29.fejezet

Úton utakon

Dean megfogta kedves kezét ezzel is bíztatva, hogy mondja el amit az apja mondott neki!

-Rya, mond már!

-apa azt mondta hogy a féltestvérem neve, Joanna!

-mi?- pattant fel Dean- ugyanaz a Joanna, aki Jo?- kérdezte Dean mire Rya csak bólogatott.- ez nem lehet, de hát Ellen azt mondta hogy Jo apja meghalt egy vadászat során, amikor apával dolgozott.

-igen, ez igaz, részben!- kezdte Rya mire Dean visszaült mellé.- apa neve nem George Campbell vagy is az de ez csak állnév volt, az ő neve William Antony..

-Harvelle- fejezte be Dean, meghűlve

-igen, és nem halt meg, de mivel anyut elvileg szerette igy Ellenek ezt mondta, de csak évekkel később tudta meg hogy van egy lánya, egy másik. De Ellen már nem akarta Jot megkavarni igy, azt mondta az apja halott!

-te jó ég!

-nekem mondod, úgy hogy ha azt vesszük az én nevem is más, Bryanna Harvelle.

-ez hihetetlen, te és Jo- mondta Dean nagy kerek szemekkel

-de igaz, most már csak azt nem tudom hogy mondom el Jonak! Mert nem fog hinni nekem az tuti!

-de ott van Ellen ha ő tudta az igazat azt is tudta te ki vagy!! Akkor meg elmondhatja ő is Jonak! És szerintem el is kell ezek után!

-valószínű- mondta Rya majd kezébe temette az arcát. Dean közelebb ült hozzá és átkarolta.

-nyugi, most már leglább tudjuk a múltadat!

-eddig is volt múltam amire a jelent építettem és most? A múltamról kiderül, hogy olyan dolgokat rejt ami megváltoztat mindent!- nézett fel Rya

-de ez a jelenen nem változtat csak azon hogy most már tudjuk ki vagy, tudunk a sebhelyedről és hogy a harcnak nincs vége! A démon nem fogja feladni amíg el nem kap téged!

-ahogy téged is!- folytatta Rya

-látod ebből látszik hogy mi egy végzetes páros vagyunk- mosolyodott el Dean

-az biztos.- mosolyodott el Rya is, majd Dean vállára tette a fejét. Ekkor lépett be Sam, aki már megnyugodott azok után, hogy beszélt Deannel az őt övező titokról. De most újra feldúltan lépett be ugyanis Bobby rosszul lett miközben vele beszélgetett! Dean és Rya rögtön oda rohantak hozzá, de ekkor Bobby már eszméletlen volt. A szél újra feltámadt, Ryának ez ismerős volt. Nem rég is ilyen erősen fújt a szél, de akkor elmúlt, de most újra visszatért. Míg Dean és Sam Bobby mellett térdeltek, aki a porban feküdt Rya felállva körülnézett, a szél egyre erősebb lett és a portól lassan nem lehetett látni. Rya hunyorogva nézett szét, majd egy fekete alakot látott közeledni. De nem látta ki az, de tudta nem John mert ő soha nem kavart ekkora port. Az alak egyre gyorsabban közeledett, majd mikor odaért látható távolságra Rya felismerte ki az. Lizzy volt, de nem úgy nézett ki mint amikor először megjelent Ryának. Sokkal ijesztőbb és dühösebb volt, olyan annyira, hogy Ryát egy roncshoz szorította és felemelte. Ezt már Sam és Dean is észrevette, ezért Dean gyorsan felpattant, de Rya a kezével megállította, hogy ne majd ő!

-Lizzy, mit akarsz?

-a halálodat!!- mondta most már sötét, fekete szemekkel!

-Lizzy ez nem te vagy! Te nem akarnál megölni!

-dehogy nem! És most meg is teszem! Túl sokáig hagytalak életben, 20 éve már meg kellett volna halnod!

-hopp homok a gépezetben?- gúnyolódott Rya, miközben Lizzy egyre erősebben szorította most már a nyakát.- csak nem feldühítettelek?- küszködte Rya

-halott vagy!!- mondta Lizzy szelleme ,de ekkor Dean rálőtt egy kősópuskával, ami bár jelen helyzetben nem sokat ért arra jó volt, hogy a fekete vmi elhagyja Lizzy testét! Evvel egy időben Rya is visszaesett a földre, majd Dean felsegítette.

-mi volt ez?

-újabb próbálkozás!- felelte Rya- és Bobby, Lizzy támadta meg??- ment oda a földön fekvő férfihoz, akinek a bal karja erősen vérzett.

-valószínű- guggolt le mellé Dean, majd betámogatták Bobby a szobájába és Sam ellátta a sebeit. Rya és Dean félrevonult.

-ezek a támadások egyre gyakoribbak nem?! Az az érzésem hamarosan vmi nagyobb dolog fog történni.

-nem tudom, de ha már Lizzyt is megkaparintották mi a garancia arra, hogy legközelebb, nem John akar e majd megölni engem vagy téged?!- fejtette ki véleményét Rya

-gondolod? Nem hinném hogy apa hagyná, hogy holmi démon irányítsa.

-Dean egy biztos, már itt sem vagyunk biztonságban és igy Bobbyt is veszélybe, sodorjuk!

-azt mondod menjünk el? De hova?

-Ellen fogadójába- jelentette ki Rya- úgy is van pár megbeszélni valónk vele, és ott talán még biztonságosabb is! Egyelőre aztán már úgy is szembe kell nézzünk a sorsunkkal, de előtte nem ártana megismerni azt!

- hát jó- egyezett bele, Dean majd Sammel elmentek összepakolni Rya pedig elmondta Bobbynak hogy most elmennek mert egyre veszélyesebbek ezek a támadások, másokra nézve is! Bobby, sajnálta de belátta igaza van a lánynak, látva mostani állapotát.

Pár óra múlva már indulásra készen voltak, Dean bepakolta a csomagokat a Chevybe közben Sam és Rya elköszönt Bobbytól és megköszönt neki mindent, amit értük tette. Majd elindultak Ellen fogadójába, ahol megannyi kérdés várt válaszra. Estére értek oda, a bárban nagy volt a nyüzsgés, sok vadász pihente ki a fáradalmait, vagy csak tért be egy sörre két szellem között. Mikor Deanék beléptek Ellen egyből észrevette őket ahogyan Jo is. A pulthoz sétáltak.

-Ellen- köszönt Dean, Sam egy bólintással Rya egy intéssel.

-fiúk, minek köszönhetem a látogatást?

-szállás kellene, hosszabb időre!

-értem, nos van szabad szobánk, de csak egy, bár 3 ágy van benne de csak egy válaszfal van.

-jó lesz az- mosolygott Dean, majd Ellen bekísérte őket a szobába. Tágas volt régi bútorokkal, tény 3 ággyal, asztallal és székekkel. Olyan volt mint két szoba csak egybe.

-akkor ez lenne- mondta Ellen

-rendben köszönjük!- mondta Sam, majd Ellen visszament a pulthoz, ahol Jo kifaggatta mit keresnek itt.

Eközben Rya ledobta a csomagokat és ledőlt az ágyra, Sam pedig érezte neki jut a válaszfal mögötti részleg. Rya mellé ült Dean, majd ő is eldőlt az ágyon a fáradtságtól.

-és most?- kérdezte Dean

-most, jön a neheze!- sóhajtott Rya

-beszélsz Ellenel? Vagy Joval?

-jobbat mondok egyszerre mindkettővel!

-merész!- kacérkodott Dean

-nem is tudod mennyire!- ment bele a játékba Rya, majd vett egy nagy levegőt és felült az ágyon!- eljött az idő!

-pont most?- ült fel mellé Dean

-pont most, minek húzzam az időt pont az amiből nem tudjuk mennyi van.

-veled menjek??

-nem kell, pihenj csak, amúgy is tudod ez olyan családi dolog!-  mondta Rya, majd megsimogatta Dean arcát és kiment a szobából. Dean kicsit féltette Ryát attól amire most vállalkozott, de nem volt mit tenni túl kellett esni rajta, majd ismét elterült az ágyon. Elaludt egy kicsit ahogyan Sam is.

Közben Rya odament Ellenhez majd félrehívta egy eldugott kis asztalhoz. Addig Jo állt be a pultba és érdeklődve figyelte a beszélgetést.

-Rya meglep hogy beszélni szeretnél velem!- kezdte Ellen

-nos igen, de olyasvalamiről van szó ami nem tű halasztást!

-hallgatlak- mondta Ellen, majd Rya beszámolt neki az apjától hallottakról, mire Ellen kissé lefagyott.

-te? Te vagy William lánya?

-igen, bár nekem mint George az apám, de igen

-egyszerűen hihetetlen, azt hittem ez már örökre titok marad!

-apa is, de az igazat megvallva a velem történtek miatt kell ennek is kiderülnie.

-ezt úgy érted Jonak is el kell mondani?!

-mindenféleképpen! Ellen és megértem, hogy ez nehéz, de szerintem ha elmondja a teljes igazságot a lányának az apjáról, azaz az apánkról akkor megfogja érteni.

-hiszed te! Jo nagyon makacs és önfejű. És az hogy halottnak hitte az apját, szenvedett emiatt és most kiderüljön hazugság, nem fogja könnyen lenyelni.

-senkinek sem könnyű Ellen. Egyikünknek sem!- mondta lehangoltan Rya.

-és mi van Willel?

-semmi, magába fordulva él Visconsinban. Egyedül!

-és a mamád?- kérdezte Ellen kicsi féltékenységgel a hangjában

-anyámról már vagy 10 éve nem hallottam, nem is beszéltem vele. Eltűnt de nem is hiányzik!

-értelek, nos akkor mára legyen ennyi, menj pihenj te is fáradtnak tűnsz! Joval pedig majd beszélek!

-köszönöm Ellen!- mondta Rya hálásan Ellen megértő viselkedésére utalva.- jó éjt!

-jó éjt!- majd Ellen visszasétált a pultba, de még nem tudta hogyan mondja el lányának a titkot.

Addig Rya is visszament a szobába az egy órás beszélgetés után, és látta, hogy Dean alszik. Olyan volt mint egy kisgyerek, félbetakarva, feje alá gyűrve a párna. Rya oda ment megpuszilta a homlokát majd betakarta. Ekkor vette észre hogy Sammy laptopja világit. Átment a szoba másik részébe, és Sam tényleg fent volt.

-szia- ült le mellé Rya

-szia na hogy ment?

-tűrhetően, a vártnál jobban, de még hátra van Jo!

-nyugi, meg fogja érteni!.- Nyugtatta meg Sam

-remélem, és te hogy vagy? Miért nem alszol?

-mert nem tudok, próbáltam de csak azon kattog az agyam ki is vagyok valójában! És ez az egész amit Dean elmondott, nagyon felkavart!

-értem, de nézd Sam, te te vagy és ezen semmi és senki nem változtat. Semmiféle titok sem démon sem rémálom! Te vagy az Sam Winchester, aki szereti a rejtélyeket, a könyvtárakat és szeret tanulni, amellett sokkal felelősségteljesebb, mint Dean! És aki mindent megtenne a bátyjáért!- jelentette ki Rya, majd megfogta Sam kezét! Sam pedig a hallottakon elmosolyodott.

-kedves tőled! De..

-nincs de Sam. És kész. Dean nem fogja hagyni hogy bármi bajod essen, sem pedig én! Együtt leszünk és együtt szállunk szembe a dolgokkal és lefogjuk győzni! Higgy benne!

-rendben- egyezett bele Sam, kicsit megnyugodva! –de Rya és Deant mégis hogy jellemeznéd?

-önfejű, makacs, nem szenved önbizalom hiányban, undok egyben kedves és nagyon sexi! Ja és szereti a naplementéket!

-fejezte be Rya már mosolyogva mire Sammel elnevették magukat.

Majd mindketten lefeküdtek ugyanis ők is elfáradtak az elmúlt pár nap utazgatásában. Rya lefeküdt Dean mellé ügyelve ne ébressze fel, majd a hármas végre aludt egy jót, tudva még csak az elején tartanak annak a harcnak ami rájuk vár!!