Vacsora során kisebb vita alakult ki Dean és Lili között a Samanthához való hozzáállás miatt. Lili nem tartotta annyira veszélyesnek mint Dean és ezt szóvá is tették.

-mire akarsz kilyukadni?- szólt mérgesebben Lili

-semmire csupán csak mondom hogy ez a lány talán nem annyira veszélytelen mint ahogy te hiszed- mondta Dean majd beledöfte a villáját a húsba.

-azaz ha arra kerülne a sor nem tudnám magam megvédeni igaz?? Mert szerinted ahhoz nem vagyok elég jó!

-nem ezt mondtam!

-de erre gondoltál!- zárta le Lili és a tányérján lévő borsószemet fürkészte.

-jó elég legyen- szólt közbe Bobby- az ha veszekedtek egy olyasvalaki miatt akiről azt se tudjuk ki, azzal nem lesztek előrébb!! Nyugodjatok meg!!- próbálta oldani a feszültséget Bobby kevés sikerrel.

-na jó látom befejezte mindenki- állt fel Ellen és szedte össze a tányérokat. Lili is felállt és segített Ellenek kihordani a konyhába a vacsora maradékait. Mikor mindketten kiértek Ellen megállította a lányt.

-az nem segít semmin ha összeveszel vele!- mondta kicsit leszúrva Ellen.

-tudom- emelete fel a fejét Lili

-mindenki pontosan tudja hogy nem könnyű neked és azzal ha előadod hogy te egyedül megoldasz bármit, nem fogjuk azt hinni hogy jobban vagy a történtek óta!

-jól vagyok!- jelentette ki Lili

-nem, még nem!! Jobban vagy igen lehet, de jól nem! Beszélj Deannel, félt téged ezt meg kell értened!-

-tudom pontosan tudom, de engem ki ért meg?? Ki érti meg végre hogy egyedül is képes vagyok bármire!?!

--pontosan tudjuk!! De ebben a helyzetben a segítség sokkal többet jelent mintha azt mondanánk oké menj csináld egyedül!- mondta Ellen és megsimogatta Lili arcát!

-fáradt vagyok!- tört meg Lili, és könnyes lett a szeme- és csak, azt akarom hogy vége legyen!- hajtotta le a fejét!

-mind azt akarjuk!! És sikerülni fog!!- ölelte meg a lányt Ellen, mikor is hangos robajjal betört az ajtó. Mindketten kirohantak a konyhából és meglátták ahogy Bobby a földön fekszik vérző fejjel, Sam a falhoz szegezve áll és a bátyára néz akinek a torkához Samantha tart egy éles vadászkést!

-Dean- mondta halkan és erőtlenül Lili a látottak után.

-áá itt van akit keresek!- szólalt meg Samantha- mire Lili elindult volna de a lány megállította.- na csak óvatosan, mostanában sokat remeg a kezem, és lehet most ez nem tenne jót ennek a cuki nyaknak!- utalt Dean torkához tartott késre, mire Lili megállt.

-mit akarsz?!

-nem mit, inkább kit!! Téged, velem jössz és akkor nem bántom a remek kis csapatod egyik tagját sem!- Mondta egyszerűen Samantha, mire Dean mocorogni kezdett.- nyugi,- hajolt le a fiú arcához- a kis barátnőd rég nem a tied- súgta a fülébe, mire Dean még dühösebb lett. Samantha kiegyenesedett és Lilire nézett, miközben Sam előtt egy kést lebegtetett.

-rendben, veled megyek!- jelentette ki Lili majd Deanre nézett.

-hát ez könnyen ment!- mosolygott a lány gonoszan- akkor kérlek fáradj előre!! –mutatott utat Samantha a kezét lendítve. Lili elsétált Samantha mellett és még egy pillantást vetett Deanre. Majd az ajtónál visszafordult

-akkor hölgyem, és uraim!- nézett körbe Samantha- köszönöm ezt a remek vendéglátást.- mondta majd pár lépést hátrálva megragadta Lili karját és magával rángatta. Ahogy kilépett a házból Dean felállt a székből, és a Sam előtt lebegő kés is a földre hullott. A fiúk kirohantak a házból de már a két lány nem volt sehol. Mintha a föld nyelte volna őket el! Dean dühében belerúgott a Chevybe majd visszament a házba. Sam követte, mikor beértek Ellen és Bobby fejét törölgette a vértől.

-na?- kérdezte aggódva

-semmi, eltűntek- jelentette ki egyhangúan Dean majd a konyhába ment. Ellen látva a helyzetet Samre bízta Bobby ápolását, majd a fiú után ment aki a konyha pultnak dőlve álldogált.

-Dean- lépett oda Ellen és a fiú vállára tette a kezét!- tud magára vigyázni! Nem lesz semmi baj.

-tudom!!- nézett rá Ellenre- csak félek!

-mégis mitől?

-hogy baja esik!! Mi mástól?!- lépett odébb Dean

-talán hogy nem tudsz tőle bocsánatot kérni, amiért veszekedtetek!- mondta Ellen mire Dean felé fordult, és beleegyezően lehajtotta a fejét- megfogjuk találni!

-igen- emelte fel a fejét Dean és most már az elszántság tüze lobogott a szemében. Bobby is jobban lett, így a csapat neki látott a felkészülésnek illetve Lili felkutatásának. Összeszedtek minden fegyvert, könyvet, eszközt, amire szükségük lehet majd autóba ültek és elindultak. Bár még nem tudták merre de egyet biztosan tudtak, otthon nem ülhetnek.

Ez alatt Samantha megérkezett Lilivel egy régi elhagyatott városba. Bevitte egy házba és átrohanva rajta egy kertbe jutottak. A kert hatalmas volt, magas sövényekkel, melyek felett a reggeli ködhöz hasonló fehér fátyol lebegett. Jóval hidegebb volt a levegő, mint kint a városban, mint ha egy másik hely lett volna. Lili lehelete is látszott. Samantha elé lépett és leguggolt majd a földbe nyúlva kiemelt egy fegyvert és Lili kezébe nyomta.

-indulj!- lökte meg a lányt be a sövény közé ami egy út két oldalán emelkedett.

-mégis hova?- fordult vissza Lili mire Samantha egy hatalmas pofont adott neki! Mondhatni ezt várta mióta csak először találkoztak-, menj! És megtudod! A kíváncsiságod fog a sírba vinni! Ja- emelte a az ujját Samantha a szája elé- bocs még se én foglak a sírba vinni- mosolygott elégedetten!-  Na indulj,- mondta majd megfordult és visszaindult a házba, Lili pedig a száját érintette meg hogy érezze mennyire vérzik! Mikor elindult volna még Samantha utána szólt

-ha túl éled az utat, én öllek meg!- nevetett a lány majd eltűnt.

Lili utána rohant hogy az ajtón ő is bemegy, de az zárva volt. Csak a kert maradt, mint út. Így hát elindult. Ahogy haladt a földúton, ami néhol egy- egy tócsát is magába foglalt egyre jobban fázott. A fegyvert amit kapott leellenőrizte, hogy egyáltalán működik e, jó volt és volt benne 6 töltény is. Ahogy halad sötétebb is lett, de fény mindig volt bár nem lehetett látni honnan a köd miatt. Lili maga elé emelte a fegyvert, mert érezte nincs egyedül. Mikor már jó fél órája úton volt vmi mocorogni kezdett a sövényben. Hirtelen odafordult de nem látott semmit. Majd körbe nézett, de semmi. Épp tovább indult volna amikor egy vérfarkas ugrott elé. Nem sokat habozott hogy lőjön de annyit igen hogy a farkas mélyen megkarmolja a kezét, amiben a fegyver volt. Lili a fájdalomtól keveset látva, lőtt, de pontosan a farkas szívébe aki holtan esett össze majd visszaalakult egy kedves szőke hajú lánnyá. Aki nem más volt mint Lili legjobb barátnője, még Amisiebe jártak együtt suliba. Lili leguggolt a halott lány mellé akinek a szemei szürkések voltak.

-jaj ne- mondta halkan maga elé Lili majd felállt és tovább ment. Pár perc múlva újabb meglepetés várta. Bár a keze nagyon vérzett még tudatában volt annak hogy mi áll előtte. Egy sthriga volt, aki lassan de biztosan közeledett a lány felé aki felemelte a fegyvert és lőtt, méghozzá fejre. Így a sthriga holtan esett a lábai elé.

-belőlem nem fogsz jól lakni.- mondta Lili majd átlépve tovább sétált. Már látott egy kaput, így gyorsabban ment hogy minél előbb kijusson a helyről. De mielőtt a kapuhoz ért volna, megjelent előtte Cristiano. Lili megtorpant mikor meglátta halott apját.

-apa- mondta halkan

-igen kicsim én vagyok!!

-nem! Te nem lehetsz, hisz meghaltál!

-tudod, jól mikre vadászol, és mikor engem látsz kételkedsz?! Lányom!

-apa- ismételte meg újra Lili majd leengedte a fegyvert. Ami nagy hiba volt, hiszem egyből kirepült a kezéből. Cristiano mosolya is eltűnt majd visszaalakult Samanthává.- ne

-de- mondta vidáman Samantha és felemelte kezét amitől Lilinek hatalmas fájdalma támadt a mellkasában. Mintha ki akarnák tépni a szívét. Térde ereszkedett majd az oldalára dőlt. Samantha leguggolt hozzá.

-emlékszel, mit mondtam?? Könyörögni fogsz, hogy öljelek meg!

-és te arra, amit én mondtam?- mondta fájdalmasan Lili-, azt lesheted- majd újabb fájdalmat érzett a mellkasában, hiszen Samantha felállt és újra rátartotta a kezét. Lili már nem bírta volna sokáig ha nem jelenik meg egy alak aki a ködből lépett elő.

-elég!- mondta lekezelően Samanthának a férfi.

-de hát azt mondtad, hogy öljem meg!

-ha itt az idő igen!- mondta- de nem most, eredj!- parancsolta mire Samantha arrébb lépett és elsétált, de nem ment el, csak távolabb állt. A férfi Lili mellé lépett akinek kezdet múlni a fájdalmai, így félig fel tudott ülni. Íg megláthatta ki is az aki megmentette az életét.

-maga?- kérdezte két sóhajtás között.

-igen én!! És most végre tudunk beszéli egymással!- guggolt le a férfi és sárgán megvillantak a szemei

-nincs miről beszélnünk!

-dehogynem! Kicsi egyetlen lányom!- mondta mosolyogva a démon mire Samantha karba tett kezét leengedve, csodálkozva nézett a párosra.