Percekig álltak így, mikor Lili elhúzódott Deantől és rá mosolygott. Ahogy a Dean tarkójától húzta el a kezét és simította végig a nyakát, észrevett vmit. Egy nyakláncot. Kihúzta a pólója alól és egyből megismerte. Ez az a nyaklánc volt amit abban az egy évben adott neki.

-hát tudod mindenre számítottam de erre nem- kezdte Dean vigyorogva, majd meglátta Lili arcát és ő is váltott- vmi baj van?

-ez a nyaklánc, honnan van?

-ez- kezdte magabiztosan Dean, majd rájött ő sem tudja- ö..ez fura, nem tudom. Mire Lili elengedte és hátat fordítva neki kicsit arrébb sétált.- de miért?

-nem emlékszel kitől kaptad?

-nem, csak arra, hogy fontos.

-mióta van meg?- fordult felé Lili könnyes szemekkel.

-hát úgy lassan egy éve! De mi a baj?- lépett oda hozzá Dean

-csak- majd vett egy nagy levegőt Lili- ezt a láncot én adtam neked! Abban az egy évben amit a kómám alatt együtt töltöttünk! Tényleg nem emlékszel?

-te adtad nekem? Nem vagyis nem tudom, rohadt életbe! Mond el mi volt még, kérlek?!

-én.. nem, én sem emlékszem sok mindenre ez is csak most bevillant- hazudta Lili

- ez mind annak a baromnak a műve!

-nyugodtan mond ki hogy az apám!- tette hozzá halkan Lili

-nem te nem vagy a lánya, vagyis igen, de nincs közöd hozzá- mondta Dean. Közben Ellen is odament mert látta vmi történt.

-na hogy haladtok??

-jól- válaszolta közömbösen Dean

- az jó Sam és Bobby is lassan végeznek!

-köszönjük a szendvicseket- mondta Lili majd visszaadta a kosarat.

-jaj a kezeddel mi történt?

-semmiség kisebb baleset, de Dean ellátta.

-akkor biztos nem is fáj, na jó ezt vissza viszem a házhoz, akkor később sziasztok!

-szia- köszönt el Lili, Dean meg a sufni oldalának dőlve álldogált. Lili odament hozzá.

-sajnálom!

-csak az zavar hogy nem emlékszem semmire, már pedig kellene, hiszen nem csak álmodtad! De legalább Samnek rémlik vmi ez már fél siker.- mondta Dean karba tett kézzel.

-értem, na jó megyek folytatom így hamarabb készen leszünk- indult volna el Lili de Dean elkapta a karját, majd visszahúzta és megcsókolta.

-azért ezt se hagyjuk figyelmen, kívül- mondta halkan Dean, majd Lili visszament pakolászni, ahogy Dean is. 4 órával később már csak azok a holmik voltak a sufniban ami megtartandó minden már egy platóra került amit másnap fog Bobby elvitetni. Dean és Lili épp összepakoltak mindent és indultak volna vissza, mikor meglátták a távolból közeledő Bobbyt, oldalán Sammel. Mindketten olajosak és koszosak voltak, mondjuk Dean és Lili sem szerepelhetett volna fehérítő reklámban.

-na látom ti is készen vagytok- mondta az odaérő Bobby.

-az biztos- felelte Lili.- és ti?

-ó mi Sammel szétszedtünk 3 roncsot, és elhordtuk az alkatrészeket. Jó móka volt ugye Sam?- mondta majd mindenki Samre nézett aki gyenge mosollyal válaszolt.

-persze, az!

-akkor mehetünk vissza, mára eleget dolgoztatok!- majd a négyes visszaindult a házba. Dean és Lili kicsit lemaradva követte Saméket. Lili egy pillanatra vissza fordult mert vmi fura hangot hallott.

-mi az ott hagytál vmit?- kérdezte Dean

-mi?- fordult felé Lili- ja nem csak vmi neszt hallottam, de nem fontos menjünk fáradt vagyok.- válaszolta Lili majd követték Saméket. Mikor visszaértek a házhoz Ellen az ajtóban várta őket.

-na látom kellőképpen elfáradtatok! Bár a vacsora odébb van, de akartam szólni, hogy ma vendégeink lesznek este!

-nagyszerű!- tette hozzá Dean

-ennyire ne örülj, Lilihez jönnek- mondta Ellen mire mind felkapták a fejüket.

-hozzám?? De kik?

-hát a rokonaid!

-rokonaim?? Az én rokonaim?? Mégis kik?? Azt ne mond hogy van egy démoni nagyanyám is!

-nem egészen, de anyukád testvére és annak férje jön.

-oltári.

-kicsit örülhetnél, utoljára csak akkor láttak amikor megszülettél!

-de mire jó ez?? Hogy lássák, nem lettem különb az apámnál?? hogy ugyanazt csinálom csak épp nem emberekkel, nem tudok örülni- fakadt ki Lili és beviharzott a házba.

-Ellen ez biztos jó ötlet??- kérdezte Dean

- nézzétek mindaddig amig nem tudja elfogadni a kialakult helyzetet, addig igen ez a legjobb módszer arra, hogy megtanulja, nem az a fontos kitől vagy mitől származunk hanem hogy kik vagyunk!!- mondta Ellen és bement a konyhába folytatni a vacsorát. Ezalatt Sam letusolt és lefeküdt, legalább pár óra alvás legyen benne ami ébren tartja majd este. Dean pedig Lilihez ment volna, de a lány nem nyitott neki ajtót, ezért ő is lefürdött és átöltözött. Farmert vett fel, amin kis szakadások voltak és egy fekete inget. Lili is ugyanígy tett és a véletlen teszi, de ő is egy farmert vett fel, de koptatottat, de felül ő is egy fekete újatlan topot viselt. Az este hamar eljött és Lili többször hallotta ugyan azt a neszt a sufni felől, de betudta a szélnek. Ebből a gondolatból a csöngő rázta ki, ami jelezte megérkeztek a rokonok.

-éljen, jön a pofa vizit és mi egy más! Inkább 3 szellem mint ez a vacsora- mondta magában, majd az ajtóhoz indult amin kopogtattak. Dean volt az, épp a cipőjét nézegette amikor Lili kinyitotta, így gyorsan felkapta a fejét.

-megérkeztek!

-hallottam- felete kedvetlenül Lili

-na ne légy ilyen hisz a rokonaid, na mosolyogj- fogta meg Dean a kezét.

-így jó?- mosolygott gúnyosan Lili, mikor Ellen hangját hallották a földszintről!

-hahó fentiek, ideje lejönni!! SAAAM ébresztő!!

-fent vagyok- lépett ki a szobájából Sam és Deannel együtt mentek le.

-hát öcsi úgy érzem magam mint vmi hálaadási estén!

-nem is voltál olyan!

-épp ez az!- vágta rá mikor leértek így üdvözölték a 40 év körüli házaspárt.

-heloo Dean Winchester

-Sam az öccse vagyok- nyújtottak kezet.

-üdvözletem, én George Peiron ő pedig a feleségem Marta. Ő pedig minden bizonnyal a kis Lilana!- mondta elnézve Deanék mögött ahol Lili jött le a lépcsőn!

-csak Liliana, de majd belejövünk!

-én pedig a keresztapád vagyok!- ölelte meg a lányt aki ki tudott volna ugrani a bőréből örömében.

-szia kincsem- ölelte meg Marta Lili anyjának húga.

-tiszta anyja- mondta a férfi

-hát inkább minthogy az apjára hasonlítson!- tette hozzá Marta

-ó készen van a vacsora- szólt közbe Ellen látva a helyzet súlyát- gyerünk mindenki asztalhoz. Majd mindenki asztalhoz ült. Lilinek nem volt étvágya így keveset szedett Ellen remekre sikeredett, sültjéből és a köretből. Lili mellett Dean ült velük szemben a házaspár még az asztal két végében Sam és Ellen ugyanis Bobby már túl kimerült volt így lemondta a vacsorát.

-nem értem Bobby miért mondhatott nemet míg mi nem!- súgta oda Dean Lilinek

- nem tudom, de ezt a remek alkalmat én is kihagytam volna.

-látom jóban vagytok ti ketten- szólt közbe George

-igen uram, a munka összekovácsol!- szólalt meg Dean vidáman, mire Lili csak nagy levegőt vett.

-munka? Együtt dolgoztok?

-mondhatni, inkább csak közös a foglalkozásunk!

-mi lenne az?- kérdezte miközben bekapott egy falatot.

-vadászunk!- jelentette ki Dean mire Lili kezéből kiesett a villa és rögtön odakapta a fejét.

-vadásztok?

-úgy értette, fejvadászok vagyunk! Tudja munkát keresünk sok puhány félnótásnak.- próbálta kimagyarázni a helyzetet Lili

-akkor kereshetnétek nekem is!- tette hozzá George.- ilyen idős embereket már ritkán foglalkoztatnak. És van közös vállalkozásotok?

-nem csak nem rég találkoztunk!- mondta Dean

-ahhoz képest nagyon jól összemelegedtetek!- tette hozzá George mire Sam majdnem belefulladt az aktuális falatjába.

-csak barátok vagyunk- mondta Lili, mire Dean nézett rá!

-barátok persze!- mondta George félhangosan, mire Marta oldalba bökte.

-és anyád sírját gyakran látogatod?- vette át a szót Marta.

-szoktam ahogy időm engedi!

-szép, tudod sok gyerek elfeledi azt akit nem lát mindennap.

-én ha akarnám sem tudnám elfelejteni!- válaszolta Lili. Aztán kínos csönd következett mindenki egyre gondolt, Lili apjára és annak jelenre gyakorolt hatására. Mígnem a csöndet egy hangos robaj rázta meg, amit Lili egésznap neszként hallott. A bejárati ajtó berobbant és egy férfi szelleme állt velük szemben akinek a kezében egy balta volt és a fején csúnya seb.

-ez meg ki a fene?- kérdezte George

-néha a munkánk házhoz jön- fordult feléjük Lili majd rögtön az asztalra kihelyezett sóért nyúlt és épp hogy eltudta húzni a kezét az épp lecsapódó balta elől. George és Marta felugrottak az asztaltól, Dean pedig felrohant a fegyveréért. Lili kinyitotta a sót és mind rászórta mire a szelleme eltűnt!

Mindenki sűrűn kapkodta a levegőt a kettétört asztalnál, mikor Dean leért a fegyverrel!

-hova tűnt?!

-nem tudom rászórtam és eltűnt. De tuti visszajön egész nap hallottam a sufninál a hangját.

-miért nem szóltál!?

-bocs hogy nem gondoltam arra hogy Bobby szellemeket tart elfekvőben!- nézett Deanre Lili.

-Liliana lányom csak azt ne mond hogy te is….azt csinálod….- szólt közbe Marta

-amit apám? De csak épp másképp, ha nem vetted volna észre épp megmentettem az életeteket!- fakadt ki majd újra az ajtó fele fordultak, ahol ismét felbukkant a baltás ember.