Samantha még pár percig kint marad majd Dean után ment aki már a szobában volt. Mikor Samantha benyitott Dean épp a fotelben ült. Nem szóltak egymáshoz, nem tudta egyikük se mit is mondhatna a történtek után. Samantha mert nem tudta hogy hova tegye, Dean pedig mert félt hogy érzései viszonzatlanok lennének. Így maradt a csönd. Samantha leült az ágyra és a megfogta a fejét esett sebet, hogy mi van vele. Dean ezt látva a minibárhoz sétált és egy sör társaságában szerzett jeget is és oda vitte az ágyon ülő lánynak.

-tessék- nyújtotta neki, mire Samantha felkúszó szemekkel Dean szemébe nézett.

-köszi- vette el tőle ahogy önkénytelenül a kezéhez ért.

-fáj?

-nem nem vészes- mondta, majd leszegte a fejét. Dean pedig visszaindult a fotelhoz, amikor Samantha folytatta- köszönöm, hogy…- de nem tudta hogy fogalmazza meg azt amit Dean tett. – szóval hogy nem buktam le Lizy előtt- fejezte be a félig visszafordult Deannek, aki visszalépett és leguggolt Samanthához.

-csak nem akartam hogy veszekedjen veled, elég volt az a furgon.

-akármiért is köszi- néztek egymás szemébe, és hosszú percekig nem is csináltak mást, és talán ezzel többet elmondtak mint szavakkal, de ezt az idillt Dean megcsörrenő mobilja szakított félbe. Cassie volt.

-igen- állt fel Dean és sétált arébb.

-Dean az a furgon itt van a házamnál! És nem tudom mit csináljak, félek Dean- mondta zaklatott hangon Cassie

-Cassei- mondta Dean mire Samantha is felállt.- csak nyugodj meg mindjárt ott vagyok oké addig menj biztonságos helyre!- mondta majd tette le a telefont és felkapva kabátját indult is.

-várj én is megyek- mondta Samantha majd Dean a kezével megállította.

-nem te itt maradsz, elég volt mára egy kaland.- majd elment.

-egy kaland?- ismételte a csukott ajtónak Samantha- azt lesheted.- majd előkapta telefonját és Samet tárcsázta aki Lizyvel épp akkor értek vissza a hotelbe.

-igen

-Sam én vagyok, Dean elment Cassiehez mert ott az a furgon amit keresünk, és egyedül ment utána kell mennünk.- hadarta el Samantha

-héj, először is nyugi oké, másodszor ki az a Cassie és milyen furgon?

-ne most értetlenkedj, rázd le a nővérem lent várlak. Addig szerzek autót-, mondta Samantha majd kiment a szobából le a lépcsőházban ne hogy összefusson nővérével. Aki Sammel a lifttel jött. Mikor a szobához értek Sam megtorpant.

-Liz most el kell mennem, Deannel beülünk sörözni oké!

-most? De hát már késő van!

-neki nem

-sebaj majd Samanthával beszélgetek-, mondta miközben Sam ing gombját piszkálta.

-neem- nevetett Sam- Samantha már alszik, ezért is ér rá Dean- hazudta Sam

-hát jó, látom mindenképp le akarsz pattintani.

-nem szó sincs róla csak beszélgetek a bátyámmal.

-okééé, akkor majd siess- mondta majd megcsókolva Samet bement a szobába, Sam pedig lesietett a hotel elé ahol már Samantha várta a szerzett autóval.

-na végre- mondta mikor Sam beült mellé.- mi a fene tartott ennyi ideig, na mindegy addig kiderítettem ennek a Cassienek a címét.

-de ki ez?

-Dean volt szerelme, aki kidobta mert Dean közölte vele a családi businesst.

-mi elmondta neki?

-igen-

-ez kész és ő papol hogy tartsuk titokban.

-jó ez most tök lényegtelen, a furgon az egy szellem, utána néztem anno volt egy pár ember akik szerettek garázdálkodni, és az egyikük kicsit túllőtt a célon és felégettet egy gyerekekkel teli templomot a város szélén, de a többiek ezt nem hagyták ennyiben és megverték majd a kocsijával együtt a közeli tóba lökték- mesélte Samantha miközben rótták a kilométereket.

-hu és ezt honnan tudod?

-modern technika, telefon laptop tudod-, mondta

-aha és akkor most Cassiehez megyünk?

-igen- majd kicsit gondolkodott és rájött nem- nem!

-most?- vágott értetlen arcot Sam

-a tóhoz megyünk, ahol az autót elsüllyesztették, hiszen ha az emberünk benne van akkor csak el kell égetnünk a csontjait és megoldva.

-hű ez már, látom, sokat tanultál ebben az egy évben

-igen jó tanárom volt- szólta el magát Samantha

-ki?

-öhm, nem fontos, itt is vagyunk- húzódott le a földútra, ami a tóhoz vezette. Szerencséjük volt a kocsi félig a parton volt és a szerzett autó vonatató képességét kihasználva kihúzták, majd kinyitva megtalálták a csontot. A szokásos módon elégették majd Samantha Deant hívta.

-igen

-én vagyok, a furgon ott van még?

-mi? Igen és elég aktív

-a francba

-mi? Miért te hol vagy?

-Sammel elégettük a furgon vezetőjének csontját de ezek szerint nem ez a megoldás.

-megoldás? Arról volt szó ott maradsz a hotelben!

-ne most akarj fejmosást tartani, mindjárt visszahívlak- majd letette a telefont.

-ki volt az?

-Samantha

-ó a kis tanítványod!

-nem a tanítványom, egy nagyon jó barátom

-barát persze de remélem, van olyan okos hogy kihúzzon ebből

-mi van most már kell a segítségünk? Már nem vagyunk bolondok?

-én ezt soha nem mondtam csak…

-csak gondolta- fejezte be Dean, mikor újra csörgött a telefonja

-igen

-én vagyok- válaszolta Samantha- rájöttünk el kell csald a furgont a leégett templom romjaihoz

-milyen templom?

-nem mindegy csináld amit mondok!

-jól van, akkor annyit mondj merre induljak

-Cassienél vagy ugye?- kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában

-igen

-oké akkor hajts a főútra a többit közben mondom!!

-rendben- fejezte volna be Dean

-vigyázz magadra- mondta Samantha majd letette a telefont. Majd Dean a Chevyvel a főútra hajtott és bejött a furgon követte őt. Telefonon kapta az infot mikor merre menjen és mikor a templomhoz ért a furgon egyenesen felé száguldott és mikor pont frontálisan, ütköztek volna eltűnt.

-Dean ott vagy?- kérdezgette Samantha- halló

-igen itt vagyok, de honnan tudtátok hogy elfog tűnni?

-hát nem tudtuk, csak gondoltuk!

-gondoltátok?- akadt ki Dean

-aha- mondta erőtlenül Samantha

-gondoltátok- ismételte Dean majd letette a telefont és visszahajtott Cassiehez ahogy Sam és Samantha is oda indult. Mikor Samantháék odaértek Dean már ott volt.

-jobban vagy?- kérdezte Cassiet

-persze, és kösz

-nincs mit de inkább nekik köszönd – utalt Dean az épp megálló autóra amiből Samantha és Sam szállt ki és sétáltak oda.

-na jól vagytok?- kérdezte Sam

-igen, kösz és sajnálom, hogy nem hittem neked- mondta Cassie Samanthának aki gyors pillantást váltott Deannel.

-nincs mit, de nem csak nekem Deannek se- válaszolta Samantha

-persze tudom!

-oké, én megyek Lizy már vár és az autót is visszaszolgáltatom- mondta Sam majd elment

-mi is megyünk, nos Cassie akkor örülök, hogy újra találkoztunk még ha így is

-na igen, látlak még?- kérdezte mire ezt hallva Samantha a Chevyhez hátrált nem volt kíváncsi az enyelgésre.

-nem tudom, lehet ki tudja mit hoz a sors- mondta Dean- akkor viszlát- nyújtotta a kezét

-ezt túl hivatalos – mondta Cassie majd lágyan megcsókolta Deant akit hirtelenül ért csók meglepett. De eltolta magától a lányt.

-oké de most megyek szia- majd Dean a Chevy felé vette az irányt ahol Samantha a földet bámulva várta, de természetesen a csóknak tanúja volt ő is és ez nagyon bántotta. Az út a hotelig csendes volt. Mikor odaértek Dean megállította Samanthát a bejáratnál.

-várj, még meg sem köszöntem amit tettél

-ne csak nekem, Sam is sokat segített, miután te voltál szíves itt hagyni

-tudom sajnálom, de tényleg köszi a segítséget.

-nincs mit- ment volna be Samantha de Dean elkapta a karját

-az a csók ami Cassienél volt az…

-nem kell magyarázkodnod, nem tartozol beszámolóval, most megyek fáradt vok, fent találkozunk-, mondta Samantha és a szobájukba ment, ahol ledőlt az ágyra és csak sírdogált. Dean pedig a bárban keresett vigaszt. Mindketten ugyanazt érezték mégsem tudták, hogy a másik is.