A baltás ember újra megforgatta a baltáját és a kis csapat felé indult. Dean rálőtt a kősópuskával mire újra eltűnt.

-jó ez így nem fog menni- mondta Lili- Ellen kerítsd elő Bobby, ideje megtudunk kit temetett el itt és legfőképp hova!

-Sam- szólt neki Dean- hozz sót gyorsan egyelőre ez tűnik megoldásnak

-én felviszem őket, add a sót- vette el Lili a konyhából kiérő Samtől a zacskót, majd keresztszüleit terelte fel a lépcsőn amíg vissza nem tér a szellem. Dean a tekintetével követte a lányt, aki felvitte az emeletre a házaspárt. Mikor felértek Lili bevitte őket a szobájába és rájuk zárta az ajtót.

-maradjatok itt, ne gyertek, ha vége kinyitom az ajtót oké!! De addig ne gyertek ki!!!!- nyomatékosította Lili majd bezárta az ajtót és sót szórt a két ajtófélfa közé majd leindult Deanékhez. A két férfi épp újra lelőtte a szellemet, amikor Lili leért a lépcsőn!! Ellen is előkerítette Bobby.

-Bobby na végre! Igazán mondhattad volna, hogy szellemeket is tartasz pár roncs mellett.- fogadta Dean

-szerinted én tudtam! Lehet a mai roncs valamelyikével jött.

-gyorsan ki kell találnunk, mert elég dühösnek tűnik- tette hozzá Lili látva hogy az ajtó nem birja sokáig.

-oké ha a mai ronccsal jött akkor utazó szellem?- kérdezte Dean

-Bobby nem tudod a roncsok hogyan lettek azok? Esetleg autóbaleset?- kérdezte Sam

-fogalmam sincs én csak átveszem őket- válaszolta

-oké én hátra megyek a roncshoz ha van benne vmi emberi maradvány elégetem- mondta Lili majd az ablakon kimászva elkezdett rohanni a telep vége fele.

-várj- kiáltotta Dean majd utána futott. Ezalatt Sam, Ellen és Bobby próbálta visszatartani a szellemet. Lili hamar hátra ért és a lámpával a roncsokat nézegette. Dean is utolérte, mikor Lili az egyik roncsba belerúgott és annak csomagtartójából kiesett egy összefonnyadt hulla. Épnek tűnt kivéve hogy a fején volt egy törés. Valószínű megölték az autó pedig balesetet szenvedett.

-mondtam én- mosolygott Lili majd beszórta és elégette a csontot.

-oké ennyi?- kérdezte Dean

-elvileg, csak nem értem hogy nem vették észre. Elvileg átvizsgálják az autót balesetnél nem?

-ezek szerint nem eléggé- mondta Dean majd az öccsét hívta miközben elindultak vissza a házhoz. Sam közölte a pacák eltűnt és megúszták.- oké tiszta a levegő a drága baltásunk elpárolgott.

-az jó, de miért jöttél utánam? Egyedül is elintéztem volna?

-lehet, de akkor ki csókolt volna meg?

-mi, de há…..- de már nem tudta befejezni a mondatot Lili mert Dean a derekánál fogva magához húzta és hosszan megcsókolta! Pár pillanat után elválltak egymástól és tovább sétáltak a házhoz.

-és mert csak barátok vagyunk- tette hozzá

-vmit mondanom kellett, ma találkoztam velük először!

-persze- nézett vigyorogva Dean a földre majd Lilire

- ne nevess- lökte meg, majd lassan visszaértek a házhoz ahonnan Marta és George lépett ki Ellen és Bobby kíséretében.

-nagyszerű- mondta Lili halkan, majd hangosan folytatta hisz odaértek- sajnálom hogy így alakult az este, gondolom nem tettem jó benyomást!

-meglepődtünk, de beszélhetnénk 4 szem közt?- kérte George mire Lili Deanre nézett aki bólintott majd bement a házba.

-szóval?

-nem tudjuk mint gondoljunk, apádat tekintve félünk hogy….

-de én nem vagyok az apám!

-tudjuk, de anyád sem tudott harcolni vele!- mondta Marta

-hogy tudott volna, hisz ő csak egy szerelmes nő volt.

-tévedsz, anyád is vadász volt, de ezt soha nem mondta senkinek, apádnak sem, csak mikor megfogantál, akkor jött rá, ezért is akar magának.

-hogy az anyám?- lepődött meg Lili majd éles fájdalmat érzett a fejében. A homlokához kapott.

-jól vagy?

-persze- nyögte és megpróbált nem a fájdalomra koncentrálni.

-és most már tudjuk, te is azt teszed amit ő!

-értem- mondta Lili fájdalmasan mert nem szűnt a fájdalom a fejében sőt erősödött olyannyira hogy térde ereszkedett és sűrűn kapkodta a levegőt. Marta kiabált Ellennek hogy jöjjenek, mert vmi baj van. Lili addigra már jól volt és felállt. De a tekintete megváltozott. És most tényleg, nem csak mikor eljátszotta gordonnal szemben. Gonoszság és düh volt a tekintetébe.

-ti! Liliana az én lányom- szólalt meg Lili de csak a hangja volt az övé.- nem tudtok semmit tenni, a vér nem válik vízzé, nem tudjátok a gonoszt kiölni belőle!!

-ő nem gonosz!!!- szólt Ellen

-a férjed is igy gondolná?- mosolygott elégedetten a démon, mire Ellen elkomorodott.- á Winchesterék, milyen örömteli titeket is látni, John üdvözletét küldi! Ti pedig- nézett vissza Lili Martáékra-  van nektek egy remek helyem, odalenn hát viszlát- mondta majd mindkettőjüket agyon lőtte. Majd Samre nézett.

-most már tudod, te milyen leszel az én oldalamon- majd hangos üvöltés közepette távozott Liliből a démon, és a lány eszméletlenül esett össze. Dean a karjába vette és felvitte a szobájába és lefektette.

Lili csak másnap reggel tért magához, és meglátta Deant az ágya mellett.

-mi történt?

-Lili, végre jól vagy?

-igen de mi történt?

-elájultál, mert….- de Dean nem tudta befejezni a mondatot. Épp ekkor lépett be Ellen, Dean pedig kiment a szobából.

-Ellen mi ez a titkolózás? És Georgék hol vannak?

-Lili nem emlékszel semmire?

-nem , de miért- ült feljebb az ágyon

-tegnap este, apád megszállt és megölte a keresztszüleid.

-mi? Megöltem őket??

-nem Lili, nem te!! Az apád!!!

-megöltem- sírta el magát Lili

-nem héj figyelj rám! Nézz rám! te nem vagy gonosz sem gyilkos, apád tette egyedül ő érted???- bizonygatta Ellen de Lili teljesen elkeseredett és csak sírt. Ellen magára hagyta talán jobb lesz neki így, de Dean visszament hozzá és bár Lili el akarta lökni magától, Dean szorosan magához ölelte a lányt.

Napok teltek el úgy hogy Lili nem jött ki a szobájából. Ellen egyre jobban aggódott azért, hogy teljesen ki fog készülni. Dean se tudott mi tenni a kialakult helyzettel. Egyik reggel reggelit vitt fel neki, és Lili ott feküdt az ágyban, maga elé bámult és csak feküdt. Dean letette a tálcát és az ágyra ült.

-Lili ez így nem mehet tovább. Te ennél sokkal erősebb vagy, és pontosan tudod hogy nem te tetted!- mondta Dean, mire Lili rá nézett és felült.

-oké nem én tettem, az apám aki bármikor megteheti újra, és szerinted ki lesz a következő, te vagy Ellen, ki fogok megölni?

-senkit! Mert nem hagyjuk!!

-Dean csodákra te sem vagy képes, az anyám is azt hitte megvédhet. De látod mi lett a vége! És legközelebb ki tudja hogy kit ölök meg! Nem Dean én ezt nem akarom, fáradt vagyok, és félek- remegett meg Lili hangja.

-de biztos van rá mód, az biztos feladni nem fogjuk!

-én már nem akarok harcolni, fáradt vagyok és mi van ha akkor nem is Tim volt a démon hanem én? És én öltem meg a testvérem; Dean hát nem érted ez ellen nem tudok harcolni!

-dehogynem! És ha ezt teszed pontosan azt csinálod amit az apád eltervelt. Nem szabad megtörnöd!

-az apámnak csak egy eszköz vagyok, és te is tudod egy célja van hogy megöljön!

-Lili figyelj rám!- fogta meg a lány kezét!- nem szabad feladnod, harcolnod kell

-de már nem akarok! De ha segíteni akarsz, segíts ölj meg! Mielőtt én ölnék meg vkit.

-mi?? Megbolondultál?? Neked esküszöm elment az eszed!! Nem foglak megölni! Én azt hittem te egy igazi harcos vagy aki nem adja fel de rájöttem csak egy lány vagy aki azt hiszi hogy vadász, és a sebeit nyalogatva azt hiszi majd helyette mindent megoldanak! Hát tévedsz, de tudod, gubbassz itt és majd ha észhez térsz akkor szólj!- osztotta ki Dean dühösen Lilit majd kiment és becsapta maga után az ajtót. Lili megrettent mikor az ajtó csukódott és nagyon meglepte Dean kitörése. Dean lerohant az emeletről és ki a házból.

-ez meg mi volt?- kérdezte Ellen Samtől

-nem tudom, de hangos volt az biztos.- jellemezte a helyzetet Sam

- akkor Lili sem lehet jobb állapotban!- tette hozzá Ellen majd vissza mentek a nappaliba ahol épp az este eredményét takarították össze. Lili azóta is csak az ajtót bámulta és Dean szavait hallotta a fülében. Rájött igaza van a férfinak, ez nem ő aki ennyitől megtörik, harcolnia kell és nem hagyhatja hogy az apja kikészítse! Felkelt az ágyból, lefürdött és felöltözött. Egy sötét kék melegítő nadrágot vett fel és egy fekete topot majd arra egy pulóvert. Lesétált az emeletről, ahol épp Sam vitte ki az asztal megmaradt darabjait.

-Lili, örülök hogy már jobban vagy!- üdvözölte

-igen köszi, és Dean?

-nem tudom úgy egy órája elviharzott!

-értem- mondta Lili majd Sam kiment, és Lili a nappaliba ment ahol Ellen takarított.

-Lili, felkeltél?! Örülök hogy rájöttél, nem te vagy a hibás!

-igen volt aki ráébresszen, miután életem legnagyobb baromságát mondtam!

-Deanre gondolsz, na igen elég dühösen ment el!

-miattam, olyat kértem tőle, hogy még magam is megleptem, de nem tudod hol van most?

-sajnos nem, elrohant és azóta nem jött vissza.

-értem, akkor megyek sétálok egyet ha addig visszajönne, kérlek mond meg neki hogy sajnálom!

-rendben- mosolygott Ellen majd Lili a telep hátsó része fele indult, ahol tegnap takarítottak. Mikor Lili sétált meglátta Dean a Chevynél, ahogy épp a motort szerelte. A szürke pólója olajos lett. Mikor Lili odaért a kocsi csomagtartójához ment.

-Dean én- kezdte volna de közben ő visszament a motorhoz- meghallgatnál?

-tudod most nincs nálam a fegyverem, így most nem tudnám teljesíteni a nagyszerű ötleted-, mondta gúnyosan Dean

- nem is ezért jöttem!

-akkor?- egyenesedett fel és törölte meg a kezét egy rongyba.

-bocsánatot akarok kérni amiért erre kértelek! Én nem is tudom!

-én viszont igen!! Egy bocsánat édes kevés, bele sem gondoltál igaz?? Ugye?? Mert tudod én ezt már egyszer végig néztem. Az öcsém aki egy szellemet is lelkiismeret-furdalással lő le, megölt egy lányt akit kedvelt, nagyon is. És miért mert az arra kérte és mert vérfarkas volt!! Nem Lili, ez nem lehet egyszerű bocsánatkéréssel elintézni!- fakadt ki Dean és vágta le a rongyot a motorra.

-én nem tudtam, Dean értsd meg én…- majd pillanatra befejezte majd folytatta- oké nem mentegetőzöm, hülye voltam, oké, de ugye nem baj hogy éppen azt próbálom feldolgozni hogy a legfőbb ellenségem az apám, akinek egyetlen célja hogy megöljön!!! Bocsánat hogy nekem is lehetnek gyenge pillanataim, valószínű neked mint tökéletes vadásznak soha nem volt!! Mert te vagy a nagy Dean Winchester, a sebezhetetlen, érzéketlen, akinek nincsenek hibái! Igaz?- fakadt ki Lili majd dühösen otthagyta Deant aki utána ment!

-így a legegyszerűbb ugye- fogta meg a karját de Lili kivette a kezét.

-én is csak elmondtam amit gondolok!!

-szóval ezt gondolod rólam?

-pontosan!

-nagyszerű, aki miért csókoltál meg a múltkor?

-mert félreismertelek!- mondta majd újra csend következett.

-sajnálom- mondta halkan Dean

-én is- majd forrón megcsókolták egymást.