34.fejezet

Árnyék

Mikor Deanék leültek az asztalhoz már alig volt hely. Ez az asztal jóval kisebb volt mint az elődje amit a baltás ketté vágott. De egyelőre ez is több volt a semminél. Sam és Samantha egymás mellett ültek velük szemben Dean és Lili az asztal egyik végén Ellen ült a másikon Bobby ült volna, ha épp nem a városban járt volna. Lili 3 kiflit is begyűjtött, gondolta lehet elhordják előle. De igy csak fura volt hogy mindenki csak egy kiflivel küzd míg ő a 3szorosával.

-nem lesz kicsit sok?- súgta oda Dean

-dehogy farkas éhes vagyok, arról nem is beszélve hogy a napokban alig ettem.- magyarázta Lili és végtére is igaza volt hiszen tényleg alig evett vmit. De talán nem egyszerre kellene bepótólni.

-Samantha kérsz még kávét?- kérdezte Ellen mikor öntött magának.

-nem köszönöm elég lesz.- mondta mosolyogva

-akkor jó, Bobbynak hagyok egy keveset bár szerintem iszik bent a városban.

-tényleg miért menthf odhfa?- kérdezte Lili két harapásnyi kiflivel a szájában

-vmi ügyet intéz a házzal kapcsolatban- válaszolta Ellen nem is tudva hogy önkénytelenül is hazudik. Dean viszont pontosan tudta hogy Bobby miért nincs most velük. Neki segít Samanthával kapcsolatos ügyben. Bár eltelt fél év Dean még mindig nem bizott teljsen a lányban pedig tényleg nem adott az ellenkezőjére okot a lány.

-Lili- kezdte Ellen- kérdezni akartam vmit tőletek!

-igen?- tette le a kezében lévő falatot a lány.

-nem tervezitek hogy összeházasodtok?

-tessék?- köpte ki Dean a kávét amiből egy keveset a vele ülő Sam is kapott.

-jól hallottad, Dean és miért vagy igy meglepve? igen is gondolnotok kell a jövőtökre.

-gondolunk, de az nem egyenlő a házasaggál

-azt vettem észre, és mivel egyenlő?- kérdezett vissza Ellen- Lili jól vagy?- forditotta a lány fele a tekintét aki elég sápadt volt.

-igen, khm... jól csak lehet hirtelen ettem, elnézést- hadarta majd felállt és kirohant a nappaliból, fel az emeletre.

-talán rosszat mondtam?- csodálkozott Ellen

-talán csak rosszkor- mondta Sam mire Dean szúró tekintettel nézett rá.

-utána megyek megnézem mi van- állt fel Dean.

-biztos csak előadja mint mindig, nem tud nem a közzéppontban lenni.- szaladt ki Samantha száján a megjegyzés ami elég gúnyosra sikeredett.

-tessék?- kapta oda a fejét Dean ahogyan a többiek is.

-én...csak...- kezdte Samantha de rájött itt már nem tud menteni.

-te te te csak ne okoskodj jó, tudtommal Lilinek köszönheted hogy itt lakhatsz- szögezte le Dean majd otthagyta a 3mast.

-sajnálom én nem úgy gondoltam- fordult oda Ellenhez Samantha kevés sikerrel.

-tudod lányom, nem úgy hangzott.- majd a nő felállt és a tányérokkal a konyha fele vette az irányt.

-khm... azt hiszem a reggelizésnek ezzel vége- összegezte a dolgot Sam

-Sam- nézett rá Samantha

-ne nem kell magyarázkodnod, semmi gond van amikor az ember tényleg nem ugy gondolja.- nyugtatta meg Sam majd egy puszit nyomott a lány arcára. Samantha kisétált a verandára és leült a lépcsőre. Ahogy a ház előtti tájat kémlelte megsimogatta az arcát ahova a puszit kapta és arra gondolt hogy ilyet még soha nem érzett amit most. De ezzel együtt örült is hiszen legalább Sam mellette áll ha kétes dologba kerülne. Ezen gondolatát egy gonosz kis mosollyal nyugtázta, majd Bobby megérkezése zökkentette vissza a valóvilágba. Ez alatt Lili a szobájában üldögélt az ablakpárányon. Dean mikor felért oda sétált mellé és megsimogatta a vállát.

-minden rendben?

-persze, csak ez a házasság dolog... én ...

-tudom- mondta Dean majd Lilit magához húzta.

-de ez a természetes, minden lány erre vágyik, én is tényleg, csak... félek!

-félsz? mitől?

-hogy boldog lehetek! Ahányszor csak a kapujában álltam mindig történt vmi rossz ami miatt az egész romba dőlt.- magyarázta Lili majd lehajtotta a fejét.

-és ha most minden más lenne?

-más?- térdelt fel Lili

-igen, hiszen apád halott. És látod több mint fél év telt el, semmi nem történt- tárta szét a kezét Dean majd megsimogatta Lili arcát.

-igazad van! tényleg teljesen nyugodt hónapok voltak.- egyezett bele Lili Dean szavaiba majd a férfihez bújt, Dean pedig szorosan átölelte.

-na látod, szóval...khm...ez esetben megfontolod?

-a házasságot?- húzodott el Lili

-aha- nézett Dean a szemébe

-megfontolom- mosolygott a lány majd lágyan megcsókolta Deant. Ez alatt odalenn Sam épp Samantha után ment mikor találkozott Bobbyval.

-á sziaa- köszönt neki Bobby- gond van?- fürkészte Sam tekintetét.

-semmi csak kicsit elgondolkodtan

-egy lányon?

-igazat megvallva Samanthán

-oh hogy konkrét kiszemelt van!- mosolygott Bobby

-kiszemelt, hát igen és ugy érzem az is marad. Tetszik nagyon is, csak olyan furcsa néha de ettől titokzatos ami vonz.

-hűha, látom elkapott a gépezet!

-kár tagadnom ugye?- nevetett Sam- na igen. Épp Samanthát nekresem, nem láttad?

-de kint ül a verandán. Én meg megyek reggelizem. NEm volt rá időm.

-oké jó étvágyat- mondta Sam majd vállon ütögetve Bobbyt kilépett a bejárati ajtón.

Mikor kiért Samantha köveket dobált a porba. Sam mellé ült és beszállt a dobálgatásba

-és ha elfogy a kő?

-mi?- nézett értetlenül Samantha a fiúra

-hát ha elfogy a kő, mit fogsz dobálni?

-jaa erre nem gondoltam- nevette el magát Samantha, mire Sam is szélesen elmosolydott. Így kis gödröcskéi is felbukkantak.

-így olyan aranyos vagy, mint egy kisfiú- utalt Samanta a gödrökre

-kösz, de jó ha tudod már felnőttem!

-igen tudom- nevették el magukat

-khm.. tudod ami az előbb történt, én tudom hogy nem gondoltad komolyan!

-na igen de sajnos ezzel egyedül vagy. Bár Lili nem volt ott már biztos tudja Deantől, és Ellenről nem is beszélve.

-nyugi, egyikük sem haragtartó, főleg nem Lili

-na igen egyáltalán nem hasonlít az apjára!

-szerencse, szegénynek volt igy is elég baja- hajtotta le a fejét Sam majd újra ránézett Samanthára- és te? alig meséltél magadról

-mit is mesélhetnék? nem volt semmi különös az eddigi életemben, mig nem találkoztam veletek!

-és a családod?

-anyukám 5 éves koromban meghalt, apámat nem ismertem.- válaszolta közömbösen Samantha

-oh sajnálom ne haragudj én nem akartam....

-semmi gond, már rég volt. Kereztszüleimnél nőttem fel. Utána pedig elkezdtem a saját életemet élni, ami elég unlamas volt nélkületek- mondta mosolyogva Samantha majd Samre nézett.

-átérzem, én is kiskoromban vesztettem el az anyukámat, és jobban belegondolva apámat is bár ő nevelt fel, de olyan mintha nem is lett volna- gondolt bele Sammy és ebből a gondolatából Samantha érintése rázta ki. A lány megsimogatta a fiú arcát aki felé fordult.

-akkor mindkettőnknek veszteséges múltja van

-igen- hajolt közelebb Sam- de a jövőben talán nyerünk is.....majd- súgta halkan majd megfogta a lány arcát és gyengéden megcsókolta. Pár pillanat múlva elhajolt a lánytól és a tekintetét fürkészte. Nem kellett sokáig a válaszra várni hiszen Samantha viszonoszta minde a csókot mind pedig a benne lévő érzéseket.

Míg ők ketten kint üldögéltek a verendán Lili lejött és a konyhába ment hogy készítsen egy szendvicset. Dean még azelőtt bealudt hogy Lili lejött volna igy a lány nem sietett vissza. Épp a paradicsomot vágta fel amikor Bobby nyitott be a konyhába. Bár ténylegesen nem ő volt a lány apja, elég fura kapcsolat volt köztük. A történtek miatt keveset beszéltek.

-á szia Lili, nem láttad Ellent?

-nem sajnos- fordult oda a lány majd gyorsan vissza a vágni valóhoz.

-akkor megkeresem- ment volna ki Bobby mikor is Lili még utána szólt.

-Bobby...én, beszélhetnénk?

-persze, de vmi baj van?

-nem nincs- ült le közben a kis asztalhoz Lili majd példáját követte Bobby- csak ritkán tudunk beszélni.

-na igen, de hát mindannyiunknak meg van a saját élete

-igen, de egy házban élünk ez igy még sem állapot.- mosolygott Lili, majd hosszasan elbeszélgettek Bobbyval, olyaannyira hogy még Dean is felébredt a szundiból.

Épp lefele tartott az emeletről amikor Samantha és Sam kézen fogva bejöttek.

-állj- mondta álmos fejjel Dean- álmodom vagy ti tényleg egymás keét fogjátok!

-nem nem álmodsz- tájékoztatta Sam

-értem, akkor most megyek iszom egy kávét és erre még visszatérünk- majd Dean bement a nappaliba. Samantha egy gyors csókkal ot hagyta Samet és felsietett a szobájába. Bezárta maga után az ajtót és kivette a démon idézéshez szükséges kellékeket. Leült a szoba közepére meggyújtotta a gyertyákat és várt. Várt arra hogy az árnyékok megjelenjenek és végezzék a dolgukat.