Samantha viszont a temetésről nem haza, hanem a suliba ment hiszen bent felejtette az egyik fontos könyvét amiből másnap vizsgája volt. Így arra vette az irányt. Sam pedig saját magát is meglepve Lizyhez ment, azaz a lány keresztszüleihez. Mikor odaért épp egy bőröndöt cipelt be a lány, ugyanis összeszedte a megmaradt cuccait a házból. Egy bőröndnyi lett Samantha cuccaival együtt. Ezt próbálta beküzdeni a házba, így mikor Sam odaért felajánlotta a segítségét.

-szia, várj segítek!- lépett oda hozás és vette el tőle a bőröndöt.

-kedves vagy köszönöm!!- köszönte meg a segítséget Lizy majd bementek a házba. Ahol Sam letette a bőröndöt.

-és mit keresel itt?

-látogatni jöttem, meg hogy megkérdezzem hogy vagy?

- a temetőben is válaszoltam, jól a körülményekhez képest, vettem ki pár nap szabit és most itt vagyok.

-értem- mosolyodott el Sam kicsit zavarodottan.- mivel foglalkozol?

-látom nagyon kíváncsi vagy, gyere, igyunk egy kávét úgy egyszerűbb lesz, mint itt álldogálva- invitálta Lizy Samet, aki egy bólintással belegyezett.

Ez alatt Samantha visszaért a suliba, ami kihalt volt ugyanis a tanítás ma elmaradt. Így egyedül mászkált a kihalt folyosón. A szekrényéhez érve kinyitott és megkereste a könyvét. Mikor végzett volna megint meg hallotta a neszt amit tegnap. De most nem hagyta annyiban és a hang után ment ami egy tanterembe vezetett. Mikor belépett, a könyv kiesett a kezéből, és attól a pillanattól kezdve nem látta többé senki.

Dean épp a suli mellett hajtott el amikor látta hogy Samantha táskája a bejáratnál van. kiszállt az autóból és ő is bement az épületbe. De az ugyanolyan kihalt volt mint amikor Samantha ment be. Dean még járt egy kört és kifele tartva megállt az egyik terem ajtajánál ami nyitva volt. ott volt Samantha könyve, és mindene, ami akkor nála volt, telefon kulcs. Dean egyből tudta ez nem normális. Rögtön Sammyt hívta aki épp Lizyvel beszélgetett. Mikor látta ki hívaj, felállt és elnézést kérve az ablakhoz sétált.

-igen

-Sammy gond van! nagy

-mi történt?

-Samantha, eltűnt!

-mi? Mi az hogy eltűnt?

-úgy ahogy mondom, a suliban volt és eltűnt, Sam ez nekem nagyon nem tetszik! Semmi nyoma szellemnek vagy démonnak, semminek!

-értem, én most Lizynél vagyok! Elmondom neki! Hátha csak elment vmerre!

-kizárt, ugyanis mindene itt van.

-értem, akkor gyere ide

-rendben indulok szia

-hello- tette le a telefont Sam majd visszafordult Lizyhez, aki épp egy kekszet evett.

-na ki volt az?

- a bátyám!

-értem, erről jut eszembe Samanthának már itt kellene lennie, fel is hívom

-várj!- állította meg Sam

-igen?

-Dean azért hívott mert megtalálta Samantha cuccait a suliban

-és?

-de ő nem volt ott, eltűnt!

-mi? De…

-még ne gondolj semmi rosszra, hiszen elvesztette a szüleit lehet csak elment valamerre, hogy egyedül legyen, nincs esetleg ilyen hely?

-nincs, ő..- akadt el Lizy szava és visszaült a székre és a homlokát fogva folytatta-, nem lehet hogy őt is elveszítsem két nap alatt az egész család- gyűltek könnyek a szemébe- de miért??

-nyugodj meg- guggolt mellé Sam- még ne gondolj a legrosszabbra- fogta meg a kezét, majd Lizy átölelte Samet.

Pár perc múlva Dean is odaért és nem tudott többet mondani mint a telefonban, Samantha szőrén szálán eltűnt és senki nem látta a temetés óta. Lizy teljesen kétségbe esett, és ráadásul még a rokonok is őt vették elő amiért nem figyelt a húgára. Így Sam látva a helyzetet felajánlotta, hogy menjen velük, amibe Lizy belement, ő sem tudta tovább elviselni a rokonait, és Sam mellett megnyugodott mindig. Hetek teltek el anélkül hogy bármi hír lett volna Samantha hollétéről. És a hónapok is így teltek el! Lizy már szinte beletörődött hogy egyedül maradt, az egész családja, a boldogsága odalett. Sam vigasztalta és nyújtott támaszt a lánynak ebben az időszakban, ami Deannek mindig adott okot egy egy beszólásra.

-te öcsi miért is jöttünk ide?- kérdezte a Chevyből kiszálló Dean

-mert Liz ma kezdett újra dolgozni!

-ó már csak Liz, na mi van Sammy elkapott az ékszíj?

-Dean csak fogd be!

-jól van, csak próbálom elterelni a gondolataimat.

-Samantháról?- kérdezte Sam miközben az épület bejáratához értek ahol megálltak.

-meg arról ahogy eltűnt! Ember az a lány, annyira más volt!

-tényleg? Dean ez már több mint egészséges hozzáállás.

-mondj amit akarsz, nem tudom kiverni a fejemből és így hogy eltűnt, még rosszabb, de esküszöm meg fogom találni.

-legyen úgy már csak Liz miatt is!

-öcsi te tényleg beleestél?!

-csak kedvelem, jó fej ennyi, na megvársz, itt vagy bejössz?

-menj, csak nem akarok zavarni, majd a kocsinál megvárlak.- mondta Dean majd egy levegőbe ökleléssel visszaindult a kocsihoz. És az idő ugyanúgy telt el ebben az évben is mint a többiben, annyi különbséggel, hogy Lizy elvesztette az egész családját, legalábbis így hitte, míg nem egy nap minden megváltozott.

1 évvel később…

Liz és Sam már 6 hónapja egy párnak számítottak, Dean pedig ez alatt az idő alatt több szálon is próbálta megtalálni Samantha sikertelenül, de nem adta fel. Ez így volt ezen az estén is amikor a Sammel közösen vásárolt házban pakolászott. Sam pedig Lizynél volt. Dean épp apja naplóját nézegette, amikor kopogtattak. Mikor viszont kinyitotta az ajtót nem várt meglepetés állt vele szemben, Samantha.

-te?- nyögte be Dean mert alig hitt a szemének. Először nem is volt biztos abban hogy az aki vele szemben áll az Samantha, ugyanis a lány haja kicsit rövidebb lett és tépett ami most copfba volt összefogva. Kék szemei fekete ceruzával voltak kihúzva és fekete nadrág és bőrkabát volt rajta.

-én, csak nem megleptelek?

-de te….

-istenem makogsz egy darabig vagy beengedsz?- mondta Samantha majd bement Dean mellett a házba. A férfi meglepetten becsukta az ajtót, majd követte a lányt, akinél észrevett egy 9 mm a nadrágja hátuljába csúsztatva.

-hol voltál?? A nővéred és mindenki teljesen kikészült az eltűnésedtől!!! Vmi hírt igazán adhattál volna magadról- szólalt meg most már bátrabban Dean

-a nővérem legalább megtanulta milyen amikor az ember egyedül van! amellett hogy hol voltam? Erre arra

-pontosabban?

-Lawrencben- válaszolta karba tett kézzel

-mit kerestél ott?

-tanultam, aztán dolgoztam

-tanultál? Azért mentél hogy tanulj? Azt itt is megtehetted volna!

-jesszus, te tényleg ennyire hülye vagy? Azt tanultam amit te és ugyanattól!

-mi van?

-Dean- lépett oda Samantha- Lawrencben voltam apáddal és kitanított a vadászatra, úgy ahogy titeket, hogy megtaláljam azt a vmi ami megölte a szüleim, ahogy a te anyádat is.

-te találkoztál apával?

-igen és jól van mielőtt megkérdeznéd, de egyelőre biztonságosabb ha nincs veletek!!! És azt üzeni jó lenne végre a démonra koncentrálnotok.

-értem- mondta Dean bár a gondolatai, majd szétrobbantották a fejét. Samantha előkerült, apjáról is kapott hírt és most ez hogy vadász lett abból a lányból akit kedves, szorgalmas és zárkózottnak ismert meg.

-jössz?- zökkentette ki Samantha az ajtóban állva

-hova?

-vajon? A testvéremhez, szegény ne szenvedjen tovább- mondta kis mosollyal a szája szélén Samantha majd kiment, Dean pedig felkapva a kabátját követte és Samékhez hajtottak, akik épp vacsorázni készültek, nem is számítva a váratlan látogatóra.