hamar visszajössz!

-ja én se! Csak Samanthát lefoglalta az öcséd így maradt a büfé. Hoztam neked csokit! Olyat, amit szeretsz!

-edd csak meg!

-mi?

-jól hallod a tied!- mosolygott Dean

-lázas vagy?- tette Lili Dean homlokára a kezét- nem akkor mi ütött beléd, hogy nekem adod! Ha háború lenne, akkor is küzdenél ezért!

-de most nem kell! Ennyi, nem lehetek kedves azzal a nővel, akit imádok!

-mit műveltél?

-semmit!- tárta szét a kezét Dean

-inni nem ihattál, mert itt nincs mit.- nevetett Lili

-nagyon vicces, de ha tudni akarod az okot, akkor mond meg te!

-h?- harapott bele a csokiba Lili

-pontosan tudod, mire gondolok!- nézett Lili szemébe majd előhalászta a papi halmazt a takaró alól!

-ö.- nyelte le a falatot látványosan a lány majd köhögött egyet.- nézd én.

-tudom! Bár a ráolvasáson kívül egy szót se tudok latinul, de ezt megfejtettem! Fogta meg Dean Lili kezét.

-akkor tudod!

-igen! Anyuci- nevetett Dean mire Lili ráütött a hasára.-áúú hát illik egy leendő apukának fájdalmat okozni!

-naná!

-gyere ide-, húzta magához a lányt és hosszan megcsókolta, majd Lili elhajolt tőle

-akkor szülők leszünk?

-nagyon úgy tűnik!

-kicsit féltem, attól hogy hogyan reagálsz! Aztán jött apád és nem is tudtam mikor, vagy hogy is mondjam el neked!

-azért gondolom a szülés előtt pár nappal azért tuti, mondtad volna nem?- ráncolta a homlokát Dean majd mosolygott

-talán, lehet!- nevetett Lili majd újra megcsókolta Dean. Pár perccel később Sam volt az, aki ugyanolyan rossz pillanatban jött, mint előzőleg Lili, de végül is neki jutott ideje elmondani, amiért jött, miszerint Samantha beszélni szeretne Lilivel.