Sam odarohant Deanhez és kioldozta a székből, addig Lia a földön fekvő Gordonhoz sétált és visszavette tőle a nyakláncát. Majd kisétált a raktárból. Ez alatt Sam kiszabadította Dean aki leszaggatva a száján lévő rongyot Lia után ment.

-Dean héj mi folyik itt??- kérdezte Sam aki tényleg nem értett már semmit, de a páros után ment otthagyva a vérben fekvő Gordont. Lia a Chevy felé tartott amikor Dean utolérte és elkapva a kezét maga felé fordította.

-megállnál egy pillanatra?- mondta de Lia csak bámult maga elé és csak állt egyik kezében a nyaklánccal a másikban pedig a fegyverrel.- jó ezt add ide- vette el tőle a fegyvert

-félsz hogy megöllek?- nézett rá Lia, de Dean nem válaszolt csak kiürítette a tárat.- ha az lennék, már megtettem volna, nem gondolod?

-nem gondolok semmit, most visszamegyünk Bobbyhoz és tisztázzuk ezt az egészet.- jelentette ki Dean majd elsétált Lia mellett

-ezen nincs mit tisztázni- szólt közbe az odaérő Ellen.

-mi? Ellen ez igaz, ő tényleg?? Ez egyáltalán lehetséges?- faggatta Dean

-nyugodj meg Dean, bár lehet, hogy ő a lánya de ez nem jelenti azt, hogy gonosz is! Hiszen Gordon ráolvasása nem használt, és bár ez nem jelenti azt hogy nem válhat azzá, de ha eddig nem történt meg ezután sem fog, és ez az amiért meg akarta ölni kiskorában őt az apja, mert tudta ha nem lesz olyan mint ő, a legveszélyesebb ellenségévé válhat. - fejtette ki Ellen a dolgokat, amit Lia háttal állva hallgatott végig majd elsétált, és Samnek is sikerült végre megértenie mi is történt odabent, Dean után akart menni de Ellen visszatartotta.

-hagyd, ez most nem csak neked újdonság, elvégre Gordont ölte meg nem téged! Menjünk, elvisztek Bobbyhoz?- kérte meg Ellen a fiúkat! Dean szó nélkül szállt be az autóba, ahogy Sam, Ash és Ellen is, majd Bobbyhoz mentek. Lia pedig csak sétált, nem tudta hova tart, sem hogy lassan ráesteledik csak ment. Mindaddig amíg el nem érte a köztemetőt. És bár már bezárt bement és az anyja sírjához sétált. Megállt előtte és csak nézte, majd a könnyi leperegtek az arcán. Leült a sír mellé és ráhajtotta a fejét, majd elővette a láncot és azt szorongatta a kezében. Csak zokogott és próbálta megérteni a dolgokat. Órák teltek el és már besötétedett. Lia felállt a sírtól, letörölte a könnyeit, vett egy nagy levegőt és elindult Bobby háza fele. Ahol már kicsit aggódva várta Dean, hogy hazaérjen hiszen nem tudták hol van. Ellen beszélt ez alatt Bobbyval és elmondta neki az egész történetet, hogy miért is hitte hogy Lia a lánya! Dean az ablakon kifele bámulva figyelte mikor jelenik meg Lili, Sam pedig ezt észre vette és odalépve hozzá a vállára tette a kezét.

-nyugi, nem sokára előkerül!- nyugtatta Sam Deant

-persze igen tudom, csak ez a dolog ami ma volt, ez hihetetlen és iszonyú nagy teher érted?! És ő… olyan

-igen, olyan lány aki ezt is fel tudja majd dolgozni és túl lesz rajta, elfogadja csak idő kérdése!

-lehet, remélem, de tudod vannak olyan dolgok amik túl nőnek rajtunk és már nem tudunk mit kezdeni vele!- nézett ki újra az ablakon Dean.

-ezzel mire célzol Dean?

-tudod ami velünk történt ebben a pár évben sőt jobban mondva anya halála óta, az olyan mint egy rémálom. Oké embereket mentünk meg, de nem érzed néha azt, hogy nem ezt érdemeltük volna, mármint hogy ilyen életünk legyen!

-hű Dean ez már több mint egészséges hozzáállás, de mondhatnám azt is hogy ez az én szövegem!- mosolygott Sam- de komolyra fordítva a szót, ez az életünk Dean, erre születtünk! Apa is vadász volt, mi csak tovább visszük a hagyományt!

-ez meg mintha az én szövegem lenne nem?- vágott vissza Dean majd meglátta Lilit amint a házhoz ér. Rögtön az ajtóhoz rohant hogy kinyissa neki.

-Lia végre! Merre jártál?- kérdezte Dean miközben a látta, hogy Lili szemei könnyesek ahogy azt is hogy valószínű eddig csak sírt.

-csak sétáltam!- válaszolt közönyösen

-jól vagy?- lépett oda Dean és fogta meg a vállát

-persze, remekül ahogy eddig is- mondta ahogy felnézett rá majd elsétált mellette be a házba, Dean pedig leeresztette a kezét és utána ment. A házban Ellen és Bobby várta Lilit aki rájuk sem nézve felsétált az emeletre, majd magára zárta az ajtót.

- és most?- kérdezte Dean

-várunk!- felelte Ellen

-de csak tehetünk vmit!

-igen várunk! Nézd Dean Lilinek idő kell arra hogy elfogadja a helyzetet. Főleg, hogy a kómáról is kiderült, hogy valóság volt, tényleg te nem emlékszel semmire belőle?

-kellene?

-elvileg igen és neked is Sam, ti ketten együtt dolgoztatok Lilivel még Amisben!

-nem semmi nem rémlik- válaszolta Dean

-nekem vmi igen, egy kis város, ahol egy házban laktunk, ami Lilié volt! És volt egy húga is nem?- emlékezett vissza Sam

-de pontosan, Dean?

-semmi, tényleg még ezekre sem!- tette hozzá Dean.

Eközben Lili az emeleten lefürdött, meg mosta a haját majd megszárította és összefogta. Előszedte a fekete utazó táskáját és beledobálta a ruháit, mivel csak pár volt kivéve így hamar végzett a pakolással. Épp kilépett volna az ajtón, amikor Deanbe botlott, aki épp kopogtatni akart.

-hát te?-  kérdezte Dean látva Lili kezében a táskát- el akarsz menni?

-nem csak akarok el is megyek! Lehet úgy tűnik minden oké, de ez már nekem is sok! Kiszállok nem csinálom tovább!

-tudod Ellen kérdezte mire emlékszem abból az egy évből!

-és?- pillanatra ijedt meg Lili

-nincs és, Sam emlékszik csak pár foszlányra de én nem!!! És te?

-nagyjából mindenre, és azt hittem csak álom, de az hogy megtörtént sokkal rosszabb!

-ennyire rossz volt velünk dolgozni?

-inkább túl jó!

-tessék?

-hangosan mondtam?

-egy kicsit- mondta Dean mire mindketten elmosolyodtak!- akkor elmész? Kiszállsz végleg, semmi vadászat?!

-vhogy úgy, és Dean és sajnálom ami az anyátokkal történt, én…

-nem te a hibád, az apád bekattant, és örülök, hogy nem sikerült megölnie téged!

-te találkoztál már vele?

-egyszer, de csak közvetve, apámon keresztül, akit megszállt és úgy akart minket megölni. De nem ment neki! Aztán megölte az apámat!

-igen tudom-, hajtotta le a fejét Lili

-nézd, lehet hogy az apád egy igazi barom, és olyasvalamivé vált amire vadászni kell, de ez nem jelenti azt hogy te is olyan vagy, vagy leszel! Érted? Te más vagy!

-kösz hogy ezt mondod de te sem tudhatod mikor válok gonosszá és ölök meg mindenkit akit szeretek.

-ezek szerint szeretsz?

-nem, vagyis igen, de…- habogta Lili mikor Ellen jelent meg!

-Lili csak nem el akartál menni?

-igen, de miért kérdezted múlt időben?

-sejtem Dean megpróbált erről lebeszélni!

-hát lehet, és tény mondott pár dolgot amiben igaza van, de nem mondanám túl meggyőző beszédnek.

-beszélhetnénk? Négyszemközt- lépett oda Ellen Lilihez majd miután Lili bólintott bementek a szobába Dean pedig lement a nappaliba ahol Sam épp a távkapcsolót nyomogatta keresve vmi műsort nem sok sikerrel.

Ezalatt Ellen és Lili leültek és beszélgetni kezdtek!

-bár nem nagyon ismerjük egymást én sokat tudok rólad!- kezdte Ellen

-igen azt észrevettem, de honnan?

-tudod mi vadászok összetartunk és a báram ami ugye leégett, ott elég sok információ cserélt gazdát, már a születésed óta tudjuk, hogy te kinek a gyereke vagy! És azt is hogy ha nem halsz meg az első időkben nagy veszélyt jelentesz majd apádra!

-értem, de anyám hogy állhatott össze egy…

-nem akkor még nem volt démon egy átlagos férfi volt nagy álmokkal tervekkel és szerette anyádat. De aztán elvakította a vadászat iránti szenvedélye, az hogy öljön és már nem az volt a cél hogy embereket mentsen meg hanem hogy öljön. Ez tette gonosszá, és ezért nem volt már az akit anyád megismert, ezért is nem mondta el amikor veled lett terhes.

-és inkább elbújt!

-igen méghozzá nálam és ott is születtél meg, de anyád jobbnak látta ha nem marad ott, de sajnos apád így is rátok talált és megölte édesanyád!

-ahogy másokét is! Akkor Gordon igazat mondott!

-pontosan! Sajnálom! De te nem vagy az apád, inkább hasonlítasz anyukádra és higgy nekem nem fogsz gonosszá válni soha.

-miért vagy ebben ennyire biztos?

-mert mielőtt anyukád meghalt volna megáldott, na de ez nem olyan templomi áldás, hanem egy védőáldás és a nyaklánc is ezt szimbolizálja de nem az véd meg, az csak egy amulett.

-akkor ezért nem hatott Gordon halandzsája

-pontosan, a nyaklánc csak egy amulett.

-értem

-ez nem tűnt túl meggyőzően!

-nem tényleg próbálom felfogni ezt a dolgot, és legalább már értem mi miért történt de akkor ez sok! Még nekem is.

-elhiszem-, fogta meg Ellen Lili kezét- akkor hagyd hogy segítsünk, ne akarj egyedül lenni azzal csak nehezítenéd a dolgokat, én Bobby és a fiúk támogatunk téged!

-köszönöm- mosolyodott el Lili

-és lefogadom Dean is szívesen segítene neked!- mosolygott Ellen

- te tudod mi történt az egy évben igaz?

-pontosan és Dean is tudja csak még nem sejti!!- mondta mire mindketten, elnevették magukat!

-köszönöm, hogy nem hagytok magamra!

-most megyek, készítek vacsorát, ha kérsz, majd gyere le!!

-lemegyek veled! Mit csinálnék itt egyedül!- mondta Lili majd Ellennel együtt lementek a nappaliba ahol Deanék épp egy filmet néztek. Ellen tovább ment a konyhába Lili pedig leült a fotelbe Deanék mellé.

-na maradsz mégis?- ült feljebb Dean

-hova mennék amúgy meg akkor sem változna semmi

-örülök hogy meggondoltad magad!

-Sam- szólt Ellen a konyhából.- gyere légy szíves segíts nekem levenni vmit!- mondta mire Sam kiment a konyhába, természetesen segítségre nem volt szükség csak kettesbe akarta tudni Lilit és Deant.