31.fejezet

Váratlan fejlemények

Mya megitta a sörét majd elbúcsúzott ment folytatni a munkáját.

-na Sammy, ez a csaj igazán hozzád való- mondta Dean mosolyogva, Ryát átölelve.

-Dean szállj le rólam- felelte Sam majd elment a végre kiürült szobába.

-most mi rosszat mondtam?- nézett körbe Dean

-rosszat nem csak rosszkor!- tette hozzá Rya- mindjárt jövök!- mondta majd Sam után ment.

-én ezt nem értem- mondta Dean majd leült a pulthoz és ivott egy kávét.

Eközben Rya a szobájukba ment vissza ahol Sam ült az ágyán. Rya odament hozzá és leült mellé.

-hogy vagy?- kérdezte sablonosan

-jól- válaszolta tömören Sam

-nézd, Dean csak azt szeretné, ha boldognak láthatna. Ennyi

-Rya ez nem így megy, boldogság nem egy dolog, hanem sok kicsi összetevője van! Ebben az életben, ami mi élünk nehéz ezeket a részleteket összeilleszteni.

-de nem lehetetlen! Mindennek adni kell egy esélyt! Magadnak is Sam!

-tudod-, mondta miközben az ablakhoz sétált- Jess óta még nem is gondoltam, arra hogy újra vki mással. Nem akarok senkit bajba keverni.

-mivel Sam?- ment oda hozzá Rya- avval, ha szereted?

-avval, ha mellettem, van, avval hogy köze van hozzám!

-úgy gondolod Jess is emiatt halt meg?

Sam csak bólogatott, majd Rya megsimogatta a hátát.

-Sam az élet megy tovább, ő is azt szeretné, hogy boldog legyél, próbálj túllépni.- mondta Rya majd az ajtóhoz indult, ahol visszafordult.- és Mya, tényleg hozzád illene!- majd mosolyogva kiment, ahol Dean várta.

-beszéltél vele?- kérdezte Dean mogyoróevés közben.

-igen, és az öcséddel többet is törődhetnél!- mondta Rya leülve mellé.

-mi? Ennél is? Azt ne mond, hogy ölelgessem!

-Dean! Kicsit megpróbálnál komoly lenni? Csak egész véletlenül!

-oké meg sem szólalok!- mondta gúnyosan

-jobb is! Ellen Jo merre van?- fordult Rya Ellenhez

-nem tudom a veszekedés óta nem láttam.

-értem megyek, megnézem merre lehet!

-biztos jó ötlet ez?- kérdezte Dean

-jobb, mint nem törődni vele!- bökte oldalba Deant Rya ahogy elment mögötte ki a fogadó elé. Mikor kilépett, látta hogy Jo egy távoli autónál van a motorháztetőn ülve. Odaérve Rya mellé ült, de Jo el akart menni!

-várj már csak egy pillanatra.- állította meg Rya- lehet sőt biztos hogy látni sem akarsz, főleg nem beszélni, de legalább hallgass meg! Jo kérlek!- kérlelte Rya, Jot aki ennek hatására pofát vágva megfordult és karba tett kézzel várta hogy Rya folytassa.

-Jo nézd, utálhatsz, de nem olyanért amihez nincs közöm. Én sem tudtam hogy apa, azaz az apánk közös sem azt hogy otthagyott titeket, anno, de soha nem akartam volna hogy miattam szenvedjen bárki is. De én erről tegnap előttiig nem is tudtam!! Értsd meg, apa él, és szerintem jó lenne ha találkoznátok.

-Rya normális vagy? Én nem vagyok kíváncsi az állítólagos apámra. Az én apám halott. Nekem csak egy anyám van és senki más- mondta nyomatékosan Jo és elsétált Rya mellett. Aki ott maradt majd a fejét rázva nézte ahogy Jo visszamegy a fogadóba. Majd vett egy nagy levegőt és visszaült a kocsira, majd a távolba bámult. Majd egy közelgő porfelhőt pillantott meg. Ami elég gyorsan közeledett. Rya lehuppant az autóról majd lassan a porfelhő felé sétált. Meglátta hogy egy autó húzza magával ami pár perc múlva mellette farolt be. Mya pattan ki belőle zaklatottan.

-befele most rögtön!- kiáltott rá Ryára!

-de miért? Héj- majd Mya magával rántotta és becipelte a fogadóba ahol Dean és Sam beszélgetett. Ellen és Jo a pult mögött álltak. Mind odakapták a fejüket a berobbanó párosra.

-mi történt?- kérdezte fel állva Dean, majd Sam is felpattant.

-én nem tudom- felelte meglepődve Rya

-az a rohadék a kocsimba van jobban mondva megszállta.- válaszolta

- mi van?- értetlenkedett Dean

-az a rohadék amit üldöztem egy utazó szellem, megszállta az autóm örülök hogy idáig eljutottam

-és miért hoztad ide? Miért nem égettet fel azt a roncsot és kész!- mondta Dean

-mert nem egy roncs és mert amint megállom az az izé elhagyja az autóm és jön utána!

-nagyszerű, akkor ha minden igaz…- de Dean nem tudta befejezni mert a fogadó ajtaja berobbant és egy szürkés lény állt az ajtóban piros szemekkel.

-Sam a fegyvereket gyorsan!- kiabálta Dean mire Sam berohant a szobájukba a puskákért, eközben a démon asztalokat repített arrébb és székeket dobált. Egy ilyen repülő szék eltalálta Ryát aki ájultan esett össze. Jo ezt látva behúzta a testét a pult mögé. Eközben Mya a fegyverével tüzet nyitott a démonra ami meg-meg torpanva haladt feléjük. Dean eközben a Samtől kapott helyzet jelző pisztolyt megtöltve rálőtt a dögre ami kigyulladt majd hátrálni kezdett. Ekkor Sam a kősópuskával lőtt rá ami végleg betett a démonnak ami elporladt. Mya leengedte a fegyverét, majd a fiúkra nézett akik körbe. Dean nem látta sehol Ryát.

-Rya hol vagy? Rya- kiabálta Dean

-itt van- felelte Jo aki felette guggolt. Dean bement gyorsan a pult mögé, Rya épp akkor tért magához. A fején volt egy seb, de nem volt komoly baja.

-Rya- segítette fel Dean- jól vagy?- aggódott.

-persze nincs baj, csak a fejem fáj, de hogy kerültem ide?- kérdezte miközben Dean segített neki felállni.

-én huztalak be miután elájultan- felete Jo majd kisétált a beszakadt ajtón. Rya Deanre nézett majd hozzá bújt. Ellen adott Ryának egy jeges zacskót amit a fejére tett. Eközben Sam és Mya a szétrepített bútorokat rakosgatták vissza már ami épen maradt. Az egyik asztalhoz véletlenül egyszerre nyúltak és megérintették egymás kezét, majd mindketten elkapták.

-ne haragudj- mondta Sam

-haragudnom kellene amiért hozzámértél? Replás vagy?- viccelődött Mya

-nem- nevetett Sam- csak…

-csak? Mindegy inkább segíts. Egyedül nem bírom el!

-pedig ahogy előbb harcoltál, hát hallod- vonta fel a szemöldökét Sam

-furcsállod hogy egy nő is lehet vadász?

-nem dehogy távol álljon tőlem ez a bátyám asztala.

-értem! De te más vagy!

-igen!

-az jó!- mosolygott Mya majd helyre tették az asztalt.

Eközben Rya a fejéhez nyomva a jeges tasakot, kisétált Johoz aki kint támaszkodott.

-Jo, én csak meg szeretném köszönni!

-mégis mit?

-tudod jól, hogy behúztál a pult mögé. Köszönöm- mondta Rya majd visszaindult amikor Jo megszólalt.

-csak nem akartam, hogy Dean szenvedjen, hogy ha neked bajod esik! Csak ezért!

-mindegy miért, köszönöm-majd bement. Jo pedig kint maradt.

Rya visszasétált majd a szobájába, ahol ledőlt az ágyra. Dean ekkor lépett de a szobába és kedvese mellé könyökölt.

-jobban vagy?

-persze csak fáj a fejem, de túl élem.

-akkor mi a baj?

-nem tudom, Jo, ne értem vagy is igen, de mégsem. Érted?- nézett rá Deanre

-persze világos!- válaszolt Dean egyértelműen.

-jó de nem értem a viselkedését. De hát érthető, az apja akit halottnak hitt él.

-ha érted akkor mit nem értesz?

-azt hogy te most mit értetlenkedsz?!- mosolygott Rya- jaj -ráncolta össze a homlokát Rya

-mi az,  a fejed?

-nem, én, hányingerem van!- ült fel Rya

-mi? Vegyél nagy levegőt- mondta Dean

-az megvolt, na el is múlt, viszont éhen pusztulok, megyek eszem vmit!- majd Rya felpattant és Ellenhez indult.

- de Rya, várj hisz előbb még- de már Rya kiment- rosszul voltál- fejezte be halkan Dean- majd eldőlt az ágyon- nők!

Rya pár perccel később 3 szendviccsel tért vissza! Majd leült az asztalhoz. Dean felülve csak egy halom kaját látott nem kicsit meglepődve.

-Rya azt mind?

-igen mondtam éhes vagyok ma még nem is ettem!- mondta majd neki látott.

-hát akkor egészségedre- mondta Dean nagyra nyitva a szemét. Ekkor jött Sam aki ugyancsak meglepődött Rya étvágyán, aki az első szendvics után hátra dőlt a széken a hasát fogva.

-phuu- sóhajtott egy nagyot Rya

-nem is etted meg mind? Egyet ide is adhatnál- mondta Dean

-ezt az egyet sem kellett volna, mindjárt elhányom magam!

-Rya most komolyan, egyszer rosszul vagy egyszer meg éhen halsz? Ezzel nincs is baj de ezeket felváltva?!?!- képedt el Dean

-már rosszul sem lehetek?

-én nem ezt mondtam- magyarázkodott Dean

-de pontosan!- majd Rya felpattant és bement a mosdóba.

Dean értetlenül állt Rya viselkedése előtt.

-Sam most őszintén mit tettem?- értetlenkedett Dean

-semmit- küszködött a nevetéssel Sam.

-mi olyan marha vicces?!

-csak te! Meg Rya, kb. mint 30 év házasság után két öregember!- nevetett Sam

-pofa be!- de Sam tovább nevetett. Majd Rya kijött a fürdőből Dean pedig elkapta.

-na jó most meg mi a baj?! Rya kiakasztasz. És nem tudom miért!

-nincs semmi baj- duzzogott Rya

-Rya te nem ilyen vagy? Mi történt?

-semmi, de én változtam meg, hisz eddig nem zavart ha ettem és aggódtál ha vmi bajom volt!!

-de én, istenem- Dean már nem tudta mit tegyen! Sam pedig már nem bírta röhögés nélkül, mire Dean és Rya egyszerre mondták: POFA BE!!

-Rya én nem úgy értettem tudod jól mennyire szeretlek! És aggódom érted!- bújt oda Dean

-tudom- búgta Rya- na jó megbocsátok!

-de mit?

-Dean ne kezd újra!- mosolygott Rya majd megcsókolta a férfit.- de most megyek keresek vmi rágni valót. – majd kiment Dean pedig újra nem értette a dolgot. De már nem is akart Rya meg a szeszéjei! Majd egy puffanást hallott kintről, majd Ellen kiabált. Mikor Dean kirohant látta ahogyan Rya a földön feküdt, elájult. Rögtön oda rohant hozzá és szólongatni kezdte…