Mikor Dean visszaért a kórházba először Lili orvosával beszélt, hogy mikor engedik ki a lányt. Az orvos elmondta hogy még legalább egy két napig bent tartják de utána hazamehet. Ennek Dean nagyon megörült. Majd bement Samanthához akit viszont épp akkor engedett el az orvos így a lányt pakolászás közben látogatta meg.

-szia látom nem tétlenkedsz?- lépett be Dean

-heloo, ja biztos a pakolásra célzol! Hazaengedtek, de nyugi nem fogok eltűnni.

-persze hogy nem, ki feltételezné ezt rólad?!- tette hozzá kicsit gúnyosan Dean mire Samantha mintha meg sem hallotta volna pakolt tovább. – és hova mész?

-a szüleim régi házába, amit itt van a város végében.

-rendben. Akkor jó utat,- köszönt el Dean majd kiment. Samantha most először nézett föl a táskájából mióta Dean belépett. Ég kék szeme egy pillanatra fekete lett és vissza váltott az eredetire.

-hidd el, jó utam lesz. A fattyúval együtt.- jegyezte meg magának Samantha majd befejezve a pakolást elhagyta a kórházat. Dean útja pedig Lilihez vezetett, aki épp a számára elkészített kórházi ebédben turkált. Mikor Dean belépett Lili öröme az arcára volt festve egy széles mosoly keretében.

-sziaa- köszönt boldogan és Dean odalépve hosszan megcsókolta. Majd ledobta a kabátját és az ágy szélére ült.

-látom jobban vagy!

-sokkal, bár ez a kaja amit adtak, lehet azt akarják kipuccanjak. – mondta Lili majd eltolta a tálcát maga elől.

-erre a vmire gondolsz emellett a fekete vmi mellett?- kérdezte Dean majd az asztalra tette a tálcát- szerintem ez nagyon is finom és tápláló.

-ja persze!- mosolygott Lili majd Dean visszaült az ágyra.- és mesélj mi van a többiekkel?

-semmi különös Bobby és Ellen szokásos módon még mindig nyomoznak az apád után. Sőt a kérésemre azért Samantha után is.

-Dean megbeszéltük már nem? Samanthának ehhez nincs köze! Ő is csak egy áldozat, látod ő is itt fekszik a kórházban.- fejtette ki Lili

-csak feküdt!

-mi?

- ma kiengedték és már el is ment. Mondjuk várható volt hogy eltűnik, de állítólag a városban marad a szülei régi házában. De hát nehezen hiszem el ezt.

-ha ezt mondta akkor ott is van. ne lágy már ennyire bizalmatlan vele.

-én dehogy soha! De mindegy, amúgy beszéltem az orvosoddal is.

-és mit mondott?? Ugye haza enged?!- kérdezte izgatottan Lili

-igen pár nap múlva, legkésőbb a hétvégén.

-de jó, végre nem kell itt bámulnom a négy falat.- mosolygott vidáman Lili.

A hét többi napja hamar elszaladt, Lili már várta a haza menetelt, ahogy Dean is. Közben meglátogatta Sammel együtt Samanthát aki tényleg abban a régi házban húzta meg magát mint amit megadott Deannek. Ez kicsit megnyugtatta a fiút miszerint lehet tényleg igaza van Lilinek, nem kellene ennyire bizalmatlannak lennie. Samanthát elhívták aznap vacsorára amikor Lilit kiengedték hogy ő is velük ünnepeljen. A lány boldogan elfogadta a meghívást.

Lilit péntek délben engedték ki a kórházból és bár még a bordái nem forrtak össze, a sérülései gyorsan gyógyultak. A kezéből a varratokat is kiszedték és most már csak egy kisebb kötés volt rajta. A zúzódásai látszódtak, mind az arcán, mind a kezén. De most a legfontosabb az volt hogy végre elmehet abból a nyomott kórteremből. Dean jött érte Sammel az oldalán aki segített Lilinek kikászálódni az ágyból, majd Deannel összepakoltak és elindultak haza Bobbyékhoz ahol már Ellen remek vacsival készült, valamint Samantha is segédkezett hogy egy remek estéjük legyen. Mikor Liliék hazaértek Ellen az ajótba rohanva üdvözölte a lányt.

-Lili, istenem végre- ölelte meg a lányt ami kisebb fájdalommal járt de most ez nem érdekelte.

-Ellen, én is örülök hogy végre itt lehetek, Samantha- látta meg Ellen háta mögött az nappaliban álló lányt.- hát te??- lépett közelebb hozzá

- hát Sam és Dean áthívott vacsorára és mondták a te tiszteletedre lesz, így elfogadtam már csak a történtek miatt is.- hazudta Samantha é mosolygott.

-értem nagyon kedves tőled, köszönöm- köszönte meg neki Lili mikor Dean lépett Lili háta mögé átkarolva a derekát majd az kanapéhoz vezette szerelmét. Bobby épp egy tállal jött ki a konyhából amin a vacsora hozzávalói sorakoztak fel.

-Lili- hatódott és lepődött meg Bobby

-szia- köszönt Lili majd a férfi letette a tálat és magához ölelte a lányt.

-örülök hogy felépültél

-hát azt még nem de alakulok- nevetett Lili, majd leült Deannel a kanapéra mert elég fárasztó volt ez az egész neki, főleg így elsőre. Bobby folytatta a segédkezést Ellennek, ahogy Samantha is a terítést. Közben mindig félszemmel Lilire és Deanre nézett akik a kanapén ülve fogták egymást kezét és Sammel beszélgettek.

-persze, csináljátok csak- mondta magában ahogy az evőeszközöket helyezte az asztalra.­- édelegjetek, majd fogtok még sírni. Még azt is elfelejtitek mi is az az öröm.- fejezte be Samantha a terítést és sétált ki a konyhába a tányérokért. A délutánt úgy mond átbeszélgették, Ellen is csatlakozott párszor amíg épp egy fogás sült vagy főtt. De ki- berohangált. Így jött el a vacsora időpontja amikor is mindenki asztalhoz ülve várta a mesterművet, amit Bobby harangozott be ezekkel a jelzőkkel. Így is lett a tálon hatalmas adag sült hús, krumpli, párolt zöldségek és egyéb finomságok foglaltak helyet. Mindenki asztalhoz ült és a vacsora előtt Bobby mondott pár szót.

-Lilire és arra hogy jobban van. valamint arra hogy többé nem kell tartanunk a démontól- fejezte be Bobby mire koccintottak és mindenki beleivott a borba ami a poharukban volt , bár Dean és Lili előtte még megcsókolták egy mást és után kortyoltak bele. Samantha pedig a köszöntőt a saját gondolataival fejezte be, miszerint, tartanotok nem kell tőle, de mondjuk elkezdhettek félni. Majd mosolyogva szedett a tálból ahogy mindenki és így telt el az este egy remek vacsorával és egy olyan lánnyal aki jól titkolta igazi énjét. Úgy is lehetne fogalmazni hogy a kis társaság egy asztalnál ült az ellenséggel, de egyelőre még csak sejteni sem sejtették.

A vacsora jó két órán át tartott amikor is Lili bontotta meg a hangulatot, azzal hogy wlkérte magát a fáradságra hivatkozva. Érthető is volt, így a páros, Lili és Dean nyugovóra tértek. Ellen és Bobby is fáradtak voltak gondolták majd holnap rendbe rakják a nappalit és a konyhát. Sam és Samantha maradtak lent és beszélgettek még.

-na ez finom volt, jól laktam- mondta Sam

-na igen remek este volt- mondta kicsit gúnyosan Samantha ami fel is tűnt Samnek

-nem érezted jól magad?

-jaj nem bocsánat, csak kicsit fáradt vagyok már. De nagyon jól éreztem magam és nagyon örülök hogy elhívtatok. Jól esett. Na jó szerintem segítsünk Ellennek. Kicsit pakoljunk össze.- állt fel Samantha a hosszas magyarázat végeztével és kezdte összeszedni a tányérokat. Sam egyetértett a lánnyal és segített is neki pakolászni. Nagyjából összedobták a dolgokat, a semminél előrébb áll majd holnap Ellen a takarításban.

-ó már késő van jobb ha megyek- mondta Samantha

-rendben elviszlek!- ajánlotta fel Sam

-nem köszönöm, haza sétálok legalább kicsit lemozgom a vacsit.

-de már késő este van biztos ne vigyelek el?

-nem kell, hidd! De köszönöm, és a vacsit is még egyszer- mondta Samantha és kinyitotta a bejárati ajtót.- akkor majd találkozunk, szia- köszönt el majd kifordult és lesétált a verandán, Sam pedig követte a tekintetével mígnem az éjszakába nem veszett a lány alakja. Majd becsukta az ajtót és ő is aludni tért.

Samantha hamar hazaért hiszen nem volt messze a két ház egymástól. Mikor belépett a régi házba ledobta a kulcsokat és a bútortalan nappaliba sétált ahol csak egy piros, kopott fotel volt. leült és elővett egy könyvet, ami nem volt más mint John naplója.

-ez a vacsora- nyitotta ki a naplót.- tényleg nagyon hasznos volt!- fejezte be majd mosolyogva beleolvasott az idősebb Winchester feljegyzéseibe.- érdekes, ezek szerint könnyebb dolgom lesz mint hittem. Ezek a Winchesterek egy marék molylepke szintjén állnak, Lili pedig már egyszer majdnem megöltem, több esélyt nem kap. – jelentette ki Samantha majd felállt és az emeltre sétálva ő is aludni tért.