Másnap mindenki sokáig aludt, kivéve Samanthát aki már korán reggel felkelt. Lesétált az emeletről a kihalt nappaliban. Leült a használt fotelba, majd John naplóját vette a kezébe és a térdére helyezte. Kezével végig simította majd kinyitotta a kopott könyvet. Ahogy olvasgatta úgy fogalmazódott benne meg a terv miszerint a Winchesterek megbánják hogy megölték azt az embert, aki mindennél fontosabb volt neki. Ahogy a naplót olvasgatta kiesett belőle egy fénykép. Egy családi fotó, amin ott volt John, Dean, Sam és a sort Mary zárta. a Fiúk még gyerekek voltak amikor a kép készült. Egy másik kép is a kezébe akadt, de azon már csak Dean és Sam volt, jóval idősebben. Samantha felemelte a fényképet és szemügyre vette.

-jó vadászok letettek, ahogy apátok akarta. Feláldoztatok mindent, és minek? hogy ne legyen saját életetek. Kicsi Sammy- simította meg a képet Samantha, majd mint akibe áramütött volna hirtelen váltott.- mi ütött belém- fogta belerakta a fényképet és összecsapta a naplót- nem fogok meghátrálni, senki nem ismer engem, sem azt mire vagyok képes.!!- jelentette ki Samantha majd felállt és felrohant az emeletre. Mikor megcsörrent a mobilja idegesen vette fel.

-ki az?

-én vagyok Lili, zavarlak?- kérdezte a lány mert érezte hogy Samantha kicsit ideges.

-jaaj nem dehogy- próbálta visszafogni magát Samantha- csak eltűnt vmi és épp az kerestem

-értem, azért kerestelek mert lenne egy ötletem. Át tudsz jönni mondjuk ma ebédre? és akkor megbeszéljük. nos?- vázolta Lili a helyzetet mire Samantha el mosolyodott.

-rendben ott leszek!- mondta majd letette a telefont- könnyebb a dolgom mint hittem- mondta magában majd tovább pakolászott az emeleten.

Ez alatt Lili is letette a telefont és a fürdőbe indult. Mikor a tükör elé lépett kicsit rosszul esett neki a látvány, miszerint még mindig voltak zúzódásai amik nehezen múltak el. Ahogyan a bordája is lassan forrt össze. Megmosta az arcát majd megtörölte. Amikor felállt már ott állt mögötte Dean mosolyogva.

-jesszus, a frászt hoztad rám!- fordult oda Lili

-a tükör nem volt elég?!- kérdezte Dean minek jutalma egy vállon csapás lett és az hogy Lili a tükör felé fordult.- hééj, tudod hogy csak vicceltem- ölelt át Dean.

-áu ez fáj!!- szisszent fel Lili a bordái miatt.

-jó bocsánat!- húzta vissza a kezeit Dean majd kiment a fürdőből, ahogy Lili is.

-Dean beszélnünk kellene!- lépett oda a férfihez

-miről?- fordult a lány felé

-Samantháról!

-Lili már megint, állandóan csak róla beszélünk!- ült le Dean az ágyra majd Lili mellé.

-igen, mert egy kedves lány, aki egyedül van. És ezért arra jutottam hogy ideköltözhetne, persze majd még beszélek erről Ellennel és Bobbyval de szerintem beleegyeznek majd!

-akkor engem minek kérdezel meg?!- kérdezte kicsit dühösen Dean

-mert fontos a véleményed számomra.- fogta meg Lili Dean kezét.

-fontos?- kérdezett vissza Dean- fontos? ne nevetess, mióta ismered ezt a lányt, már ha ezt ismertségnek lehet nevezni, folyamatosan ellene vagyok te pedig csak tovább hajtogatod hogy Samantha így Samantha úgy! Ha fontos lenne a véleményem már rég nem foglalkoznál vele!- állt fel Dean és kiment és becsapta az ajtót. Lilinek rosszul esett Dean hozzáállása, de rájött igaza volt Deannek, és hogy tényleg folyamatosan csak ezt a témát erőlteti. Felállt majd ő is lement az emeletről. Lent Dean és Sam beszélgetett a nappaliban Ellen pedig kint volt az udvaron. Lili bepillantott a nappaliba ahogy Dean is ránézett, majd kiment Ellenhez. Dean visszafordult Samhez aki látta hogy vmi történt.

-Dean minden rendben?  történt vmi?

-semmi csak ugyanaz még mindig.- ült le Dean a kanapéra. Sam pedig a vele szemben lévő asztalnak támaszkodva figyelte bátyja arcvonásait.

-Samantha?

-pontosan, nehéz nem kitalálni. mindig ugyanaz öcsi, érted. Unom, akármiről is beszélek vele mindig ide lyukadunk ki. Bár lehet most kicsit túllőttem a célon, de akkor is már unom.- összegezte Dean

-nézd, amin Lili keresztült ment, lehet csak jóvá akarja tenni amit az apja elkövetett mások ellen. Samantha is az apja áldozata volt, lehet úgy érzi így változtathat azon ami megtörtént, vagy legalábbis könnyebben elfelejtheti ő maga is.- magyarázta Sam

-jaj öcsi sírba teszel a filozófiáddal.- mondta Dean mire Sam elmosolyodott.

-tudom! de gondolj bele, te hányszor akartad helyrehozni azt amit apa elrontott?! Lili is csak....érted- mondta Sam

-igen- egyezett bele Dean majd lehajtotta fejét és ahogy felemelte fel is állt.- megyek beszélek vele.

-tedd azt- mondta Sam majd megütötte bátyja vállát.

Mikor Dean kiért Lili épp Ellennel sétált és beszélgetett. Lili ránézett a fiúra, de nem akart egy újabb veszekedést, így inkább Ellenhez fordult újra.

-na ennyire rossz a helyzet?- kérdezte a nő

-csak a szokásos- jellemezte Lili a helyzetet mikor Dean odalépett hozzá és a derekánál átkarolta.

-elrabolhatom egy pillanatra?- kérdezte Dean Ellentől aki csak mosolyogva bólintott majd bement a házba,

-Dean ha megint veszekedni akarsz akkor tudnod kell....- kezdte Lili, de a fiú nem hagyta végigmondani.

-tudom!- fejezte be Dean

-miről beszélsz?- lepődött meg Lili

-arról amit mondani akarsz, én voltam aki kicsit túlreagálta a dolgot. sajnálom is de tényleg mindig csak ő a téma kettőnk között és már zavar!

-tudom, és sajnálom hogy állandóan ezzel foglalkozom, azaz vele, de egyedül van és miattam!

-először is nem miattad van egyedül, sőt lehet előtte is egyedül volt, és apád miatt lehet egyedül nem miattad.

-igen, de nekem kell helyrehoznom.

-miért kellene? miért érzed feladatodnak hogy változtass azon amin nem lehet??

-én csak próbálok, jobb lenni mint ő- gyűltek könnyek Lili szemébe ezért félre fordította a fejét és a távolba nézett Dean válla mellett.

-nem kell jobbnak lenned- fogta meg Lili arcát és fordította maga elé- már most jobb vagy!! olyan amilyen ő még csak nem is volt.

-kedves vagy de...

-nincs de!! tudod megbeszéltük!- mosolygott Dean majd lágyan de annál szenvedélyesebben megcsókolta Lilit aki átadta magát az érzésnek és elveszett Dean ölelésében. Lili lassan elhúzódott Deantől és a szemébe nézett.

-köszönöm- mondta halkan Lili mikor valaki köhintett a hátuk mögött.

-Samantha- lepődött meg Lili- már ennyi az idő!- lépett oda Lili

-igen azt mondtad délre jöjjek, itt vagyok!- mosolygott Samantha

-helo- köszönt oda Dean, majd Lili mellé állt.

-szia Dean hogy vagy??

-remekül-mosolygott a fiú

-na gyere be, Ellennel már megbeszéltem a dolgot és belement!!- lelkesedett Lili majd Deant kézen fogva követték Samanthát be a házba. Ellen épp az ebédhez terített mikor Samantha belépett mögötte a két fiatallal. Dean egy puszit nyomott Lili nyakára majd felment az emeletre. Bár lerendezte a dolgot Lilivel a Samantha ügyben de inkább most nem akart lent maradni. Samantha és Lili bementek a nappaliba majd leültek az asztalhoz.

-Ellen remek ebéddel készült, mint mindig- mosolygott Lili- de amiért hívtalak az teljesen más téma! Tudod arra jutottam hogy egyedül vagy abban a nagy házban itt pedig bőven van hely, és Ellen is jó ötletnek tartja.

-mégis mit?- türelmetlenkedett Samantha

-hogy ideköltözz hozzánk!- mosolygott bőszen Lili.

- hogy én ide költözzek, de hát.....nem nem hiszem hogy ez túl jó ötlet lenne!!!

-nem is jó, hanem nagyszerű ötlet és nincs vita holnaptól itt fogsz lakni.- zárta le Lili a témát boldogan de Samantha sem ellenkezett sokat, hisz ez a kis fordulat remekül illett a tervébe.

-hát ha ennyire ragaszkodsz hozzá legyen- mondta Samantha is mosolyogva és pont ekkor ért le Dean és sikerült elcsípnie az utolsó mondatot ami szöget ütött a fejében!!

-tessék??- lépett be a nappaliba mire Lili felállt a székről és odalépett hozzá

-azt beszéltük meg hogy Samantha holnap ideköltözik!

-Lili, de....- nézett értetlenül Dean a lányra

-kérlek!

-egyáltalán nem jó ötlet, de ha ennyire akarod!

-köszönöm- ölelte meg Deant majd Samanthához fordult

-nos akkor újságoljuk el Samnek gyere- mondta Lili majd eltűntek Samanthával.

Dean az asztalhoz sétált majd leült rá, és csak gondolkodott. Bobby épp ekkor lépett be a házba és Deanre szegezte a tekintetét, mert látta hogy a fiút nyomja vmi. Oda ment majd leült vele szemben.

-Dean minden rendben?

-persze csak rossz előérzetem van!

-mivel kapcsolatban?!

-inkább kivel. Samantha ide költözik

-ide? de miért?

-mert Lili igy akarja, de érzem ez egyáltalán nem jó ötlet, és nem azért mert kedvelem vagy sem azt a lányt

-tudom mire gondolsz!- tette fel a kezét Bobby az asztalra

-mi?

-igen, vhogy nekem sincs jó véleményem erről a dologról. Az a lány démon volt, és nem csak egy egyszerű démon. Az hogy Lili kiűzte belőle, az apja démonát nem jelenti azt hogy Samantha tiszta!

-ez jó- nevetett Dean

-mi olyan vicces?

-hogy végre nem vagyok egyedül ezzel a a gondolattal! De már nem akarok emiatt veszekedni Lilivel! Szeretem és inkább figyelek majd, mint sem összevesszek vele és akkor még megvédeni sem tudom addott pillanatban- mondta kis aggodalommal a hangjában

-tényleg ugy gondolod hogy veszélyes?

-veszélyes, lehet de hogy vmit titkol az tuti! és jobbat mondok, mikor tegnap este elment, eltűnt apa naplója.

-arra gondolsz hogy elvitte?

-ki más vihette volna el, és senki nem is olvasta mostanában. és tegnap eltűnt.

-de minek kellene neki John naplója?? nem megy vele semmire.

-lehet, de nem lehet tudni mi a terve- mondta Dean majd befejezte mikor látta hogy Lili és Samantha visszatértek. Közben Ellen is végzett a kajával és tálalt is. Dean Lilihez lépett majd magával vonva kimentek az előszobába.

-Dean mi van?

-nem maradhat itt!

-megint kezded...

-csak folytatom!

-pedig marad!

-oké, de majd jusson eszedbe mit mondtam!!- emelte fel az ujját Dean mire Lili megkerülte és a nappaliba ment ahol már mindenki az asztalnál ült. Sam leült Samantha mellé és egész jól kijöttek egymással. Dean félszemét mindig a lányon tartotta ahogyan Bobby is. Lili pedig boldog volt hogy legalább egy kicsit tud azon változtatni ami történt. Az est vége fele Sam hazakísérte Samanthát. Mikor hazaértek Sam a lány elé állt.

-szerintem nagyon jó ötlet hogy nálunk fogsz lakni, igy nem kell esténként ezt a sétát megtenni.- magyarázta Sam

-én szeretek sétálni- mosolygott a lány

-én is, csak....- de Sam nem nagyon tudta hogy fejezze be a mondatot.

-Sam, köszönöm hogy haza kísértél nagyon kedves tőled- érintette meg Samantha a férfi arcát, mire Sam közeledni kezdett hozzá de Samanthán megint végig futott az az érzés és rögtön váltott- most menj! hagyj békén! majd holnap beszélünk!- majd Samantha hátat fordított és berohant a házba.

Sam ott maradt az est magányában és azt gondolta hogy túlságosan rámenős volt és ezzel bántotta meg a lányt. Így haza indult. Samantha látta ahogy a fiú elsétált, hiszen az ablakból figyelte.

-Sam- mondta halkan, és majdnem elsírta magát. Majd következő pillanatban feketén izzott a szeme és az arcán lévő bánatott, szívében lévő érzéseket elfedte a mérhetetlen gonoszság és gyűlölet. Samanthának egyre nehezebben ment az hogy érzéketlen maradjon.