A fiúk döbbenten hallgatták Samantha szavait, miszerint az apjuk naplója nála van!

-mit mondtál?? Kinek a naplója?- kérdezte Dean

-az apátoké.

-de hogy kerülne hozzád?

-apám egyik régi dobozában találtam amikor egy jogi anyagot kutattam.

-nekem miért nem szóltál?- fordult oda hozzá Lizy

-mert téged magadon kívül semmi nem érdekel!

-hallod Sammy- bökte oldalba testvérét Dean

-szerinted tényleg ez a legjobb alkalom? A szüleink meghaltak! Te pedig vmi buta könyvről beszélsz.

-napló nem könyv!

-mindegy, gyere elmegyünk a keresztszüleinkhez – indult volna Lizy de Samantha nem akart menni.

-a napló a fiúké, oda kell nekik adjam!

-ha apánál volt akkor az már hamu!

-nem mert itt van nálam, beleolvastam onnan gondolom mi tehette ezt!

-ez egy baleset volt! na gyere, viszlát- köszönt oda Deannek és Samnek majd beszállt a kocsiba Lizy

-tessék- nyújtotta Deannek Samantha a könyvet miközben megérintette a kezét, és mivel Samantha könnyen zavarba jött rögtön leszegte a tekintetét és gyorsan beszállt a nővére mellé aki kövér gázzal hajtott el a helyszínről.

-gyere Sam, mi is jobb, ha megyünk, főleg hogy előkerült apa naplója így egyszerűbb lesz, csak azt tudnám hogy került Samanthához.

-egyszerűen!

-hogy?

-elvette az apjától, és a kérdés inkább az, hogy az apjához hogy került!- jegyezte meg Sam majd beszállt a Chevybe.

-tényleg? Te nagyokos!- tette hozzá Dean majd ők is elhagyták a helyszínt ahol a tűzoltók is végeztek lassan. A ház porig égett nem sok minden maradt a lányoknak. Akik az éjszakát az apja testvérénél töltötték. Reggel Samantha a verandán üldögélt és az utca forgalmát figyelte. Mikor Lizy kilépett leült a húga mellé.

-hogy aludtál?

-fekve!

-nem mondod! Nézd Samantha, lehet nem voltunk igazán jóban eddig, de most hogy- hallgatott el egy pillanatra Lizy- szóval ezek után jobban kell egymásra figyelnünk- fejezte be de szülei halálát még mindig nem tudta kimondani.

-ezek után? Magyarul ha anyuék nem hallnak meg az életbe nem fogsz felnőttként bánni velem?!

-eddig is úgy bántam!

-igen?? Mikor? Amikor épp suliba vittél és berángattál vagy amikor Deanékkel beszéltünk és mint vmi házőrző ráncigáltál magaddal! Mindig az van amit te akarsz! Semmibe nincs beleszólásom nem hogy saját döntésem. Ugyanolyan, vagy mint apa!

-Samantha fejezd be ezt az önző viselkedést!

-én önző akkor te mi vagy?? Teréz anya!!! Most megyek mert tudod elkések!!- állt fel Samantha és elsétált a suliba. Lizy is felállt és még tekintetével követte testvérét amíg el nem tűnt a házak között.

Ahogy Samantha sétált az utcán egy autó lassított le mellette majd állt meg. Dean Chevyje volt vezetőstül együtt.

-jó reggelt, jobban vagy már?- lépett oda Dean mire Samantha kicsit megszeppent

-igen kösz, de most mennem kell!- indult volna tovább

-ne vigyelek el?? Jól sejtem a suliba igyekszel, én meg úgy is megyek be a városba, ha  gondolod elviszlek!

-nem kell kösz, oda találok nélküled is!

-azt elhiszem, de addig is tudnánk beszélgetni.

Jó nekem a csönd, szia- majd Samantha folytatta tovább az útját, Dean pedig még nézte egy darabig a szomorú lányt, aki bár nem rajongott szüleiért most mégis fájt neki a haláluk. És Dean ezt pontosan átérezte. Összevont szemöldökkel visszasétált a Chevyhez, beült majd a városba hajtott.

A nap hátralévő része egyhangúan telt Samantha számára. Előadások, pár sajnálkozó tekintet egy két részvét nyilvánítás, de semmi ami meghatotta volna. Épp a szekrényénél pakolt amikor vmi neszt hallott a folyosó magányában. Körül nézett de nem látott semmit. Majd becsukta a szekrényét és haza indult.

Mikor a keresztszülei házához ért, látta hogy pár kocsi ott áll. Bement és az ajtóban Lizy fogadta!

-szia, jó hogy jössz! Ma van a virrasztás anyáékért. Holnap pedig a temetés!

-jó

-ennyi hogy jó? Samantha esküszöm nem tudlak megérteni akármennyire is akarlak!! Menj fel kikészítette neked a fekete ruhát. Vedd fel és itt lent várlak!

-jó- válaszolta ugyanolyan hangsúllyal majd felment és átöltözött.

A virrasztás rendben lezajlott és jöttek bőven rokonok, amihez Samanthának semmi kedve nem volt így egyedül létre hivatkozva ott hagyta a bandát. Másnap délelőtt volt a temetés. A család valamennyi tagaj ott volt aki a virrasztáson is. Lizy és Samantha álltak a pap mellett aki a temetést vezénylete. Dean és Sam a temető széléről figyelte az eseményeket.

-szegény Samantha- jegyezte meg Dean a Chevynek dőlve

-és szegény Lizy!

-mindegy, Sam ha ez a démon újra lecspott annak oka van, de mi??

- mi van ha apa naplója?

-nem hinném hogy egy kis olvasnivaló miatt megölne egy családot. Ennek sokkal nagyobb célja van.

-lehet, és mos??

-nem tudom, egyelőre figyeljük az eseményeket, majd kiderül. És apát is meg kell találnunk amíg nem késő látva a démonunk aktivitását.

-egyetértek!

-gyere- mondta Dean miután látta hogy a temetés véget ért és a nép lassan kezdett szétoszlani. Sam és Dean odasétáltak a lányokhoz akik még a sírnál álldogáltak.

-hello- köszönt oda Dean- őszinte részvétünk!

-köszönjük- válaszolta Lizy

-és most? Hogyan tovább?- kérdezte Sam

-egyelőre a keresztszüleinknél maradunk aztán kialakul.- felelte Lizy

-oké, ha bármire szükségetek van…

-rendben kösz- mondta majd elsétált. Samantha pedig utána, de Dean pillanatra elkapta a kezét.

-te is jól vagy?

-persze, kösz sziasztok!!- mondta mivel ismételten zavarba jött Dean érintésétől, és közvetlenségétől.

-szia- köszönt el Sam- én még benézek egy előadásra délután találkozunk oké!- mondta Deannek majd elsétált ő is! Dean a sírra nézett, majd visszament a Chevyhez beült és a szállóba hajtott.