Sam miután ott hagyta Samanthát, 20 perc alatt visszaért a házhoz, ahol épp Bobby és Elllen ittak egy italt és beszélgettek a nappaliban. Dean és Lili pedig a konyhában raktak rendet, történetesen mosogattak ami kicsit furán állt Deannek, de Lili kedvéért mindenre kapható volt. Lili vállalta a mosogatás részét, Deanre bízta a törölgetést.

-utálom hogy ennyire lefáradok, és a bordáim miatt pedig még sóhajtani sem tudok egy rendeset!- panaszkodott Lili miközben egy poharat adott Deannek

-miért akarsz te sóhajtozni? nincs semmilyen gondod?!

-nem csak akkor kell sóhajtani amikor vkinek vmilyen gondja van, te.- vázolta a helyzetet Lili.

-nem persze- mosolygott Dean mire kapott egy csapást a konyharuhával.- héj ma már másodszor ütsz meg.

-és még lehet kevés is.

-ha folytatod te fogod a rövidebbet húzni hidd el nekem!- mondta Dean mutatóujját Lili fele szegezve

-hűű a nagy Dean Winchester megfenyeget? engem?

-pontosan- mondta miközben egy tányért törölt el és tett el.

-áá ez Sam lesz- állapította meg Lili mikor meghallotta hogy bezárult az bejárati ajtó

-menj ugorj a nyakába!

-Dean fejezd be!

-most mi van? itt mindenki annyira oda van Samantháért többekközött ti ketten, hát akkor tartsatok össze!

-hisztis

-tessék?

-jól hallottad olyan vagy mint egy óvódás akinek elvették a játékát!

-óvódás?- lépett oda Lilihez Dean

-az!- húzta ki magát a lány- és ajánlom fejezd be ezt a hisztit

-mert?

-mert óvódsokkal nem járok, tudod a korkülönbség...- emelte fel a fejét Lili

-kétlem hogy egy óvis igy tudna csókolni- mondta Dean és be is váltotta szavait. Forrón megcsókolta Lili miközben egy kezével a lány arcát simogatta.

-jó nem vagy ovis- mondta mosolyogva Lili majd újra megcsókolta Deant. Már épp belemerültek mikor is Ellen nyitott be ellenőrizve hogy haladnak a mosogtással.

-jó Bobby csak megnézem hogy áll....upsz... elnézést akkor csak folytassátok tovább....a mosogatást- vigyorgott Ellen majd becsukta az ajtót és visszatért Bobbyhoz vmint a pohár whiskyjéhez.

-azt hiszem tényleg jobb ha gyorsan befejezzük a mosogatást- nevetett Lili majd nekiláttak a maradék edény kupacnak. Bő fél óra múlva hagyták ott a konyhát. Épp az emeletre tartottak fel fele amikor Sam igyekezett le

- na mi van öcsi, hív a természet?- viccelődött Dean

-ha ha, nem hív semmi!- mondta majd lesietett. Dean és Lili folytatták útjukat a szobájukba ahova amikor beléptek, fáradtan dőltek le az ágyra. Legalábbis Lili biztosan. Dean levette a cipőjét majd Lili mellé könyökölt.

-na és igy fogsz ma aludni?

-nekem tök mindegy csak aludjak!- válaszolta a lány

-na várj- mondta Dean majd felpattant és elkezdte levenni Lili cipőjét, majd zokniját és így tovább. Épp a farmerjét gombolta ki mikor Lili rácsapott a kezére.

-eszedbe se jusson!

-még is mi? épp segéd kezet nyújtok neked- mondta majd megpuszilta a hasát.

-persze, te ok nélkül semmit nem csinálsz

-de szeretlek, ez elég ok nem?- ráncolta a homlokát Dean majd felkuszott és hosszan megcsókolta Lilit. És ezen az estén még sok minden más is felekerült az "okok" listára.

Másnap reggel Sam korán kelt, hiszen Samantha elé sietett hogy segitsen enki a költözködésben. Nem volt sok dolga hiszen mikor odaért Samantha más két dobozzal és egy táskával várta a fiút aki a fekete Chevyvel be is futott. Samantha bedobta a csomagját a csomagtartóba mig Sam a két dobozzal küzdött.

-kedves tőled hogy segitesz- mosolygott a lány Samre

-igazán nincs mit, ugy se tudnék mit csinálni.!

-értem- majd beült a Chevy első ülésére. Sam lecsukta a csomagtartót és beinditotta az autót. Az út így még rövidebb volt de arra volt idő hogy tisztázzák a tegnap estét.

-Samantha- köszürölte meg a torkát Sam- tudod ami tegnap este történt nagyon sajnálom igazán nem akartam tolakodó lenni...

-semmi gond- szakitotta félbe a lány- én  voltam kicsit, zizi- nevetett- nem a te hibád, csak tudod rég volt már ...szóval érted

-értem, hogyne ás tányleg ne haragudj.

-mondom fátylat rá- zárta le a dolgot Samantha és egy puszit nyomott Sam arcára. Rá 2 percre oda is értek a házhoz ahol Bobby és Dean épp kifele tartottak mikor meglátták hogy megérkeztek Samék. Samantha gyorsan kipattant az autóból és a csomagjai felé vette az irányt. Lili épp akkor lépett ki mikor Samantha kivette a táskáját a csomagtartóból igy rögtön odasietett hogy segitsen neki.

-ne ne hagyd csak még nem gyógyultál meg- emelte fel a kezét Samantha egy féle jelzésképpen hogy nem kell segitenie.

-oké rendben, legyen lehet tényleg nem vetted volna hasznomat.- mosolygott Lili majd bekísérte Samanthát és Samet a házba megmutatva a lány leednő szobáját. Mikor felértek az emeltre rögtön az első szoba volt balra amit Samantha kapott vele szemben volt Sam szobája és a folyosó végén pedig Dean és Lili szobája.

-na hogy tetszik?

-remek nagyon jó  lesz- mondta Samantha majd ledobta a táskáját a földre, ami nagyot koppant.

-hűűű nem tört össze semmi?

-áá nem csak egy töltö lesz semmi más törékeny nincs nálam!

-értem nos akkor apkolj ki rendezkedj be ha kell vmi szólj bátran lent leszünk.

-okéé- mondta Samantha majd miután magára marat kibontotta a kisebb dobozt amit Sam hozott fel neki és kivette belőle apuci naplóját vmint pár fekete mágiához való eszközt. Pár jelet gyorsan az ajtójára rajzolt vmint a négy sarokba.

-remek- állt meg a szoba közepén.- minden ugy alakul ahogy terveztem. ne aggódj, apa, megbánják hogy megöltek téged. A lányod még nem tudja hogy mibe ártotta magát, ott akkor meg kellett volna halni, helyetted. De sebaj most hogy már a bizalmasuk vagyok könnyebb lesz megölni őket egytől...egyig- mondta nyomatékosan Samantha.-majd visszazárta a dobozt és ott hagyta a szobáját. Lent Lili és Ellen beszélgettek, Bobby és Dean pedig a telep végében pakolásztak. Sam a konyhából egy tálcával jött ki amin italok voltak, természetesen Samanthának is egy. Mikor a lány belépett mindenki megörült neki.

-áá gyere ülj le- húzta ki a széket Ellen maga mellett.

Nagy beszélgetéssel ismerkedéssel el is ment a nap. Ahogy a következő fél év is elszaladt, ami nem telt mással csak pihenéssel, utazással és Sam udvarlásával ami kezdett célba érni, hiszen Samantha sem tudott közömbös maradni. Lili is felépült ls már minden sérülés elmúlt. Kapcsolata Deannel erősebb volt mint vha, ami okot adott arra hogy esetleges lekötelezés szóba kerüljön de egyelőre mindkét fiatal kitért a téma elől.

Fél évvel később...

Samantha már otthonosan mozogott a lakásban és egyre több időtt töltött Sammel. De tervét sem hagyta fel, de egyre nehezebben tudott arra gondolni hogy meg kell ölni Samet. Lili ezen a reggel is korán kelt ahogyan az elmúlt 2-3 napban. De nem azért mert igy akarta hanem mert rosszullétei fel keltették. Épp visszafeküdt mikor Dean felébredt a mocorgásra.

-kicsim, vmi baj van?- kérdezte álmosan összeborzolt fejjel

-nincs semmi csak megint vacakol a gyomrom. semmiség- mondta Lili majd Dean ölelésében próbált újra álomba szenderülni. Nem esett nehezére vissza is aludt ahogyan Dean is. Sam épp Samanthával reggelizett mikor Ellen csatlakozott hozzájuk és leült az asztalhoz.

-jó reggelt, gyerekek!

-szia Ellen- köszönt Samantha Sam pedig csak legyintett hiszen épp akkor harapott bele a kiflijébe.

-Liliék?- kérdezte Ellen

-még alszanak szerintem- válaszolta Samantha

-értem, hát nem tudom meddig akarják húzni az időt!

-mire gondolsz?

-hát a házasságra- tette a vajazott kiflit Ellen a tányérjára

-össze fognak házasodni?

-hát ideje lenne, de egyikük sem szánja rá magát egy könnyen hiszen ismered őket. Mindketten féltik a függetlenségük, de ugyanakkor oda vannak egymásért. majd csak dűlőre jutnak csak aztán nehogy késő legyen!

-már miért lenne késő hiszen fiatalok?- tette hozzá Sam

-hát tudod nem csak egy papír köthet össze két embert!- somolygott Ellen

-csak nem??- csodálkozott rá Sam

-ja nem de soha nem lehet tudni, és most hogy nincs más....gond, igazán foglalkozhatnának a jövőjükkel!-magyarázta Ellen és ráadásul nem is járt messze az igazságtól. Főleg mikor Lili és Dean is csatlakozott a reggelizőkhöz.