Dean mikor a városba ért felkereste az egyetemet ahol Sam tanult. Épp jogi órájuk volt amiről kirángatta Dean a testvérét.

-Dean mi a fenét keresel te itt?- fogadta Sam

-apa eltűnt, és segítened kell hogy megtaláljuk!! Egyedül nem tudom megkeresni!

-pedig kénytelen leszel!!! Ha nem felejtetted volna én ebből kiszálltam, végleg- jelentette ki Sam és visszament az előadásra. Nem is sejtette hogy vki kihallgatta a beszélgetést. Mégpedig Samantha aki késett az óráról és pont hallotta a két testvér veszekedését. Így mielőtt Dean elment volna odalépett hozzá.

-szia!- köszönt rá Deanre

-hello! – vágott kissé értetlen arcot.

--nem ismerjük egymást, mielőtt kérdeznéd, de a testvéreddel egy csoportba járok!

-értem, akkor nem kellene épp ott lenned, ahol ő?- kérdezte Dean miközben végignézett a lányon, aki apjától örökölte kék szemét, és fekete haját. Bár neki hosszabb volt, mint Timnek. Elizabeth pedig inkább az anyjára hasonlított bár neki is hosszú haja volt, de már sötétbarna ahogy a szemei is..

-nem nem kellene, egy kis késés nem árt! Jobban figyelnek az emberre mint ha az első sorban gubbasztana- felelte Samantha- jaj még be sem mutatkozzam, Samantha Wilson- nyújtotta kezét a lány

-Dean, Dean Winchester.

-Winchester?- gondolkozott el Samantha

-talán ismerős a név?

-nem nem tudom, csak mintha hallottam volna vhol! Na de mindegy, véletlenül hallottam amiről a testvéreddel beszéltél, és én szívesen segítek neked!

-szerintem ez rossz ötlet, kedves vagy de a vadászat más értelemben használt fogalom nálam!

-tudom, nálam is!! Szellemek, démonok nem de?

-de- lepődött meg Dean- de te honnan…úgy értem…

-az apám, sokat mesélt ilyenekről, volt egy ismerőse is! De nem nagyon szeret ezekről beszélni! Mondjuk elég volt egyszer azóta magam nyomozok ilyenek után! Ezért is szeretnék segíteni neked!

-jó tudod mit, pár napig még itt leszek a városban, átgondolom, itt a számom ezen elérsz, de most mennem kell, örülök a találkozásnak, Samantha ugye?

-igen én is! Akkor majd hívlak!! Viszlát!- mosolyogott Samantha majd mikor Dean eltűnt a folyosóról, félhangosan kicsúszott a száján- ez az!!! – majd gyorsan bement az előadásra így is eleget késett már. Ahogy számított rá, így jobban figyelnek rá olyannyira hogy ki is hívták egy gyors beszámolóra. Természetes a tanulás elmaradása most megmutatkozott, a prof megrántotta. Dean eközben kivett egy szobát egy motelben és felhívta Samet jöjjön oda, mert mindenképp beszélniük kell. Ezalatt Samantha és Elizabeth is haza mentek. Még a szüleiknél laktak akik úgy szintén elköltözte Lawrencből, ide San Antonioba. Mikor a lányok hazaértek pont vacsora idő volt.

-sziasztok lányok na meséljetek mi volt ma?

-semmi apa, befutott egy nagyszabású rendezvény, azzal fogunk most menni egy hónapig!- mesélte Lizy

-ez nagyon jó és te Samantha?

-nincs semmi- piszkálta a villával az ételt!

-nem tűnsz túl vidámnak történt vmi?

-miért kérdezed úgy is csak az érdekel hogy Lizy mennyire sikeres!

-ne légy szemtelen!! Vegyél példát a nővéredről!! Jól menő üzlete van!

-ja ahol csicskázik!

-Samantha!- szólt közbe az anyjuk!

-ez az igazság! Amellett ma találkoztam vkivel!

-kivel?

-Dean Winchesterrel!

-tessék?- hűlt el az apja!

-jól hallottad, de miért baj, tök kedves srác és vele fogok dolgozni!

-mi?? Samantha ezt ahogy mondtad azzal el is felejtetted!! Nem lehet semmi kapcsolatod a Winchesterekkel!

-miért??

-mert azt mondom!

-én meg azt hogy ott hagyom az egyetemet, mert nem érdekel! Ahogy ti sem!- mondta majd felrohant a szobájába! Az asztalnál kínos csend következett, amit Lizy tört meg!

-de apa mi a gond a Winchesterekkel?

-volt egy barátom, John Winchester, mikor kicsi voltál akkor szörnyű tragédia érte őket. Egy tűzesetben meghalt az anyjuk és John nem tudta feldolgozni! Sam és Dean a fiai, és ezek szerint nem adta még fel az agyrémét!

-miszerint?

-hogy nem véletlen baleset volt hanem vmi megölte a feleségét!

-hogy érted hogy vmi?

-egy gonosz lény! De hagyjuk, Johnt nagyon megtörte az az éjszaka.

-végül is érthető! De miért baj ha Samantha velük barátkozik, hiszen a te barátod is volt!

-igen de megváltozott, mindegy együnk!- zárta le a témát Mike.

-én felmegyek megnézem Samanthát- mondta Lizy- köszönöm a vacsorát.- mondta majd felment az emeletre.

-jaj Mike, hát soha nem szabadulunk meg a Winchesterektől?- kérdezte Kate

-a barátom volt, tudod jól.

-de már nem normális, amiket művelnek! És most a lányaink is tudnak róla, sőt az egyikük ismeri is őket!- fakadt ki Kate

-nyugi, nem fognak bajt okozni, Samantha meg majd lenyugszik tudod milyen!

-pontosan ezért is féltem!- mondta majd Kate összeszedte a tányérokat és a konyhába ment.

Mikor Lizy felért az emeletre hallotta, hogy üvölt a zene Samantha szobájában. Így nem kopogtatott, úgyse lett volna értelme. Csak bement. A lány az ágyán feküdt és a plafont bámulta.

-mit keresel itt?- kapcsolta ki a zenét mikor meglátta a nővérét.

-csak megnéztem, mit csinálsz!

-ellenőrzés, mond meg apának nem szöktem meg pedig nagy kedvem lenne hozzá!

-miért vagy ennyire lázadó, anyáék szeretnek!

-igen téged, de nem engem!

-mindkettőnket, tudod jól! És suliban mi volt?- ült le húga mellé Lizy

-a prof bevágott egy karót mert késtem!

-komolyan?- mosolygott Lizy

-mi az nem is szúrsz le?

-nem vagyok az anyád, csak a testvéred! Én is sokat késtem amikor suliba jártam! Általában fiúk miatt!

-ez most sincs másképp! Dean miatt késtem, vele beszélgettem!

-Winchesterrel?

-igen a testvéréhez jött akivel egy csoportba járok.

-Sammel egy csoportba jártok? Ezt a véletlent! Apa régi barátja a fiúk apja, de amikor meghalt az anyjuk bekattant és azóta nem beszéltek. Lehet ezért ellenzi apa annyira hogy te kapcsolatba lépj velük!

-késő!! Dean megadta a számát, fel fogom hívni, érdekel a melójuk!

-miért mivel foglalkoznak?

-vadászok

-vadászok? Mint az erdei vadászok?

-nem mint a szellemvadászok- jelentette ki mosolyogva Samantha

-szellem vadászok? Most már értem mire értette apa a megváltozott szót

-ez igen jó meló!

-de nem neked hol van az a szám?

-itt- nyújtotta oda felelőtlenül Samantha miközben Lizy a számot tárcsázta. Pár kicsengés után fel is vette Dean.

-igen- szólt bele

-halló, én Elizabeth Wilson vagyok, Samantha nővére és jobb ha most tisztázzuk a dolgokat!

-oké hajrá!

-nem fog magával vadászni vagy mit csinálni a húgom!

-héééj Lizy ne már!!- próbálta elvenni a telefont nővérétől kevés sikerrel.

-nem is én akartam hogy vadásszon, ő jött oda hozzám!

-de maga az idősebb gondolom, lehetne egy kis esze!

-van is!! Mint mondtam nem én kerestem a húgát, kérdezze csak meg! De most dolgom van ha megbocsát!

-halló, ne tegye le halló!- csapta össze a telefont Lizy- ennyi nem fogsz azzal a tuskóval dolgozni!

-azt hittem te más vagy mint apáék! De tévedtem!

-ez nem másság ezt hívják féltésnek! Holnap beszélünk, jó éjt!.- mondta Lizy majd kiment a szobából.

Mikor Dean letette a telefont épp Sam kopogtatott az ajtaján.

-öcskös, örülök hogy eljöttél, gyere- zárta be mögötte az ajtót

-tudod hogy nem örömből jöttem!

-ne csináld már. Tényleg szükségem lenne a segítségedre, főleg hogy az a Wilson lány már bepályázta a helyed.

-mi? Samantha?

-ő, miután bementél az előadásra odajött hogy ő majd segít megkeresni apát!

-neked nem ismerős ez a név?- kérdezte Sam

-nem igazán, mert?

-mindegy, nézd Dean nekem, megvan a magam élete, nem fogok mindent itt hagyni csak mert apa nem ment haza egy vadászat után.

-ennyire nem érdekel apa?? Hogy él e egyáltalán?

-biztos jól van! és hiába győzködsz, nem fogok veled menni és őt keresni!

-és anya gyilkosát sem?

-Dean már 20 éve keresi, miért pont mi találnánk meg. Törődj bele anya meghalt, ezen nem változtathatsz.

-nem is akarok, de meg akarom tudni miért! Olyan nagy baj!

-igen, mert nézd meg apa hova jutott emiatt. Most megyek reggel előadásom lesz.

-oké majd hívlak! De gondold át, kérlek!

-rendben, örülök, hogy találkoztunk!

-én is, szia- mondta Dean majd, kinyitotta az ajtót, amin testvére távozott.