Dean nézegette a fényképeket majd az egyiket a földre ejtve elrohant. Mikor a házukhoz ért látta az emeleten fény van. a bejárathoz rohant majd becsöngetve várta hogy ajtót nyissanak neki. Türelmetlenségében már kopogott us mikor végre kinyílt az ajtó és Dean az édesanyjával találta szemben magát ami nem kicsit meglepte, de a meghatottság inkább jellemezte lelkiállapotát mint sem a meglepettség.

-Dean minden rendben?- kérdezte az anyja teljes nyugodtsággal meg némi álmossággal így az éjszaka közepén.

-nem tudom- hebegte Dean nem tudva mit kezdjen a jelenlegi helyzettel.

-Samantha felhívott, megijedt amiért úgy elrohantál orrhonról, azt mondta rémálmod volt. na gyere be még a végén megfázol.- mondta Mary majd beengedte Deant aki, mint egy kisgyerek az első nap az iskolában a környezetet figyelte, tanulmányozta a házat a berendezést, mindent, mikor az anyja szavai zökkentették ki a gondolkozásból.

-szóval mi történt? Összevesztetek?

-mi? Ja nem minden rendben, én csak nem tudom olyan fura ez az egész

-Dean ez természetes, elveszik a a szabadságod! De nyugodj meg nagyszerű férj leszel!- simogatta meg Mary a fia vállát, aki anyja szemébe nézett.

-válaszolj egy kérdésemre, mit mondtál mindig amikor kicsi voltam és lefektettél?

-Dean nem nagyon értem hogy ez most hogy jön ide….

-csak válaszolj- vágott közbe Dean

-mikor kicsi voltál és aludni vittelek mindig mondtam hogy az angyalok vigyáznak rád- mosolygott Mary mire Dean szorosan magához ölelte és talán soha el sem akarta engedni. Annyi év után mióta levesztette anyját most mégis ott állt vele szemben és élt. Mary még mindig furcsállotta fia viselkedését. Miután Dean nagyjából felfogta hogy az anyja áll vele szemben, elkezdett tovább nézelődni. Talált itt is bőven fényképet, magáról, Sammyről és az apjáról. Az egyik képet a kezébe vette.

-apa és a basball?

-igen imádta azt a csapatot.

-apa meghalt? megölte az a dolog a…

-álmában érte az agyvérzés tudod jól.

-persze igen- tette vissza a képet Dean.

-jobb ha hívom Samanthát jöjjön érted.

-ne!!! Kérlek! Hagy maradjak itt!

-de nem értem miért?

-vhogy hiányzik ez a ház, kérlek elleszek itt csak hagy maradjak.

-rendben- mondta Mary majd megpuszilta fia arcát és visszatért aludni.- jó éjt drágám

-neked is anyu! – mondta ki Dean de még maga sem hitte el mindazt ami történik azt hitte álmodik és másnapra minden elmúlik. De nem így lett mikor másnap felébredt ugyanúgy a Lawrence házban volt és az anyja épp reggelit készített. Dean kopogásra kelt fel és kinyitotta az ajtót. Samantha állt vele szemben kicsi aggodalommal a szemében.

-Dean- ölelte meg- nagyon megijesztettél anyukád felhívott mondta itt vagy! Minden rendben?!

-igen, csak egy kis magányra vágytam!

-magányra?- csodálkozott rá Samantha mikor Mary lépett oda melléjük

-szia Samantha  örülök hogy látlak

-én is Mary- mondta Samantha majd megölelte Dean anyját!

-gondolom készülsz az estére?!

-igen és nagyon izgulok- válaszolta Samantha ugyanis estére volt tervezve egy nagy közös vacsi amin Dean megkéri hivatalosan is a kezét Samantha apjától.

-Samantha beszélhetnénk?- szólt közbe Dean

-jaj nem is zavarok akkor este szia- mondta Mary majd visszatért a konyhába.

-mond- fordult oda mosolyogva Samantha mire Dean mutatta hogy menjenek ki a ház elé, ahol leültek a lépcsőre.- Dean megijesztesz!

-ha megnyugtat én már most félek!

-de mi a baj? Az eljegyzés? Figyelj apámék rendes emberek nem lesz gond, de ha le akarod fújni rendben nem gond- mondta Samantha miközben Dean kezét fogta.

-lefújni? Nem figyelj most lehet őrülten fog hangzani de mond hogy nem álmodom!

-nem álmodsz!- válaszolta kicsit meglepetten Samantha

-oké, akkor mond hogy a démon műve?

-nem értem, démon? Dean ittál?

-nem dehogy, én megértem hogy nem akarsz segíteni azok után hogy otthagytalak de kérlek együtt kijutunk ebből!

-nem hagytál ott sehol, még Dean nézz rám nincs semmi gond oké, lefújjuk a ma estét és ennyi! Oké!! Gyere menjünk haza!! Pihenned kell!- mondta Samantha majd mikor felállt Dean elkapta a kezét, mert meglátta az eljegyzési gyűrűt, ami  olyan volt mint ami az övé ami jelenleg nem volt a kezén.

-ez meg hogyan?

-mi? Hiszen te adtad amikor azon a csodás estén megkérted a kezem!!! Azt mondtad nagyon fontos számodra de nekem adod!!- mondta Samantha lágy hangon majd megcsókolta Deant, mikor is egy autó állt meg a ház előtt és kiszállt belőle Sam és Jessica.  Dean nem hitt a szemének mikor meglátta a párost, rögtön odarohant és magához ölelte Jess.

-Dean én is örülök neked!!- mondta a lány utolsó szusszal Dean ölelésének hatására.

-héj még a végén féltékeny leszek-, mondta az odaérő Samantha aki Samet köszöntötte, majd Jesst.

-jó látni titeket, Sammy merre voltatok?

- most érkeztünk Californiából, tudod jól. És amúgy is te hívtál ami kicsit meg is lepett!

-meglepett az öcsém vagy és ma tartom az eljegyzésem, naná hogy itt kell lenned!!- próbált alkalmazkodni Dean.

-benézünk anyához, este találkozunk- mondta Sam majd Jessel bementek a házba.

-gyere menjünk mi is, még estig sok dolgunk van!- mondta Samantha de Dean megállította.

-nekem most el kell intézzek vmit oké!

-de mit? Nem tudjuk együtt?

-nem ez most más később találkozunk, szia- mondta Dean majd beszállt a Chevybe és az egyetemre hajtott ahol pár dolgot kiderítette a djinnről. Épp haza indult volna amikor meglátta Jot.

-mi a …?- mondta halkan majd elindult a lány felé de eltűnt mikor Dean elfordította a tekintetét. Így Dean visszament abba a házba ahol lakott. Samantha épp az estére készült.

-Dean végre hol voltál?

-mondtam az egyetemen!

-jó na de segíts mit vegyek fel az estére!

-abban jobban tudnék hogy mit vegyél le most!

-Dean!

-jól van mi a választék!- mondta miközben ledobta kabátját a heverőre és odament a gardróbhoz ahol Samantha pakolászott.

-van egy a fekete, vagy ez a bordó- mutatta maga elé tartva a ruhákat

-nem is tudom, talán a fekete!

-azt mondod, hát jó legyen – mondta majd egy csókot adott Deannek aki ez most már viszonozta is és forrón visszacsókolt. Samanthát kicsit meglepte de belement a játékba, miközben Dean keze a lány hátán csúszott egyre feljebb és húzta magához szorosan. Majd Samantha volt az aki kapcsolt, hogy mennyi az idő!

-jaj ne most nem elkésünk!- mondta lágy hangon Dean arcát simogatva

-kit érdekel- folytatta Dean ami elkezdett

-ott lesznek a szüleim- hajolt el tőle Samantha- mégse késhetünk a saját eljegyzésünkről!- mondta majd elsietett a fürdőbe átöltözni és készülődni

-és a nővéred?- kiabálta Dean

-ő is jön, persze ha nem kési le a gépet, szerintem már anyáéknál van ahogy ismerem épp előadja a tökéletes életét.- kiabálta Samantha a fürdőből mire Dean levette magát a kanapéra és bekapcsolta a TV-t ahol egy repülőgép katasztrófáról adtak hírt. Arról amit ők elvileg Sammel megakadályoztak vadászként. Nem akart hinni a szemének hogy most annyi ember meghalt. Gyorsan kikapcsolta a Tv-t amikor Samantha lépett elé fekete kisestélyiben a haját feltűzte és a lágy smink kiemelte szépségét ami ma igazán ragyogott a boldogságtól. Ellentétben Deannel akit most jobban foglalkoztatott az előbb látott dolog, de átöltözött ő is és elindultak az étterembe, ahol már várta őket a díszes társaság, Samantha szülei, és nővére, Sam és Jess valamint Dean számára legfontosabb személy az édesanyja.