Dean az éjszakát kevés alvással töltötte, amit a kocsiban vészelt át. Samantha se aludt sokat de ő a szobában volt. a reggel hamar eljött és csak akkor találkoztak újra, amikor Lizy és Sam kijelentkeztek és nekik is ki kellett.

-helló,- köszönt Lizy jókedvűen mellette állt Samantha karba tett kézzel, egykedvűen.- szeretnénk kijelentkezni, itt van a kulcs

-rendben már is írom a számlát-, mondta a recepciós. Sam mellett állt Dean elég fáradtan. Mikor Lizy kifizette a szállás és aláírta a dolgokat egy pillanatra kikerült a takarásból Samantha és Deannel pont egyszerre néztek egymásra majd ahogy Lizy kiegyenesedett mindketten elvették a tekintetüket, majd a 4es visszaindult Philedelphiába. Az úton jó részt csak Lizy és Sam beszélt, mikor nem a tegnap estére terelődött a szó.

-és ti? hogy telt az éjszaka?- kérdezte Lizy Deantől és Samanthától.

-jól- felelte Dean

-hú látom fáradtak, vagytok! Biztos hosszú volt, olyan csók után!- mosolygott Lizy nem is sejtve a dolgokat

-nem történt semmi- mondta Samantha

-jaj nem kell, még mindig titkolózni akartok?!?! Ez olyan gyerekes, nem?

-az a gyerekes hogy állandóan más magánéletével törődsz a sajátod helyet- fakadt ki Samantha és mikor hátra fordult az eddig takarásban lévő sebe elővillant.

-te jó ég! A homlokod! Uram ég! Már értem!!!

-mi ?- kérdezte Samantha és próbálta eltakarni

-Dean megütött, és ezért nem szóltok egymáshoz- kezdte Lizy mire Dean félrehúzódva megállt tisztázni a szitut. Dean félre állt mire Samantha és Lizy is kipattant az autóból.

-szóval halljam mi ez az egész?- kezdte Lizy Deannek és Samanthának akik egymás mellett álltak.

-csak egy kis baleset

-baleset?? Te így hívod ha egy férfi megüt???

-nem Lizy értsd már meg csak egy baleset volt, bevert a fejem nem megütött!

-persze és mégis mikor?? Mert tegnap este még nagy volt a szerelem!

-Lizy ne már hallod az ő dolguk- lépett oda Sam

-nem most már nem!!!- teremtette le a fiút- szóval?

-az igazat?- kérdezte Dean, mire Samantha megijedt.

-naná!

-rendben az igazság az hogy Samantha és én nem járunk de még közünk sincs egymáshoz,  barátok vagyunk ennyi- mondta ki Dean kicsi fájdalommal  hangjában.

-és az a csók?

-egy próbálkozás volt- szólt közbe Samantha- csak nem akartuk elrontani a pihenésed.

-értem és a seb?

-tényleg egy baleset, bevertem az éjjeli szekrénybe a fejem amikor fordultam! Ennyi.- hazudta Samantha majd lenézett a cipőjére.

-jól van, a részletek nem érdekelnek, indulhatunk vissza ugye?! – mondta majd beszállt a kocsiba Sammel együtt. Dean és Samantha bár Lizynek mondták amiket mondták de mondhatták volna egymásnak is, mindketten szenvedtek ha egymással voltak azért ha nem azért. Majd ők is beszálltak a kocsiba gyors pillantást váltava a kocsi teteje felett, majd vissza indultak az otthonukban. Mikor visszaértek már sötétedett. Sam és Lizy a házuknál kiszálltak és Samantha is velük tartott. Míg a lányok a házba sétáltak, Sam lehajolt Deanhez.

-na hogy vagy?

-hagyjuk, figyelsz rájuk ugye?

-persze- mosolygott Sam- de mi lenne ha beszélnél Samanthával?

-mégis miről? Arról hogy kedvelem, hogy minden pillanatot vele töltenék, hogy minden percben rá gondolok? Meg se hallgat. Meg amúgy is jó ez így ahogy van.- mondta majd beindítva a kocsit elhajtott a lakásába. Sam pedig a házba ment a lányok után. Mindannyian fáradtak voltak így hamar ágyba kerültek. Samantha a vendég szobában töltötte az éjszakát, de nem sokat aludt, a gondolatok csak zakatoltak a fejében. És mindegyik Deanről szólt ha mégsem biztos köze volt hozzá.

 A reggel hamar eljött. Samantha a szokásos futására indult amikor Dean állt meg a ház előtt és szállt ki az autóból.

-ilyen korán?- köszönt rá Dean

-nem tudtam aludni!

-én sem!- mondta halkan majd egymásra néztek.- és a seb? Fáj még?

-nem nem vészes- válaszolta

-értem- mondta Dean- jó megyek felébresztem Samet. Leköszönök tőle.- ment el Samantha mellett.

-mi? Elköszönsz?- ijedt meg, bár nem tudta miért.

-igen, elmegyek talán megtalálom apát, ha neked sikerült talán nekem is!

-elmész?

-igen- mondta Dean majd bement a házba, Samantha pedig a kihalt utca magányába roskadva tudatosította magában hogy Dean elmegy. Majd elment futni, de nem sokat mert a sírás miatt nem tudott így egy padra ült le. ezalatt Dean felkeltette Samet és elmondta elmegy.

-mi? De hát azt se tudod hol keresd! Veled megyek!

-ne- emelte fel a kezét- neked itt van az életed még egyszer nem foglak kirángatni belőle.

-jelenleg ebbe is te rángattál bele!

-akkor most benne hagylak! vigyázz magadra és Samanthára is!- mondta Dean majd az ajtóból visszafordult- viszlát Sammy- majd ki ment.

Miközben szállt be az autóba bár ő nem látta de Samantha figyelte őt és könnyes szemekkel tudatosította magában hogy elmegy az az ember akihez jobban kötődik mint azt hitte volna. Majd látta lehajtani a Chevyt és visszament a házba ahol Samék épp reggeliztet.

-húgi, jó reggelt gyere reggelizz velünk, ja és ne haragudj hogy azt hittem hogy te és Dean…. Tudom nagy butaság volt de…- és Lizy cak mondta de Samantha ebből nem hallott semmit, csak felsétált az emeletre. Sam tudta pontosan mi bántja a lányt és utána ment. Lizy nem értette mi ez az egész de talán jobb is volt. Samantha a szobája ablakánál álldogált és gondolkozott mikor Sam benyitott.

-nem vagy éhes?

-nem

-nézd Samantha  Dean visszajön majd csak…

-tudom, megkeresi apátokat. Tudom.- bizonygatta magának Samantha

-miért nem mondod el neki amit érzel?

-mi?- fordult oda

-hogy szereted!

-én nem…..csak…

-csak?

-nem tudom- fordult vissza az ablak felé.

-nézd ha nem éreznél semmit, akkor szerinted most ott búslakodnál az ablakot bámulva? Mert szerintem nem! De igen is érzel vmit, és az hogy nem ismered be még nem gond de ezzel nem lesz jobb!

-de rosszabb sem!

-de miért? Miért nem akarod hogy bárki is közel kerüljön hozzád?

-mert félek! Félek attól hogy csalódok, hogy megbántanak de attól jobban hogy uralkodnak rajtam, elég a nővérem!- fakadt ki Samantha

-Dean egyiket sem tenné te is tudod jól!

-lehet, de ő vadász és…

-de te is- vágott közbe Sam- ha jól tudom, jó ha kifogásokat keresel, azt mindig fogsz találni nyugodj meg. De így egyiktöknek sem lesz jobb. Jó az idő persze segít, de miben? Abban hogy szép lassan azt is elfelejted amit éreztél. Tényleg ezt akarod?

-nem tudom mit akarok! De nem kellett volna elmennie!

-még ne ment el!

-mi?- kapta oda a fejét Samantha

-otthon van, csak jó egy óra múlva indul, így ha tényleg érzel vmit, beszélj vele! Nincs mit vesztened!!

-így gondolod?

-igen!- mondta majd Samantha odament hozzá és megölelte

-köszönöm

-nincs mit

-bárcsak a nővérem is ilyen lenne.- húzodott el tőle.

-hát nem vagyunk egyformák! Na menj, aztán okosan!

-igen apuci!- nevetett Samantha majd lerohant az emeletről és nővére autójával egyenesen Deanhez hajtott. Amikor odaért látta Samnek igaza volt, még Dean itt volt égtek a lámpák a lakásban. Kiszállt és felcsöngetett.

-igen?- szólt a kaputelefonba Dean

-én vagyok az Samantha, beengedsz?

-persze gyere- mondta meglepettséggel a hangjában majd mikor Samantha a lakásához ért már nyitott ajtóval várta. – hát te?

-csak gondoltam elköszönök mielőtt elmész! Reggel nem volt időm!

-értem, hát akkor szia!

-várj!- mondta ijedten Samantha

-igen?

-én- de nem tudta hogy mondja el amit akar.

-te?

-én csak azt akarom hogy ne menj el!

-ne menjek el? De miért?

-mert akkor nem lennél itt!

-mondjuk ebben van vmi, de nem értem eddig nem volt fontos hogy itt legyek!

-de!- vágta rá mire Dean felhúzta a szemöldökét- fontos volt, igen mert Sam nem volt egyedül!

-oké miért jöttél?

-hát hogy maradj, maradj itt velünk.

-veletek?

- igen Sammel a nővéremmel és- majd kicsi szünetet tartott.- és velem

-veled?

-igen- mondta halkan egyre jobban zavarban volt és nem tudta hova jut ez a beszélgetés.

-azt akarod maradjak ez oké, de mond meg miért?? Eddig ha tehetted kerültél. Most mi változott?

-nem tudom!

-nem tudod,- mosolygott Dean mert próbálta kiszedni a lányból mit is érez.- jó nézd, elmegyek de nem örökre, és telefonon el értek!

-de nem akarom hogy elmenj! Azt akarom hogy itt legyél hogy találkozzunk- hadarta Samantha

-miért?

-mert én félek, félek attól amit érzek és egyedül nem megy, nem tudom ezt egyedül csinálni, szükségem van rád!

-és eddig tartott erre rájönni?- lépett közelebb Dean- mert tudod mikor ott Missouriban megcsókoltalak pontosan ezért tettem mert én is ezt érzem. Amit te, de én nem félek, és csak azt akarom hogy a közelembe legyél, minden percben.

-de…- kezdte Samantha de Dean a mutatóujját a lány szájára tette

-sss- majd lágyan megcsókolta és hosszú percekig így álltak ott az ajtóban! Míg nem a szomszéd haza érkezése zökkentette ki őket a pillanat varázsából.