30.fejezet

Magány és ismerkedés

Másnap reggel Dean hamarabb ébredt fel és látta a mellette alvó Ryát. Gyönyörködött benne majd, megsimogatta a lány arcát aki erre mocorogni kezdett.

-szia- mondta halkan Dean

-Dean, már reggel van?- kérdezte Rya álmosan

-bizony, és a tegnap, hogy sikerült, mert elaludtam.

-semmi beszéltem Ellennel aki remélhetőleg Joval vagy már tegnap este vagy ma fog.

-értem, remélem Sam is megnyugszik a dolgok miatt.- mondta Dean majd felkönyökölt Rya mellé, aki Dean másik kezét simogatta.

-nyugi megfog, csak adj neki időd, fel kell dolgoznia amit megtudott, neki sem lehet könnyű. De tegnap este beszéltem vele, úgy tűnik lassan megemészti.

-te beszéltél vele?

-igen miért vagy úgy meg lepődve, nem beszélhetek az öcséddel?

-de csak, és miket mondott?

-Dean én sem mondom el Samnek hogy mi ketten miről beszélünk- mondta Rya miközben megbökte Deant.

-most komolyan! Na..

-nem- ellenkezett Rya majd elfordult.

-ne csináld Rya hallod- kacérkodott Dean majd derekánál fogva vissza próbálta fordítani, de Rya nevetve ellenállt.

-Rya! Hallod!!- mondta Rya majd sikerült megfordítania Ryát aki ezt egy párnacsapással jutalmazta. Dean nem hagyta és a  következő párnacsapás ellen úgy védekezett hogy elkapta Rya kezét.

-héj ez fáj- adta Rya az áldozatot mosolyogva.

-fáj? Soha nem okoznék neked fájdalmat- mondta Dean közelebb hajolva a lányhoz majd szenvedélyesen megcsókolta. Rya is el engedte a párnát majd átölelte Deant. Csókolóztak mintha semmi nem létezne körülöttük, pedig volt. Mégpedig Sammy aki akkor kelt fel a nevetgélésre.

-bocsi csak a fürdőbe megyek- mondta, mikor látta a bátyját Ryával. Dean pedig egy sóhajjal elhajolt Ryától, majd felkelt.

-miért nem tudunk egy percre sem kettesben lenni.- morgolódott Dean

-talán mert soha nem vagyunk egyedül. Vki mindig vagy bejön, vagy telefonál, vagy ott alszik.- feküdt vissza Rya elszontyolodva.

-ja- egyezett bele Dean, majd felállt és felöltözött. Rya is kikászálódott az ágyból, majd felöltözött. Összefogta a haját, Dean pedig hátulról átölelte.

-beszélsz Joval?

-tervezem!- mosolyodott el Rya

-oké na gyere ide – fordította magához a lányt!- kitartás, te szoktad mondani!

-utánzós- majd megcsókolta Dean és kiment.

Kint már Ellen és Jo a pultban dolgoztak takarítottak, majd mikor Rya kilépett a szobából mindketten ránéztek. Rya megtorpant, de odament hozzájuk.

-jó reggelt!

-Rya kávét?- kérdezte Ellen meglehetősen nyugodtan.

-igen köszönöm, és Jo hogy vagy!

-közöd!- mondta Jo majd lecsapta a rongyot és kivonult.

-beszélt bele?- kérdezte Rya

-igen tegnap este, kiborult és hát azóta velem is keveset kommunikált. De te nyugodtan tegezhetnél engem- mosolygott Ellen

-köszönöm- jött zavarba Rya, majd megitta a kávéját.

Eközben Jo kint ült a verandán, majd felpattant amikor Dean kilépett, mert pár cuccért ment a Chevyhez.

-Jo jó reggelt!- mondta Dean üdén, mondta miközben ment az autó felé.

-te tudtad??- esett neki Jo

-mit is?- mondta Dean kinyitva a csomagtartót.

-azt hogy én meg….Rya, szóval hogy testvérek vagyunk és hogy az apám él!!- fakadt ki Jo

-nem, amíg Rya el nem mondta, ami kb 5 óra különbséggel történt meg.- majd lecsukta a csomagtartót és visszaindult a fogadóba, Jo pedig követte.

-és nem mondasz semmit?

-nézd Jo- állt meg Dean és fordult hozzá- nem az én ügyem ezt nektek kell lerendezni Ryával és anyáddal!- majd bement, és Ryához ment aki a pultnál ült.

-kávé?- bújt oda kedveséhez.

-az kérsz?- majd odanyújtotta Rya. Jo pedig szúrós tekintettel majd odalépett hozzájuk!

-nagyszerű látom csak engem ráztak meg a történtek!- mondta mire Dean , Rya és Ellen is felnézett.

-Jo ez nem igaz, engem is megviselt amikor megtudtam, de próbálom megérteni a dolgokat. Nem könnyű, de hidd el minden rendben lesz- próbálta Rya nyugodttá tenni a pillanatot, kevés sikerrel.

-te nekem ne mond meg mi hogy legyen!!

-Jo én nem akarok semmit megmondani neked!

-utállak az első perctől fogva, amiért hazudtál Deannek, megölted az apját, és még veled van mégis milyen hazugsággal tartod magad mellett?- kiabált Jo

-Jo elég!- állt elé Dean

-ne hagyd- szólt rá Rya

-képmutató- majd Jo kiviharzott a bárból!

-Rya sajnálom, mondtam Jo néha kicsit kiborító- tette hozzá Ellen.

-semmi baj- mondta Rya szomorúan- most elmegyek a szobába.- majd elsétált. Ellen intett Deannek menjen utána. Rya leült az ágyra és a könnyeivel küszködött. Mikor Dean odaült mellé és megfogta a kezét nem bírta tovább eltört nála a mécses. Dean átölelte, Rya pedig csak zokogott.

-mond hogy egyszer majd ő is megbocsát!? –kérdezte Rya Deant ölelve

-meg fog csak ne sírj, kérlek a kedvemért! Nem szeretem ha szomorú vagy!

-nem vagyok szomorú inkább tehetetlen- törölte le Rya a könnyeit.

-szeretlek!- súgta Dean

-én is- szipogta Rya- nagyon is. Majd megcsókolták egymást, és mielőtt jobban elmerültek volna egymásban Dean felállt és bezárta az ajtót, majd kikapcsolta a telefont!

-most már folytathatjuk- mondta mosolyogva, majd szenvedélyes órákat töltöttek együtt. Sam egyszer próbált bemenni nem sok sikerrel, majd leült a pulthoz és megivott pár sört.

-Ellen most őszintén, legalább a laptopom tette volna ki! Egyáltalán miért kell bezárkózni!

-Sam pontoson tudod, kell a magány főleg egy szerelmespárnak!- mosolyogott Ellen

-ja- fintorodott el Sammy, bele gondolva hogy Jess óta nem is volt senkije. Elvolt így is de hiányzott neki főleg látva Dean és Rya boldogságát. Épp a sörös üveget húzta meg mikor nyílt  a fogadó ajtaja. Sam oda fordította a fejét és ekkor látta meg a szőkésbarna hajú, kék szemű lányt. Aki egyenesen a pulthoz tartott.

-Ellen egy sört kérek!- mondta tömören a lány, majd Samre nézett aki azóta is rajta legeltette a szemét.

-na mi az? Koszos az arcom, vagy a hajam?

-mi nem értem? Mosolyodott el Sam

-úgy bámulsz mint aki most lát életében először nőt! Jaj azt ne mond hogy tényleg így van!

-tessék Mya- adta Ellen a sört a lánynak, aki a fegyverét a pultra tette.

-soha nem tudok rendesen leülni ettől a fegyvertől! Most mit nézel? Fura egy nő kezében egy fegyvert látni?- fordult oda Samhez!

-nem nem dehogy csak. Semmi!

-akkor jó, és Ellen Jo merre van?!

-most kicsit nehéz időszaka van! kiderült pár dolog a múltjáról.

-á értem! oké majd akkor legközelebb!

-most is dolgozol?- kérdezte Ellen

-aham, van egy nyamvadt szellem aki már nagyon idegesít, de elkapom ha beledöglöm is!

-te szellemvadász vagy?- kérdezte Sam!

-igen te?

-én is!!

-Mya Taylor!- mutatkozott be a lány!

-Sam Winchester- nyújtotta a kezét Sam!

-a nagy Jonh Winchester fia vagy?! Ez hihetetlen az apád igazán nagy ember volt a szakmában! És mi van vele rég nem hallottam róla!

-apa meghalt!- válaszolta tömören Sammy

-ó sajnálom, pedig jó ember volt

-az- mondta Sam és  ekkor jöttek ki Ryáék és mentek oda a hármashoz!

-Dean Rya, már hiányoltunk titeket- mondta Ellen

-volt egy kis dolgunk- mondta Dean majd észre vette Myát! –Sammy már be sem mutatsz az új barátnődnek?!

-Mya ő itt a bátyám Dean, Dean ő itt Mya Taylor ő is vadász!- mutatta be Sam a lány Deannek és Ryának akik meglepődtek a lányon, igazi vérbeli vadász volt. Nem is sejtették hogy mennyi közös kaland vár rájuk. És hogy Sammy sem marad egyedül.