Másnap reggel  Lizy ébresztette Samanthát hangos kopogással. Mire a lány csak üvöltött egyet, hogy fent vagyok. Mike és Kate a konyhában készülődtek mikor Lizy leért.

-jó reggelt apa, anya!

-szia kicsim, elviszed a húgod a suliba, nekem megbeszélésre kell rohanjak, ó már késésben is vok sziasztok- mondta Mike majd megcsókolta felségét és elrohant.

-megyek pakolok, és elviszem a húgom este jövök majd rendben?

-persze akkor este szia- köszönte el Lizy majd a lépcsőhöz ment

-Samantha gyere már, el fogsz késni!

-és akkor, nem te késel el!- jött le a lány, majd kimentek és beültek Lizy kocsijába. Az út csöndben telt, egyikük sem akart semmit mondani a másiknak.

-na itt vagyunk- állt meg Lizy a sulinál

-kösz a fuvart anyuci- szólt Samantha és kiszállt az autóból. Ahogy sétált befele, meglátta Deant épp elindult volna felé mikor Lizy állt meg mellette.

- a bejárat nem arra van!

-nem mondod, de beszélnem kell Deannel, főleg hogy leégettél előtte a tegnapi telefonoddal!

-á ő lenne Dean bízd ide!

-neee Lizy hallod- rohant nővére után.

-szóval te vagy Dean- szólította meg a magas barna hajú és zöld szemű férfit, aki nála magasabb öccsével Sammel beszélgetett.

-ismerős ez a hang!

-az is lesz ha nem hagyod békén a húgom!

-tényleg? Nem is ismerem a húgod!

-sziaa- köszönt oda megszeppenve Samantha a nővére takarásából.

-ja hogy őt! Az más, mint tegnap is mondtam nem én kerestem meg!

-pontosan tudom, épp ezért is mondom hagyd békén!

-jól van!

-gyere Samantha, így is megint elkésel!- mondta Lizy majd magával húzta húgát aki még egy fél pillantást Deanre vette ahogy a férfi is, majd beértek a suliba. Nem volt nagy kedve előadáson ülni, de nővére betessékelte. Lizy kifele még fél szemmel ránézett Samre és Deanre majd beült a kocsijába és a munkahelyére hajtott.

-látod Sam, pár év és te is ilyen leszel

-miből gondolod?

-mert csak az érdekel ami téged érint az nem ha esetleg másnak kellene a segítség.

-akármit mondasz a válaszom nem! És most megyek én is elkések! És nekem nincs idősebb rokonom aki erre figyelmeztessen, na szia- mondta Sam majd besietett az iskolába, Dean pedig vissza a szállóba hátha jött vmi hír az apjáról, de egyelőre semmi. Mikor belépett az előadó terembe Sam, mindenki rá figyelt így gyorsan elült az első üres helyre, pont Samantha mellé.

-na az eminensek is hibáznak?

-feltartottak!

-ha a bátyádra gondolsz inkább örülj hogy ilyen testvéred van!

-ja persze!

-Winchester, Wilson csak nem mondanivalójuk van! kérem osszák meg velünk de csak a jogi része érdekelne!

-elnézést tanárűr- kért elnézést Sam majd kinyitotta a tankönyvet!

Ez alatt bent a munkahelyén Lizy azt se tudta hova kapjon, annyi feladata volt a jelen parti miatt. A tikára kopogott az ajtaján.

-gyere!

-elnézést hogy zavarlak de telefonon keresnek!

-jó miért nem kapcsoltad be?

-elromlott!!- mondta majd kiment!

-de jó ezt se tudtam!- jegyezte meg majd felvette a telefont- igen tessék Elizabeth Wilson.

-veszélyben van a családod!

-ki az?

-ma este, ha nem tesztek semmit megismétlődik az ami 20 éve!

-ki a fene maga?

-szólj Deannek ő tud segíteni, csak így menekülhettek meg!- mondta az illető akinek rekedtes hangja volt majd megszakadt a vonal. Lizy nem tudta mire vélni a hívást így betudta vmi hülye szórakozásnak és visszatért a munkájához. A nap hamar elszaladt, délután Samantha is bement hozzá.

-á jó hogy jössz, segíts választani melyik lenne jó a fehér terítőhöz bordó vagy fekete szalvéta?

-attól függ temetés vagy esküvő? Végül is mindegy a buli a lényeg.

-Samantha több komolyságot! Szóval?

-fekete!

-szerintem a bordó oké bordó lesz. El is küldöm, várj meg itt!

-miért mi mást tehetnék.- mondta magának Samantha ugyanis nővére már kiviharzott az irodából. Pár perc után jött vissza.

-oké mehetünk el faxoltam a mintát, a szerződé a jogi osztályon, mi van?- sürgött Lizy

-te amúgy szoktál levegőt is venni?

-tudod ezt hívják munkának, ezért örülj amíg suliba jársz!

-mindjárt szétvet a boldogság!

-látom, na gyere menjünk haza már késő van!- mondta majd kilépve az irodából haza indultak. Fél órás utat hamar megtették, de mikor a házhoz értek olyan látvány fogadta őket, ami tudatosította Lizyben hogy nem vicc volt a délutáni telefonhívás.

-uram ég- húzódott le az útról a házuktól pár méternyire, ami jelenleg lángokban állt. Kiszállak az autóból és közelebb rohantak, de a rendőr nem engedte be őket.

-a házunk, itt lakunk a szüleink, mi van a szüleinkkel?

-a maguk háza?

-igen itt lakunk, laktunk! De mi van a szüleinkkel itthon voltak?- kérdezte izgatottan Lizy de a rendőr nem tudta mit válaszoljon.

-hölgyem nyugodjon meg, a szülei sajnos bent voltak a házban amikor a tűz keletkezett, és sajnos már nem tudták őket időben kihozni, sajnálom de a házaspár bent égett!

-mi?? Az nem lehet de hát? A tűz? Mitől lett tűz?

-nem tudni de a hálószobából indult ki! Sajnálom!

-ez..- nyögte Lizy majd visszasétált az autóhoz nyomában Samanthával aki meglehetősen jól viselte a szüleit ért tragédiát. Lizy arcát könnyek borították és hosszú idő után először megölelték egymást a testvérével!

-nem lesz semmi baj- zokogta Lizy mikor egy fekete Chevy állt meg mögöttük és Dean vmint Sam szállt ki belőle!

-mi történt?- léptek oda

-a házunk, vmiért kigyulladt és hát a szüleink….- de Lizy nem tudta befejezni elsírta magát.

-meghaltak- fejezte be Samantha mire Dean odakapta a tekintetét.

-jól vagy?

-persze, te tudod mi tette igaz?

-tessék?- lepődött meg Dean

-hogy miért lett tűz ok nélkül! Ugyan ez történt veletek is ugye! Akkor 20 éve!

-honnan veszed ezt?- szólt közbe Lizy

-ahonnan tudok a vadászatról, egy naplóból amit apunál találtam. John Winchester naplójából!