Ahogy Dean is mondta Sam meglátogatta a lányt. Samantha épp egy könyvet olvasott igy felhuzott térdekkel ült az ágyon. Mikor Sam belépet rögtön felpillantott az aktuális oldal soraiból.

-szia, jó reggelt- köszönt a fiú

-neked is!

-és hogy vagy?

-jobban, bár már szeretnék haza menni, de az orvos még nem nagyon akar haza engedni, meg gondoldolom ti is jobban örültök amig szem előtt vagyok.

-ez nem igaz, ha haza engednek menj nyugodtan.- ült le Sam a székre ami az ágy mellett volt.

-lehet. És Lili? róla tudsz valamit?

-igen ha jól tudom akkor magához tért, de most Dean van nála ezért sem oda mentem!

-na igen, érhető, nagyon szereti igaz? mármint Dean látszik rajta nagyon aggódott

-na igen- mosolyodott el Sam- pedig a bátyám nem a nagy szerelemeiről híres

-elhiszem- mosolyodott el Samantha is.

Ez alatt Dean Lilivel beszélgetett jó részt a történtekről illetve az azt követő eseményekről.

-szóval megszállták?

-igen én űztem ki belőle- válaszolta Lili- ezért is mondom a lány nem tehet semmiről, rossz helyen volt rossz időben. Az apám pedig erre ment rá.

-örülök hogy jobban vagy! nagyon megijesztett az állapotod!- váltott témát Dean

-nyugi egy könnyen nem szabadulsz meg tőlem.- mosolygott gyengén Lili, mikor Sam lépett a kórterembe.

-Sam- örült meg Lili- sziaa örülök hogy bejöttél!

-szia én meg örülök hogy jobban vagy!

-na igen, hallom Samanthánál voltál igaz?

-igen, őt szerintem nem sokára haza engedik!

-ami egyenlő azzal hogy eltűnik a színről- tette hozzá Dean

-ez nem igaz!- kontrázott Sam- megígérte hogy nem megy el!

-ja és természetesen hihetünk is neki nem?- vágott vissza Dean

-hééj elég legyen!!- emelte fel a hangját Lili, ami kisebb fájdalmat is okozott neki- úgy veszekedtek mint két óvodás! Főleg olyasvalamiről aminek értelme sincs!

-jó bocs- mondta halkan Dean mire Lili visszadőlt az ágyon.

-nagyszerű, ha haza engedik hagy menjen! most pedig menjetek ti is!

-ne Lili sajnálom hogy veszekedtünk!!- kezdte Dean

-igen ne haragudj, de befejeztük- folytatta Sam

-oké oké, de akkor is menjetek. Dean rád rád fér egy kiadós alvás és szerintem egy fürdés is. Én jól vagyok látjátok, arról nem beszélve én is pihennék még ha nem gond.- fejezte be Lili

-biztos ezt akarod?

-Dean a kávé sem tart örökké. Adok 2 órát és leesel a székről. Menjetek nyugodtan! Majd délután visszajöttök és addig is Ellenéket is üdvözlöm.- mondta Lili

-rendben!- álltak fel a fiúk- kkor később ddig is tényleg pihenj- hajolt oda Dean és megcsókolta Lilit. Majd Sammel távoztak mind a kórteremből, mind a kórházból.

Lili viszont nem tudott, sem pihenni sem aludni. Ugyanis vagy a keze vagy az oldala de fájt egy-egy alvásnak szánt póz miatt. Ezért csak fészkelődött, de azt meg belékötött infuzios zsinor miatt nem tudott. Így maradt a plafon bámulása. Viszont igy meg unatkozott. Aztán bő másfél óra múlva hirtelen eszébe jutott vmi. Ezért nagy nehézségek és fájdalmak árán de felkelt az ágyból és kiment folyosóra. Bár rájött az infuzió kihúzása rossz ötlet volt, de most már mindegy volt. Dean szava csengett a fülében, a folyósó végén van. Így Lili lassan de biztosan haladt a célja fele amikor is elérte a kórtermet. Belépve 2 ágyat látott, de csak az egyikben feküdtek. És az nem más volt mint Samantha aki már nem a könyvolvasással foglalkozott. Épp az ablak fele bámult.

-nem mondom ennél messzebb nem kerülhettél volna- lépett be Lili mire Samantha odakapta a fejét.

-úristen! neked nem kellene itt lenned!! hisz csak most ébredtél fel!! ha az orvos meglátt, neked annyi!

-áá jobbat mondok ha Dean meglátna...de nincs itt úgyhogy az orvos meg nem izgat.- ült le Lili a bekötött kezét a mellkasához emelve.

-értem- kicsit nyugodott meg Samantha is bár nem tartotta jó ötletnek hogy Lili ott van.

-szóval, hallom Dean kicsit neked esett!

-na igen de joggal!

-ez nem igaz!- mosolygott Lili.- nem te tetted azokat a dolgokat!!

-de igen, még akkor is ha megszálltak!

-szóval akkor ezt is elmondta. Nagyon sajnálom amit az apám tett veled!

-ki?

-jól hallottad, a démon, az apám!

-ez most komoly?- hűlt el- és akkor Deannek áll feljebb.- jegyezte meg halkan Samantha

-tessék?

-úgy értem...- kezdett fogadkozni Samantha

-tudom hogy érted, ezért is mondom, nem a te hibád ami történt. És ezt Dean is pontosan jól tudja.

-értem- szegte le a fejét Samantha mert érezte túl lőtt a célon a megjegyzésével.

-na jó most megpróbálok visszatalálni az ágyamhoz, elfáradtam. Akkor majd még később beszélünk.- mondta Lili majd felállt és kisétált a teremből. A folyóson visszafele tartva, észrevette hogy mennyire kihalt. Sehol egy beteg d emég orvos és ápolo sem. Furcsálotta, de most nem nagyon törődött ezzel, mert érezte egyre jobban gyengül.

-lehet még sem volt jó ötlet ez a kis kiruccanás.- jegyezte meg félhangosan, majd a falnak dőlt. Mikor felpillnatott olyat látott amire még álmaiban sem gondolt volna. Ott állt vele szemben az anyja.

-anya..- mondta halkan és elcsukló hangon Lili, mire az anyja csak elmosolyodott és megsimogatta a lánya arcát.

-büszke vagyok rád- mondta- és sajnálom- komorodott el

-anya- sírta el magatá Lili, majd az anyja távolodni kezdett és a folyósó magányába veszett. Lili csak jobban sírt majd a fal mentén lecsúszott és leült a földre. Csak zokogott magányosan. Majd lassan elfogyott minden ereje és elájult.

Pár órávl később amikor kinyitotta a szemét már délután volt. Dean ott járkált fel alá a szobában, mikor észrevette hogy Lili felébred.

-Lili, végre! még is mi a fene ütött beléd hogy csak úgy ki mész járkálni? egyáltalán hol voltál? fel fogod hogy meg is halhattál volna??- hadarta Dean félhangosan de Lili mintha meg sem hallotta volna.

-találkoztam vele!- mondta halkan

-mi? találkoztál kivel?- kérdezte Dean de még mindig látszott hogy feldúlt.

-anyával, találkoztam az anyámmal!- mondta de megint könnyek gyűltek a szemében

-Lili jaj ne sírj kérlek- ölelte magához Dean- és mit mondott?

-csak hogy büszke rám és hogy sajnálja.

-értem, nyugodj meg szeret téged!

-tudom! én is őt de annyira nagyon hiányzik. nagyon- bújt oda Lili Deanhez aki rájött rossz ötlet volt úgy leteremteni a lányt.

-figyelj rám- fogta meg a lány arcát- most az a legfontosabb hogy minél előbb felépülj, a többi most nem számít rendben?

-mhm- bólintott Lili- Dean a kérdésedre válaszolva, Samanthánál voltam és visszafele már elfogyott az erőm. Talán ezért is ájultam el, és lehet csak a kimerültség okozta azt a tudatot hogy ott van az anyám.- magyarázta Lili

-Samanthánál?? de minek mentél oda??

-csak beszélni akartam velem!

-nagyon jó és legközelebb miatta fogsz meghalni!

-Dean!! fejezd be! Én voltam ahülye hogy elmentem, amikor éreztem hogy nem bírom.

-jó persze.- sétált az ablakhoz Dean- de az hogy láttad anyádat nem volt képzelgés!

-miért? fáradt voltam és csak lehet akartam látni vmi olyat ami....- de Dean közbe szólt

-anyád már máskor is meglátogatott.

-tessék????

-amikor kómában voltál. eljött és beszéltem vele. Bejött ide sétált és megsimogatott. Azt mondta nagyon szeret és hogy boldog mert látja hogy te is boldog vagy... velem..

-itt volt?? és miért nem mondtad??

-mert gondoltam majd később amikor már lelkileg is felépülsz.

-értem- szomorodott el Lili

-sajnálom- lépett oda Dean- sajnálom, hogy lehordtalak és amiért nem mondtam el!!

-semmi gond. De mégis mit keres itt?

-biztos miattad, érted jött.

-lehet...- gondolkodott el Lili majd jobbnak látta ha tényleg megpróbál kicsit aludni. Sikerült is neki, így már csak este ébredt újra. Dean ez alatt Ellenékhez is haza ment illetve Samanthát is meglátogatta.