Rya és Dean csatlakozott a többiekhez, akik már kint voltak Ellennél. Dean átkarolta Rya hasát és a vállára tette az állát.

-nos rossz hírem van- kezdte Ellen- a démon közeledik!

-mi??- emelete fel a fejét Dean

-pontosan! És ami fura minden hónapban egy kicsit közelebb tűnik fel Ash lap topja szerint.

-mióta?- kérdezte félve Rya

-mióta terhes vagy!- felelte Ellen, Rya pedig már tudta a választ már akkor amikor megkérdezte.

-tudtam- mondta halkan és szomorúan.- ez csak egyet jelent!

-Rya ne mondj butaságot a kettő nem függ össze!- mondta Dean

-de igen. A démon engem akart. És most már a gyereket. Ennyi- mondta Rya majd könnyeivel küszködve visszament a szobájába.

-Ellen lehet hozzá köze?- hebegett Dean- úgy értem amit Rya mond abban lehet vmi?

-nézd Dean egy biztos, a démon egyre közelebb merészkedik és ez nem jó. Akár mennyire is jó vadászok vagytok, ez a démon nagyobb és erősebb nálatok.

-engem ez nem érdekel- sziszegte Dean- esküszöm kinyírom ha egy ujjal is hozzáér a gyerekemhez vagy Ryához.- mondta dühösen Dean és Rya után ment.

-Ellen, Deannek igaza van megvédjük a picit. És kész akármi is ez a rohadék nem fogja bántani a családom!- jelentette ki Sam.- mire Mya büszkén nézett rá.

-értelek Sam, de tudod jól, apád sem tudta legyőzni, és ti veszélyben vagytok! Főleg te! És tudod miért!

-tudom Ellen, de akkor is, nem fogjuk hagyni hogy csak úgy besétáljon és bántsa akár Ryát akár a gyereket, akár Deant vagy Myát!

-jól van – mosolyogott Ellen.- megyek csinálok vmi vacsit.- majd kiment a konyhába. Sam pedig ott maradt Myával maradt!

-Sam, nyugodj meg!- simogatta meg Mya a kezét.

-nyugodt vagyok, de ez a rohadék mindenkit megölt akit szerettem, és ezt már meguntam!

-na mintha az apád hallanám!- mosolygott Mya

-kösz! Ő soha nem mondott soha ilyet, még csak nem is éreztette velem!

-ne mond ezt! Apád büszke volt rád, sokat mesélt a fiairól, rólad Deanről.

-tényleg? És miket?- érdeklődött Sam

-hát sok mindent, hogy vigyáznia kell rátok, és hogy a legfontosabb hogy téged megvédjen, szeretett titeket!

-jó tudni! Nekünk erről soha nem beszélt, nem mintha mást igen, keveset találkoztunk!

-tudom, de azért hogy megvédjen titeket!

-igen pontosan. Na jó utána nézek pár dolognak a démonnal kapcsolatban legalább valamennyire fel tudjunk készülni.- mondta Sam majd el vonultak Myával.

Eközben Dean Ryát vigasztalta! Nagyon elkeseredett, félve attól hogy a démon bánthatja a gyereket. Rya az ablaknál állt amikor Dean belépett. Rögtön odament hozzá és magához ölelte.

-nem lesz semmi baj- simogatta a lány hátát.

-Dean én nem akarom hogy baja essen!

-nem fog!

-de azt sem hogy neked! Nem akarom egyikkőtöket sem elveszíteni.- ölelte szorosabban Rya.

-nem fogsz, meg ígérem!- monda majd elhúzódott a lánytól, és a szemébe nézett- soha nem hagylak magadra, mert szeretlek mindennél jobban, jesszus mint ha nem is én lennék!- mosolygott Dean

-muszáj elrontani a pillanatot?

-igeeen! De csak mert mosolyt csaltam a szádra.- kedveskedett Dean.- ti vagytok nekem a legfontosabbak!!

-te pedig nekünk, de értsd meg amíg ez a dög él nem vagyok nyugodt. Félek, eddig nem érdekelt bármikor szívesen kicsináltam volna, de most. Most itt a pici, és…..félek- gyűltek könnyek Rya szemébe.

-jaj kicsim, ne sírj!- ölelte meg újra- nem lesz baj, megígérem, hallod, megígérem hogy megvédelek titeket!! Vigyázni fogok rátok.

-tudom!! Szeretlek!!

-én is nagyon!!- mondta Dean majd forrón megcsókolta Ryát.

-akartam kérdezni mit kezdtél el mondani mielőtt Sam berontott?- folytatta Rya miközben az ágyhoz sétál majd leült rá.

-mi?

-tudod azt mondtad vmi kérdezni akarsz?- vagy nem?- kérdezte Rya miközben próbált úgy helyezkedni hogy kényelmes legyen!

-ja én nem tudom, vagy is igen!- majd Dean a zsebében kezdte keresni a gyűrűt, de nem találta.

-Dean, vmi baj van?? vagy Sam viszkető port tett a gatyádba?

-nagyon vicces, de nem! Csak keresek vmit! De nem fontos!

-értem szóval?

-szóval mi?

-Dean kezdesz fárasztani! Mindegy hagyjuk! Hozol nekem vmi édességet?

-persze, de tessék!- mondta Dean, majd a fiókból kivett egy M&M’s  és odadobta Ryának

-köszi!! Ez jó lesz kérsz?- nyújtotta a zacsit, mire Dean kivett belőle pár szemet

-kösz, megyek Samhez!

-itt hagysz? Mondom szép!!

-ne hisztizz-, mondta Dean majd megcsókolta Ryát és megpuszilta a hasát és kiment. Sam épp egyedült apja naplóját olvasva, Mya ugyanis elment aludni! Dean leült mellé.

-na öcsi mire jutottál? Találtál vmit?

-nem semmi használhatót. De még keresgélek? És Rya hogy van?

-hogy lenne, fél, de esküszöm kicsinálom ezt a dögöt!!

-nyugi nekem is ez a célom!! De egyelőre semmi annyit tudunk hogy egyre közelebb bukkan fel.

-nem értem mi a célja, azaz oké Rya de miért vadászik rá? Csak az amulett miatt??

-nem tudom, passz! És te hogy vagy?- kérdezte Sam

-aggódom! Nem is tudom ez az érzés nekem új!

-Dean ezt hívják felelősségérzetnek, ideje volt felnőnöd!

-te meg a megértés, na de Sam bajban vagyok!

-bajban?

-igen, tudod,- hajolt közelebb hozzá- tudod megakarom kérni Rya kezét!- mondta suttogva

-ez nagyszerű- mondta hangosan Sam

-pofa be!- majd folytatta- de nem tudom, hogy hogyan, de nézd vettem egy gyűrűt- mutatta Samnek az ezüst karika gyűrűt amiben kis ezüst kövek voltak.

-ez gyönyörű Dean, egyáltalán te a bátyám vagy??

-barom! Na de csak álljak elé és mondjam hogy gyere hozzám?

-na azért vmi felvezetést csinálj, aztán jobb esetbe leszoktak térdelni, és ugy megkérdezed és NEM tő mondatba!!!!

-jesszus, ez csak eljegyzés nem esküvő! Értem már eddig miért nem csináltam ezt!

-azért mert senkit nem szerettél ennyire, és mert senki nem várt még tőled gyereket.

-van benne vmi!- mosolygott Dean- na jó majd vhogy megoldom!

-csak ne szúrd el!

-kösz a pozitivitást, na jó éjt öcsi megyek alszom egyet, ja és te pedig melegítsd be Mya ágyát- kacérkodott Dean, Sam pedig hozzávágta a tollát!

Majd Sam is elment aludni! Másnap mindenki sokáig aludt, fáradtak voltak. Az elkövetkező napok a nyomozással és felkészüléssel teltek. Így szaladt el 3 hónap….

Ryának már csak pár napja volt hátra a szülésig. Már minden baja volt, se állva, se ülve, se fekve, sem sehogy, csak sétálgatott a hasát simogatva Dean pedig leste minden kívánságát. Ebben a 3 hónapban sem tudta megkérni a kezét ugyanis vagy megzavarták vagy épp elakadt a szava vagy épp Ryát kellett orvoshoz vinni mert azt hitte szül. Szóval nem sikerült kiviteleznie a célját. Rya épp a 3. reggelijét fogyasztotta amikor Mya ült mellé.

-szia

-á szia, jó reggelt!

-ilyen korán fent vagy?- kérdezte Mya majd elvett egy piritost Rya tányérjáról.

-á nem tudok már aludni, kényelmetlen, ettől a nagy hastól- mutatta a pocakját.

-na igen de nem sokára már megszülsz nem?

-elvileg, már csak pár nap, csak félek!

- a démontól?

-is. De attól jobban hogy nem érünk időbe a kórházba és a Chevy hátsó ülésén kell megszüljek!

-azt Dean nem hagyná!

-nem és miért vagy ebben olyan biztos?

-mert utál takarítani!

-megnyugtató!!- mosolygott Rya amikor Sam lépett melléjük! Meg puszilta Ryát majd megcsókolta Myát!

-jól láttam? Csodálkozott Rya

-mit?- értetlenkedett Sam

-megcsókoltad?????

-ja igen- mondta természetesen Sam

-valamiről lemaradtam??

-nem, ez nagyon friss, úgy mond pár órás!!- válaszolta Mya

-ez tök jó akkor gratulálok!! – mondta mikor Dean lépett mellé!

-itt vagy én meg kereslek!! Mikor keltél?

-egy órája!

-miért nem szóltál, a frász jött rám amikor nem láttalak!!

-neked is jó reggelt!!- mondta Rya mikor felállt s megcsókolta. Majd kivitte a tányérját a konyhába és behozta Dean reggelijét.

-tessék! Jó étvágyat- mondta majd leült mellé! Kicsit később mocorogni kezdett.

-jól vagy?- kérdezte Dean

-persze, csak rugdalózik!

-naná az én fiam!

-vagy lányod, de áááááuuuuuuuuuuuuuuu- kiáltott fel Rya

-mi az?

-Dean pakolj irány az orvos!!

-mi??

-áuuuuuuuu, menj már!!!- kiabálta Rya mivel a kis Winchester úgy döntött világra jön!!!