Mikor odaértek az étteremben a lefoglalt asztalnál már ott ült mindenki akit vártak, így ideje volt nekik is csatlakozni.  Odaléptek az asztalhoz Samantha üdvözölte a szüleit majd Deannel egyetemben elültek egymás mellé.

-nos azt hittük már el sem jöttök- mondta Lizy

-ekkora örömöt nem okozok- válaszolta Samantha, mikor Dean rájött itt sem jobb a két testvér viszonya.

-jól van lányok ezt ne most- szólt közbe Mike.- szóval Samantha  mesélj mi van veletek?

-hát az igazat megvallva lenne egy kis meglepetésünk számotokra és ezért is szerettem volna ha ma este itt vagytok!- mondta csillogó szemekkel Samantha

-tényleg? Mi az mond lányom?- kérlelte az anyja

Dean- nézett Samantha a fiúra

-igen, szóval, hu de fura, én nagyon szeretem a lányukat és ezért úgy határoztunk hogy összeházasodunk, természetesen az Önök áldásával- jelentette ki Dean Samantha kezét fogva, mire a lány szülei hatalmas mosollyal az arcukon beleegyeztek a dolgokban majd felálltak és gratuláltak a párnak, ahogy Samék is. Samantha megölelte nővérét, aki csak egy halk sok boldogságot tett hozzá. Samantha épp megcsókolta Deant természetesen jelképesen amikor Dean újra meglátta Jot de most már sokkal rosszabb állapotban mint először. Elindult felé de mire odaért volna megint eltűnt. A társaság nem értette Dean reakcióját, ahogy Samantha sem, de a mai nap után őt már nem lepte meg semmi.

-úgy látszik a vőlegényed már most szökni akar- mondta Lizy

-fogd be- mondta Samantha majd odament Deanhez- Dean, minden rendben?

-mi? Persze csak azt hitem egy ismerőst láttam de nem!- fogadkozott Dean majd visszaültek az asztalhoz és békében megvacsoráztak majd Samantha elbúcsúzott a szüleitől akik indultak vissza az államokba ahogyan Lizy is. Ugyanis most fontos üzlet előtt álltak. Jess és Sam pedig ugyancsak  indulni akartak vissza a szállóba ahol szobájuk volt. Dean nem értette miért ilyen rideg vele az öccse. Amíg Jess és Samantha kocsinál vártak Dean megállította az öcsét egy szóra

-héj Sammy, mi van már? Rúgjunk ki a hámból, vőlegény lettem, lassan te is na bulizzunk egy jó ilyen két jó csajjal az oldalunkon!

-Dean először is neked megvannak erre a barátaid, másodszor mióta hívsz Sammynek, a nevem Sam!! Megtanulhatnád!

-elnézést, de most mi van?

-hogy hogy mi van?? Dean nem értelek eddig magasról tettél arra mi van vele, egyszer egy évbe ha felhívtál, vhogy a diplomaosztómat is elfelejtetted nem gondolod hogy kicsit fura most ez a nagy szeretet??- mondta Sam mire Dean megértette mi is a gond.

-héj oké!! Elismerem hülye voltam, de hagy hozzam helyre!!

-de ne most, mi megyünk!!!- mondta Sam majd Jessel  beszálltak az autóba és elmentek. Samantha odalépett Deanhez akit nagyon megviselt az öccsével kialakult viszonya.

- nagy gyere menjünk mi is!!- mondta Samantha majd belekarolva Deanben az autóhoz sétáltak majd haza mentek. Dean nem nagyon tudott aludni ezen az éjjelen sem, főleg nem amikor neszre lett figyelmes és kiment megnézni mi az. Jo állt a nappaliban és csak bámulta. Majd újra eltűnt, és Dean végr megértette mi is ez az egész. Ez csak egy álomvilág amibe a djinn miatt került. Felöltözött és a temetőbe ment ahol az apja volt. a sírjához sétált és leguggolt hozzá.

-apa te tudnád, igaz tudnád mi van a sötétben, és azt is hogyan tudod magad megvédeni tőle, ugye?! De miért?? Mond meg miért??? Miért nem lehetett ilyen az életünk?? Anya miért nem élhet? Sam miért nem lehet boldog?? És én?? Nekem miért kell vmiféle hősnek lennem?? Miért???- fakadt ki Dean és könnyek szaladtak le az arcán.

-persze tudom!!- jegyzete meg halkan majd letörölte a könnyeket az arcáról és visszasétált a kocsijához és arra a helyre hajtott ahol a djinn megtámadta. Jó 2 órát autózott az éjszakában mikor odaért. Bement és próbálta megtalálni a djinnt. Mikor is látta Jot ahogy ki van kötve és a vérét szívja ez a vmi és ahogy Jo halkan az apját hívogatja. Dean rájött ő is azt látja ami szeretett volna, normális életet az apjával. Mikor Dean épp rátámadt volna a djinnre megjelent előtt Sam, majd Jess, Samantha és legvégül Mary.

-Dean kicsim, mi csinálsz itt?

-anya- mondta szomorúan Dean

-gyere szépen haza ott várunk rád, békében élhetsz, szeretetben a mennyasszonyoddal akit szeretsz!- mondta Mary mikor Dean Samanthára nézett, aki odalépve megcsókolta.

-maradj vele, szeress engem és hidd el gyönyörű életünk lesz!

-és senki nem hal meg- tette hozzá Jess mikor Sam lépett közelebb bátyához.

-minden rendbe hozunk, együtt leszünk ahogy akartad egy nagy család!- mondta Sam mire Dean arcán egy könnycsepp folyt le. Majd hátrálni kezdett és halkan még elmondta.

-sajnálom- és leszúrta magát egy késsel ami így visszahozta őt a való világba. Mikor visszatért csak Samantha hangját hallott, ahogy szólongatja.

-Dean hallasz, nyisd már ki a szemed hallod nézz rám!!!- mondta miközben kihúzta a nyakából a tűt. Ezt már Dean is érezte.

-Samantha- mondta gyengén

-itt vagyok várj ki szabadítalak- mondta majd elkezdte levágni a köteleket. Majd mikor sikerült Dean annyira erőtlen volt hogy Samantha próbálta megtartani az ölelésével majd a földre ültette és leguggolt hozzá.

-Dean nézz rám, jól vagy?

-igen, csak egyre válaszolj, ugye tudsz a démonról és vadász vagy akit apa tanított??

-ha nem lennék mégis ki szabadított volna ki!! De miért kérdezel ilyeneket!!

-semmiség, segíts fel!! Hol van Jo??

-Sam már kivitte, jól van de gyere nekünk is ideje elpucolni innen- mondta Samantha majd felsegítette Dean és kitámogatta a halott djinn mellett akit Samantha szúrt le! mikor kiértek Sam odalépett Deanhez és megölelte.

-jó látni Dean

-téged is Sammy!! És sajnálom!

-mégis mit??

-mindent- mondta Dean erőtlenül majd beültették a kocsiba és visszamentek a házukba ahol már Ellen időközben Lizyvel várta a csapatot. Mikor visszaértek már Dean és Jo is nagyjából jól voltak, bár látszott rajtuk hogy különös utazásban volt részük. Ellen szorosan magához ölelte a lányát, ahogy Lizy is Samet. Samantha pedig  Dean elé állt hogy lássa tisztul e a férfi tekintete.

-na jobban vagy?

-sokkal, és ne haragudj amiért itt hagytalak!

-semmi baj csak féltettél, ahogy én is téged és látod nem ok nélkül!!

-jó igazad volt- mondta Dean majd magához ölelte a lányt, mint egy menedéket keresve az ölelésében és ezt Samantha is érezte. Dean kicsit elveszett lett azok után amit látott ami lehetett volna.

-gyere feküdj le pihenned kell!- mondta Samantha majd a többiek felé fordult- segítek Deannek lefeküdni mindjárt jövök.- mondta majd felmentek az emeletre.

Ez alatt Ellen haza vitte Jot és megköszönte Samnek hogy segítettek, bár ő nem ismert semmilyen Maryt, de attól függetlenül most Jo egészsége volt a fontos. Így Ellen is hazatért. Sam és Lizy pedig elmentek lefeküdni, szintén elég fárasztó és hosszú napok voltak mögöttük.

Samantha ez idő alatt lefektette Deant aki már egyre jobban volt, a fáradtságon kívűl.

-jó nem vagyok halálos beteg- mondta Dean

-jó bocsánat, de tudod majdnem meghaltál, így ha megengeded aggódom oké?!- fakadt ki Samantha

-persze, ne haragudj! Gyere ide- mondta Dean majd Samantha leült az ágy szélére.- köszönöm, hogy mellettem vagy és hogy megmentetted az életem!

-miért hagynom kellett volna hogy meghalj?- mosolygott Samantha- és emlékszel mi történt veled abban a két napban?

-sok minden! De majd máskor oké!

-rendben!! Akkor aludj, holnap beszélünk-, mondta Samantha majd felállt, de Dean elkapta a kezét ugyan úgy mint amikor a másik életében a veranda lépcsőjéről állt fel a lány.

-mi az?

-semmiség- húzta oda Dean magához majd megcsókolta a lányt és nem engedte el. Sőt azt, amit nem tudott a másik életében befejezni azt most megette és egy szenvedélyes éjszakát töltött Samanthával. Senki és semmi nem zavarhatta meg őket, és eljegyzési vacsorára sem kellett sietniük!!