4 hónappal a démoni találkozás után, Rya egészségesen hagyhatta el a kórházat. A pici is rendben volt, Dean pedig ez alatt az idő alatt kipróbálhatta magát mint apa, hiszen Rya helyett mindent ő csinált. Johnatan nagyon aranyos baba lett, apja szemeit örökölve kémlelte a világot ami körülvette és lassan közeledett a féléves korhoz. Sam és Jo sok időt töltöttek együtt Deannek segítve vmint hogy a fogadó melletti épületet felújítsák. Ennek köszönhetően ök is már a közös jövőt fontolgatták. Az épület Ugyanis kihasználatlanul állt egy két emeletes kis ház amire csak egy kis odafigyelés kellett, hogy otthonná varázsolják, mire Ryát haza engedik. Dean épp azon a napon ment be Ryárt amikor kész lett a ház. Johnatant is magával vitte. Mikor beért Rya már várta.

-Dean- lépett oda hozzá és hosszan megcsókolta majd a picit is megpuszilta- de jó hogy itt vagytok!

-te is hiányoztál nekünk, ugye kicsim?- mondta Dean a fiának.

-akkor mehetünk?- kérdezte Rya

-persze,- válaszolta Dean majd kisétáltak. Rya nem emlékezett a történtekre, csak arra hogy Samnek mondta hogy ne menjen, majd a kórházban ébredt. Ezért mikor a Chevyhez értek és Dean betette a cuccokat Rya megfogta a kezét a másikban pedig Johhnyt tartotta.

-Dean, mi történt azon az éjjelen? Akáhogy is próbálok emlékezni nem megy, és gondolkodtam megkérdezzem e, de tudnom kell!- nézett Dean kérlellően

-akkor este, vagyis nem csak este addig végig benned volt anyám szelleme, azaz annak egy része a lelkének egy része ami megvédett mindentől. És a heg is ezért volt rajtad. Majd amikor a démon Sammyt el akarta vinni eltört belőled és végzett a démonnal.

-azt mondod végig bennem élt?

-igen és megvédett, apa mondta el amíg te kómában voltál. Ezért is volt rajtad a heg mert anya medálja…

-megégetett ahogy őt is.- fejezte be Rya- újabb titok.

-valahogy úgy- mondta Dean majd csendben nézték egymást, a szellő hozta a nyár illatát.

-menjünk haza- törte meg a csendet Rya

-rendben- bólintott Dean majd segített neki beszállni, majd elhajtottak a kórháztól egyenesen a felújított házba. Mikor oda értek Sam és Jo kint várták őket. Mikor odaléptek mindketten fülig érő szájjal várták őket.

-Dean és Rya és persze kicsi Johnatan hagy mutassam be önöknek új otthonukat!!- mondta Sam mire kinyújtott kézzel az épületre mutatott Joval egyetemben.

-ez nagyon szép lett, köszönjük- érzékenyült el Rya.

-nehogy már az unokaöcsém és fogadóban nőjön fel- mondta Jo majd megölelte Ryát, majd Sam is.  Dean pedig elismerően nézett az öccsére.

Pár héttel később már berendezték a házat, és Rya az esküvőjére készült. Dean a fogadóban volt Sammel aki segített neki a frakkot felvenni meg a nyakkendőt megkötni és egyéb dolgokat.

Rya pedig a házban volt Joval, aki segített neki a mennyasszonyi ruhát felvenni, a haját megcsinálni és a sminket. Rya nagyon izgult, ahogyan Dean is. Sam alig tudta megnyugtatni. Mikor készen lettek elindultak Lawrencbe ami bár messze volt, de Rya ott szeretett volna hozzámenni Deanhez. Igy Sam és Dean elindultak rá fél órára Jo is Ryával a picit pedig Ellen hozta. Az esküvőn mindenki ott volt, Bobby, Ellen még Ash is. Amellett JO és Sam volt a két tanú, és Sam vezette oltárhoz Ryát mivel az apja újra eltűnt. Lassan elérkezett az esküvő órája, ugyanis 6 óra lett. Már ment le a nap, de még szép idő volt. A szertartást egy kis városszéli templomban tartották, ami gyönyörűen fel lett díszítve. Dean már bent volt, amikor Rya megérkezett. Sam kinyitotta neki az ajtót, és segített neki kiszállni. Jo is ott termett és egy csókot nyomva Sam arcára be is ment a templomba. Majd felzendült a zene és Sam bekísérte Ryát az oltárhoz ahol Dean várta, és mocorgott meg kényelmetlen volt a ruha, a cipő meg minden. De amikor meglátta Ryát elállt a lélegzete és csak mosolyogni tudott. Mikor Sam odaért átnyújtotta Rya kezét aki mosolyogva lépett Dean mellé. A pap levezényelte a szertartás ami alatt Sam és Jo egymás kezét fogva örök szerelemet fogadtak. Dean és Rya így lettek sok harc, titok és fájdalom után egy család, melyet sem démon sem ember szét nem választhat. E történet most véget ér de az ő életük boldogságban telik el majd. És ki tudja mi rejtőzik még a sötétben???