Pár perccel később Johnatan sírására lette figyelmesek és elhúzódtak egymástól. Rya szeme csillogott a boldogságtól és Deané is. Majd gyorsan felálltak és kimentek a gyerekükhöz, amivel épp Sam küszködött talán ezért is sírt. Rya odament és átvette tőle, és megnyugtatta, majd elvitte lefektetni a picit. Fél óra múlva már el is aludt a kis Johnatan Rya pedig óvatosan kijött a szobából, és Deanhez ment majd átölelte a derekát. Sam és Jo sejtették hogy igen végre megkérte a kezét, majd a 4es leült beszélgetni egy-egy sör mellé Rya is ivott, bár nem szerette, de a terhesség alatt, megkedvelte így most a többiekkel tartott. Hamar éjjel 2 óra lett, amikor is fura neszre lettek figyelmesek. Majd egy hirtelen nagy durranásra, ugyanis kicsapódott Johnatan szobájának ajtaja és nagy fényáradat járta át a szobát, amiben egy sötét alak állt kezében a picivel. Rya oda akart rohanni de Dean elkapta a kezét. Az alak közeledett feléjük. John volt az.

-apa?!- csodálkozott rá Dean, ahogyan a többiek is.

-semmi baj, csak az unokámhoz jöttem!- mondta nyugodtan, mosolyogva. Rya most vhogy nem volt nyugodt John megjelenése miatt, de ráfogta hogy a gyerek miatt fél ennyire.

-jó de most már add vissza!- lépett volna oda Rya, de hirtelen ellenállásba ütközött, egy láthatatlan falba ami körül vette Johnt.

-még nem!- mosolygott majd szemei sárgává váltak. Dean rögtön tudta ennek nem lesz jó vége és arcára düh és félelem kettőse ült ki, ahogy Ryának is az aggódás és a düh. John pedig csak ált és mosolygott.

-mit akarsz?- sziszegte Dean

-az öcsédet!! A kicsi Sammyt, aki pontosan tudja miért van rá szükségem.

-add vissza a fiam!- mondta Rya minden szótagot nyomatékosítva

-sajnálom, kérj könnyebbet!

-add vissza különben kicsinállak!- mondta Dean

-jaj Dean az az érzésem a kapcsolatunk ugyanazon köröket futja mint 1,5 évvel ezelőtt. Ezen változtatni kellene nem?

-rohadék!

-lehet, na de most már itt az idő, Sam!- fordult oda a fiúhoz, és mindenki ránézett.

-idő de mire?- kérdezte Dean

-arra hogy átálljon az én oldalamra!- mondta miközben Rya csak a picit figyelte, aki érdeklődve nézelődött, nem is félt.

-soha nem fog egy ilyen rohadék mellé állni, amúgy is egyetemre járt túl okos, ahhoz hogy gonosz legyen!

-jaj, Dean néha tényleg nem értem hogy vagy ennyire hülye vagy, vagy a szerelem vette el az eszed!! Sam velem fog jönni!

-csak szeretnéd!- indult meg Dean a démon felé de a falnak ütközve és a démonnak köszönhetően a sarokba repült feldöntve jó pár asztalt. Rya rémülten figyelte az eseményeket de látta hogy Dean jól van. Sam odament hozzá hogy fel segítse.

-na jó akkor most tisztázzuk a dolgokat- mondta a démon majd mindenkit vmilyen láthatatlan erő egy székre ültetett. És a dámon kezében a gyerekkel közelebb ment. Már nem volt az a fal ami védte.

-kezdjük veled Rya, a kicsi Rya akinek azon az éjjelen amikor Mary meghalt velem kellett volna jönnöd. Neked is meg kellett volna halnod.

-bocs hogy csalódást okoztam- gúnyolódott Rya

-gúnyoldj csak amíg megteheted, de a fiad élete a kezemben van és kétszer ugyan azt a hibát nem követem el. Főleg nem ma!

-ma van az a nap- döbbent rá Rya félhangosan mondva, amit a többiek nem értette. Dean vérző szájjal figyelte az eseményeket.

-pontosan, egész jól kapcsolsz. Ma 20 éve hogy neked meg kellett volna halnod. De vmi történt. A medál!

-megvédett!! Igen már tudom, és a nyoma is rajtam van

-okos, szóval tudsz mindent?- kérdezte miközben a kis Johnnyt az ágyába tette amit kihozott és köré azt a láthatatlan falat tette.

-igen, úgy hogy add vissza a fiam!! Most!

-szóval mindent- folytatta a démon mintha nem is hallotta volna Rya mondatát- akkor bizonyára azt is hogy azt a medált ki hordta mielőtt apád megkapta volna. Vagy ezt nem kötötték arra a csinos orrodra?- mondta mire Rya egyre dühösebben és kérdőbben nézett.- ugyanis az a medál nem apádé volt ő is azon az éjjelen kapta. Nem mondom mozgalmas éjszaka volt az. Amikor elmentem Samért minden sima ügynek látszott, de miután Maryt megöltem- ennél a szónál Dean és Sam szíve összeszorult- semmi nem ugy ment ahogy kellett volna. Te!- hajolt oda Ryához- te meg az apád! Az az ember aki minden vadász barátjának feleségét megkörnyékezte, ő mentett meg téged. De a medál, az vki másé volt és hogy miért hagyott nyomot az oldaladon, a válasz egyszerű. Mert lángolt a keze annak aki akkor megvédett! És a medál forró volt.

-Mary- mondta ki szaggatottan Rya.

-nagyon jó de tényleg, Dean irigylésre méltó a barátnőd esze! Vagy mondjam azt hogy a leendő feleségedé?

-szemétláda!- mondta Dean a hallottakra!

-de bizonyára ezt is tudtad!- fordult vissza Ryához. Aki könnyes szemekkel nézett fel rá.- vagy mégsem! De most már tudod, Mary a drága Winchester fiúk anyucikája!

-ne vedd a szádra az anyám nevét- kiabált rá Sam

-Sammy, Sam a kicsi boci szemű Sam.- ment oda hozzá- ha már így elkezdtük folytassuk veled. Ha a bátyád nem védelmezz ennyire már rég az én oldalamon állnál, de ő nem adta fel olyan ellen is harcolt amiről tudta, nem tud győzni. De hát mégis csak az apja parancsát nem szegheti meg, nem de Dean? Te meg apád, mint főnök és beosztott. Csodálom hogy nem lett eleged belőle, amiért még a halála után sem hagyott neked békét. De érhető az öcsédről volt szó, feláldoztad a életed olyanokért akiket nem is érdekelsz!

-ez nem igaz- vágta rá Sam

-nem e? Sammy oszd meg azokat a csúnya gondolataidat, amit néha megfogalmaztál magadban! Nem? Akkor majd én.- azzal oda lépett Deanhez- az öcséd folyton folyvást csak azt akarta hogy békén hagyd, eleve utált amiért kirángattad az életéből, és amiért Jessica meghalt. Nem is mondta? Téged hibáztatott sokáig, de aztán átváltott, arra hogy apukát megtaláljuk, aztán hogy meghalt, szegény Sammy már csak az az ember maradt neki akit a háta közepére sem kívánt.- fejezte be a démon mire Dean Samre nézett aki csak lehajtotta a fejét beleegyezve a hallottakba.- na csak nem fáj amit mondta, Dean?

-son of the bitch*- válaszolta Dean

-na de így beszélsz a fiad előtt? Nem szép még a végén Rya lefújja az esküvőt. Nos kérdése bárkinek is? Á Jo! Rólad majdhogy nem megfeledkeztem, de hát neked már ez fel se tűnik azok után amit apuciról hazudtak neked! És örülsz hogy lett egy testvéred aki elhappolta előled Deant? Jaj bocsáss meg, ha nincs ló jó a szamár is. Végül is családban marad, ha már mindenképp Winchestert akarsz! Na  jó- sétált el a démon Johnatan fele- Sam ideje mennünk!- mondta mire Sam székén megszünt az a visszatartó erő!

-nem megy sehova!- mondta Dean

-látom nem adod fel, na jo mivel te otthon vagy ebben az alku businessben legyen. Sam velem jön és a fiadat épségben visszaadom! Nos??

-neeeeem- kiáltotta Rya majd Deanre nézett. Aki nem tudta mi tévő legyen, az öccse vagy a fia.

-rendben- mondta Sam majd felállt és elindult!

-NEM- kiáltotta Rya- nem mehetsz!

-Rya de a fiad, megyek nem lesz baj nyugodj meg!

-neeem Sam nem mehetsz, mert….ááááááááá- kiabálta Rya és hirtelen remegni kezdett a széke. Majd mintha orkán erejű szélben állna úgy lobogott a haja és a ruhája, majd egy ismeretlen ám de ismerős hang szólalt meg. Rya teste felállt a székből az erő ellenére és nagy fény járta körbe.

-nem mehetsz kicsi Sammy- szólalt meg nagyon lágy és kedves hangon Rya, de nem a saját hangján. Mintha nem is ő lett volna.- a te helyed a bátyád mellett van- mosolyogott- olyan nagyra nőtettek, te és a testvéred- lépett oda Deanhez- te pedig apa lettél- simogatta meg az arcát, de Dean csak kérdően nézett Rya szemébe és rájött vki más az aki visszanéz rá, olyas vki akit már rég elvesztett- büszke vagyok rád, fiam és rád is Sam. Bárcsak láthattalak volna felnőni titeket- mosolyogott Rya olyan megnyugtatóan és békével, hogy el is felejtette mindenki mi is folyik éppen.

-anya- hebegte Dean, könnyekkel a szemében!

-na jó elég ebből a színjátékból- szólt közbe a démon mire Rya megfordult.

-add vissza a fiút!- mondta teljes nyugodtsággal Mary, aki Rya testében volt.

-együtt a család, kár hogy John nem tud itt lenni. Vagyis a teste itt van!

-add vissza és hagyd a fiam!

-nem gondolod hogy túl sokat kérsz?!- kérdezte a démon mire Mary csak elmosolyodott, majd Deanre nézett, és vissza a démonra majd oda lépett és megragadt a démon torkát és latinul kezdett kántálni.

- Regna terrae cantate Deo: psallite Domino qui vehitur per caelus,caelos antiquos Ecce, edit vocem suam, vocem potentem, Agnoscite potentiam Dei!- kezdte Mary mire a démon kezdett egyre érdekesebb hangokat kiadni és fájdalom ült ki az arcára majd eltorzuló hangon szólalt meg.

-ha folytatod velem együtt döglessz meg!- de Mary azaz Rya csak mosolygott, Dean pedig aki nem tudott mozdulni a székből csak kiabált hogy neee. De Mary folytatta.

-et potentia ejus in nubibus. Timendus est Deus e sancto suoipse potentiam dat et Gloria Patri!- fejezte be Mary mire a démon hangos üvöltés közepette porrá foszlott, de előtte még ő is elmakogott egy igét mire Rya oldalán a seb mélyen felszakadt. Miután a démon megszűnt létezni, Rya megfordult, és mint Mary a fiaira nézett elmosolyodott.

-most már vége! Legyetek boldogok éljetek boldogan és vigyázattok egymásra, Dean te pedig élj a fiadnak- mosolygott Mary majd nagy fénnyel és széllel kiszállt Rya testéből azon a seben kezestül amit a démon ejtett Rya oldalán. Közben az eljegyzési gyűrű is a padlón koppant, ahogy leesett Rya újjárol. Mikor Mary elhagyta a testet Rya félholtan esett össze nagyon erősen vérzett az oldala, de a heg eltűnt. Dean oda rohant és a ölébe vette Sam pedig a kis Johnatant vette fel Joval az oldalán. Dean a gyűrűt újra Rya véres kezére húzta, és szólongatni kezdte…..