Másnap reggel Lizy kelt korán reggelit készített Sam pedig segített neki. Hangulatos kis faház volt leszámítva a tegnap esti támadás nyomait. Mikor Dean fel kelt és a mellette lévő ágyra pillantott nem látta Samanthát. Pillanatra megijedt de gondolta lent van Samékkel. Felöltözött és ő is csatlakozott a lentiekhez, de Samantha ott sem volt.

-jó reggelt- köszönt rá Lizy

-az, Samanthát nem láttátok?

-de kint van a stégen!- mondta Sam

-oké megnézem-, mondta Dean majd elindult

-ha már ott vagy mond meg neki, hogy reggeli!- szólt utána Lizy. Dean csak bólintott majd kisétált. Samantha tényleg a stégen üldögélt, ami a faházhoz tartozott és a tóba dobált köveket. Mikor Dean odalépett fel nézett rá majd vissza a tóra.

-tudom reggeli- mondta Samantha

-igen az is- ült le mellé Dean- jobban vagy?

-nagyszerűen

-Samantha nézd tényleg meg kellene ezt beszélnünk.

-mégis mit?

-amit a fejedhez vágta nem gondoltam komolyan, csak a helyzet meg amik történtek kiszaladt.

-kiszaladt, magyarul ez volt a gondolatod csak addig kontroláltad, kösz igen most sokkal jobb!

-neem! Félre értesz, abban a pillanatban túl sok gondolatom volt, az hogy élek egy másik emberi életet elvéve téged is megviselni valld be! Amellett féltem ahogy most is és mindig ha velem vagy! Hogy veszélybe sodorlak!

-te?

-igen, a munkámmal

-ugyanazt csinálod amit én!

-igen de ha jól tudom a démon nem engem keresett fel tegnap este.

-de nem is miattad!

-akkor az apám miatt, teljesen mindegy a lényeg hogy veszélybe so…

-Nem, sem miattad sem apád miatt jött a démon.- vágott a szavába Samantha

-akkor?

-a nővérem miatt!

-mi???????? Lizy miatt!- csodálkozott rá Dean

-igen, nem mondod semmi konkrétumot, csak hogy gondolkodjak el azon vajon miért Lizy volt mindig apáék kedvence, miért ő volt a fontosabb

-de ez nem így volt nem?

-de pontosan, mindig őt helyezték előtérbe mindenben, talán ezért sem felhőtlen a kapcsolatunk, mert mindig éreztették velem hogy ő más!

-és az? Már mint tényleg van okod ezt gondolni, mert ha csak a démon állítja nem feltétlen igaz!

-Dean- fordult oda Samantha- az a vmi megölte a szüleimet, és nem ok nélkül, mint megtudtam, és ez az ok kapcsolódik Lizyhez, és igen lehet most is hülye és naiv vagyok de hiszek a démonnak, és utána fogok járni.

-de meg akart ölni tegnap este szerinted hagyni fogja? Ha vmi terve van a nővéreddel, és az útjába kerülsz végez veled!

-ok nélkül nem öl megmondta!

-elég ok neki ha a terveit veszélyezteted! Samantha hallgass rám, ne csináld, legalábbis ne egyedül!! És igen tudom azt hiszed nem bízom abban amit tudsz, de ez nem igaz, pontosan tudom hogy remek vadász lett belőled, de ez a démon még nekünk is nagy falat, és féltelek! Hagyd, hogy segítsünk! És nem azt kérem hogy ne csináld mert azt felesleges, csak ne egyedül- fogta meg Dean a lány kezét.

-és ez is most úgy kicsúszott?

-vhogy úgy!- mosolygott Dean- és ezt is gondolom!- mondta majd magához húzva a lányt hosszan megcsókolta. A felkelő nap fénye átszűrődött a fák lombjaim megvilágítva így a tavat és őket.

-ja és tényleg reggeli!- tette hozzá Dean, majd újra megcsókolta.

Jó fél óra múlva mentek vissza a házba természetesen Lizy teljesen kiakadt, mert a reggeli kihűlt. De Dean és Samantha csak mosolyogni tudtad ezen, mikor Sam oda lépett hozzájuk.

-na látom szent a béke!

-az eddig is az volt öcsi, csak nem köztünk de igen! Kibékültünk- tette hozzá Dean

-nagyon vicces! És jobban vagy?- kérdezte Samanthát

-persze végtére is nem ölt meg!

-de megtehette volna és meg is fogja tudod jól- mondta Dean

-miről beszélsz?

-mond el neki- mondta Samantha- addig eszem vmit- majd Lizyhez és a reggelijéhez ment. Dean pedig beavatta Samet a dolgokba. Egyelőre ő sem tudta hogy Lizynek miféle köze lehet a démonhoz. De most egyelőre az aktuális problémát kellett megoldani. Így a reggeli után benéztek a városba és kérdezősködtek pár helyen az üggyel kapcsolatban. Ahhoz  a családhoz is elmentek akiknek a fiúk is a tóba fulladt pedig remek úszó volt.

-és aznap nem történt semmi fura?- kérdezte Dean

-fura, mégis mire gondol nyomozó?- kérdezte az anyuka

-zajok, amit csak ő hallott, esetleg félt e vmitől?

-nem csak reggelizett elköszönt és lement úszni ahogy mindennap.

-és nem lehet hogy görcsöt kapott- szólt közbe Samantha

-nem a fiam nagyszerű úszó volt!

-értem, jó köszönjük!- állt fel Dean

-és mondja miért nyitották meg újra az ügyét?

-tudja több eset is történt a napokban és azt vizsgáljuk biztos baleset volt e, nem pedig idegenkezűség!- magyarázta Samantha úgy mintha tényleg rendőr lenne, de a nőt sikerült is megnyugtatnia ezzel. Majd visszaindultak volna a faházba amikor a partról sikoltozást hallottak. Azonnal lerohantak és látták ahogy egy kisfiú elmerül, mindketten a vízbe ugrottak és a fiút kezdték keresni. Samantha bár nem tudott úszni a felszínre hozta a gyereket és a stégnél kiadta az anyjának, de ekkor vmi lehúzta a víz alá. Akárhogy is próbált nem tudott felszínre úszni, Dean pedig nem találta akárhányszor is merült alá. Csak a nevét kiáltotta folyamatosan mikor is a meghal fiú anyja ért oda.

-az én hibám, és miattam halnak meg az emberek- mondta majd a vízbe sétált és az a vmi azonnal a mélybe rántotta. Ezzel egy időben Samantha teste is felszínre került, de már nem volt magánál! Dean a partra húzta.

-jaj ne, Samantha hallasz! Nem lélegzik- állapította meg majd mesterségesen lélegeztette így pár perc utána a csurom vizes lány egy kis vizet kiköhögve magához tért. Dean pedig magához ölelte.

-jól van minden rendben- mondta halkan

-azt meghiszem, asszem megtanultam úszni- mondta köhögve Samantha mire Dean csak elmosolyodott. Miután visszatértek a faházba Samantha lefürdött és átöltözött, majd csatlakozott a lentiekhez. Dean magához ölelve üdvözölte és egy csókkal, miközben Sam mesélte amit kiderített.

-a nő akinek a fia anno meghalt, tényleg nem magától fulladt a tóba.

-hanem?- érdeklődött Samantha

-az anyja ölte, meg! Mikor le ment a fia úszni utána ment és mikor az kiakart mászni a stégre az anyja visszalökte és a víz alá nyomta. Míg nem meghalt. Mivel senki nem jelentkezett mostanáig hogy ezt látta balesetnek nyilvánították!

-és most előkerült egy tanú- tette hozzá Dean

-időben- mondta Samantha

-de legalább több áldozatot nem fog szedni a tó.- magyarázta Dean amikor kopogtattak az ajtón. Samantha nyitotta ki és az az anya állt ott a kisfiával, akit megmentett.

-jó napot, maga az a hölgy igaz aki lent a parton megmentette a fiamat!?

-igen

-nagyon köszönöm- ölelte meg a nő ami meglepte Samanthát.

-nincs mit, én csak

-nem tényleg nagyon köszönöm tényleg- bizonygatta a nő, majd a fia átadott Samanthának egy rajzot amit neki készített. Ez meghatott, hiszen soha ilyet még nem érzet. Majd elment Samantha pedig becsukva az ajtót könnyes szemekkel a többiekre nézett

-nekem rajzolta!- mutatta a rajzot amin egy tó volt fákkal és Samanthával ahogy mint egy őrangyal áll a tó felett. Nagyon meghatotta hogy vkinek segített sőt megmentette az életét egy emberi életet. Úgy érezte tényleg nem szabad feladni, hogy vadász legyen!! Mert már most érezte hogy ez az ő hívatása, de be is látta Deanék segítségére szüksége van főleg a démonnal szemben.