Gordon kirángatta Deanéket a ládából és oda vezette Ellenékhez őket. Látszólag csak Ashnek lett egy apró sérülés a fején de jól voltak. Gordon oda lökdöste Liát egy székhez majd leültette rá és megkötözte. Majd Deannel is ugyanezt tette.

-na most hogy így együtt a család ideje rendbe rakni a dolgokat! De várjunk csak a kicsi Sam még nincs itt! Na de sebaj neki is van egy kis meglepetésem odakint, elhihetitek kirobbanó siker lesz akárcsak a fogadód Ellen!- vigyorgott Gordon

-te rohadék egyszer kapjalak a kezem közé és kicsinállak!- mondta mérgesen Dean, közben aggódva Samért.

-na te meg az ígéreteid! Itt sem kellene lennetek, csak neked Lia, vagy hívjalak Liliana Taylornak??- kéjelegte Gordon mire Lia felkapta a fejét, hiszen ezt a nevet nem is ismerheti ha csak nem…- csak nem meglepettséget látok az arcodon! Lényegében csak te kellettél volna nekem Ellenék csak csalik voltak így őket el is engedem- mesélte Gordon miközben odasétál és elengedte Ellent és Asht akik kimentek a hátsó kijáraton.- de az hogy Dean is meg a lüke öccse is itt van az már csak hab a tortán. Kíváncsi vagyok Dean emlékszik e arra az egy évre!

-miféle egy évre?- kérdezte Dean

-no csak Lili nem mesélte el??

-fogd be te barom!- nézett fel Lia

-egy ilyen remek évet elhallgattál előle?? De Lili

- a nevem Lia, és fogalmam sincs miről beszélsz!

-tényleg? Azt hiszed hogy kómában voltál igaz és hogy mindent csak álmodtál?? Igaz?- ment oda Gordon de Lia csak hallgatott- szóval igen és nem is foglalkoztatott, hogy egy év után senki nem ébred a kómából egészségesen főleg egy olyan csúnya motorbaleset után??

-vannak kivételek!

-tévedsz, ez is az életed volt! Tudod Dean- lépett oda hozzá- vannak helyzetek amikor a démon gonosz és megöl embereket lásd szegény családod- gúnyolódott Gordon mire Dean még dühösebb lett, majd Gordon visszalépett Liához és folytatta- de van amikor segít annak akit szeret!

-mi a fenéről beszélsz?

-az igazságról! Tudod nem is kellene téged megkötöznöm de sajnos másképp nem hallgatnál meg.

-végre vmi értelmeset is kinyögtél!

-az a mérhetetlen erő ami benned van, apád büszke lenne rád!

-mi köze van ennek Bobbyhoz?? és mi lenne ha végre nem balettozva hánynád a rizsát hanem a lényegre térnél!

-Bobby?- nevetett Gordon- ő csak egy bábú, még hogy az apád, ő annál sokkal nagyobb, Bobby is csak azt hiszi amit elhitettünk vele! Ahogy veled is el kellett sajnos a baleset után, mert a dolgok nem úgy történtek ahogy kellett volna!

-kezd elegem lenni az esti meséből! Főleg ha ennyire értelmetlen baromság!- lett egyre dühösebb Lia

-inkább köszönnéd meg hogy élsz!!! Már rég halottnak kellene lenned!!!- üvöltött Gordon, majd lenyugodva leült Deanékkel szembe. Ezalatt Lia és Dean gyors pillantást váltott egymás között.

-emlékszel az anyádra?

-ez most hogy jön ide?- kérdezte Lia

-emlékszel vagy sem?

-nem- hajtotta le a fejét Lia

-de arra amit adott neked minden bizonnyal igen, a nyaklánc- folytatta Gordon mire Lia fel pillantott- ugye ugye, még is csak emlékszel az anyádra!

-mi lenne ha végre abbahagynád te barom, kezdem unni!- szólt közbe Dean

- Dean, Dean így nem lehet beszélgetni- állt fel gordon majd oda ment és bekötözte Dean száját- nem illik csak úgy közbe szólni! Nem tanított meg az anyukád a jó modorra?? Ja persze nem hogy is felejthettem el!- vetette oda Deannek majd visszaült!

-nos Lili, hogy a lényegre térjek, azért vagy itt hogy végre elfoglald a helyed!! És vadássz! De nem démonokra hanem azokra akik hátráltatják apád munkáját!

-mi?

-még mindig nem érted igaz?? A démon amire a Winchesterek annyira nagyon vadásznak az apád!! És nem Bobby és ugye már érted is most összeállt a kép igaz??

-a tűz kiskoromban!- nyöszögte Lia

-pontosan, ahogy megannyi helyen akkor! Miattad haltak meg azok az anyukák magukra hagyva gyerekeiket, köztük Deant és Samet.

-nem

-de- vigyorgott Gordon- az hogy élsz véletlen, apád mielőtt gonosszá vált volna olyan volt mint bárki más, bár már akkor is nagy erő volt benne, megismerkedett anyáddal boldogok voltak, de pontosan tudta ha utódja születik az veszélyt jelenthet a hatalmára legyen az jó vagy gonosz, és azért ennél önzőbb az öreged, így mikor megfogantál ő már gonosz volt, de nem tudta hogy te vagy!! Anyád okosan eltitkolta mert addigra ő is kiismerte az apád- mesélte Gordon miközben Lia szemében egyre több könny gyűlt és folyt le az arcán.- de apád nem volt hülye mikor megszülettél pontosan tudta hogy létezel, érezte, így hadjáratba kezdett, minden olyan házat ahol csecsemő volt felgyújtott és megölte a gyerek anyját, de téged nem talált, anyád elrejtett de nem eléggé. Mikor megölte őt téged védett és ez mai napig még mindig él ez a védelem, ezért nem vagy gonosz és nem állsz a helyes oldalon! A nyaklánc nem engedi, de ennek vége-  fejezte be Gordon és odalépve letépte Lia nyakláncát.- így és tudod az az egy év amit kaptál, az csak egy lehetőség lett volna, hogy lásd te is gonosz lettél volna

-de nem lettem nem is leszek!!

-tényleg és a születésnapi party?? Amikor Bobby szeme sárgává változott?? Arra nem is gondoltál hogy az épp te voltál?? Soha nem érezted, úgy mélyen hogy mikor ölsz megnyugszol??

-de főleg ha téged kell elintéznem!- sziszegte Lia

-mindegy már nincs rajtad a nyaklánc, így lássunk is hozzá- majd Gordon egy könyvet vett elő és egy latin igét kezdett mormolni, amit Dean egyre nagyobb félelemmel és dühvel hallgatott.

Lia pedig egyre sűrűbben vette a levegőt és a mellkasába fura fájdalmat érzett, majd a ráolvasás végzetélve hangos kiáltás követve eszméletét vesztette. Dean sejtette, hogy mi történhetett és kicsit megijedt attól amivé Lia válhat, ha Gordon sikerrel jár. Pár perc múlva Lia magához tért, de a mellkasa még mindig fájt. Ahogy felemelte a fejét a tekintete megváltozott, bár szeme színe maradt a régi Gordon látta, hogy terve sikeres volt.

-nos Lili, most már érted mit mondtam igaz?? Ez a te igazi helyed!

-nem is tudom eddig mire vártam!- válaszolta közömbös hangnemben Lia

-nagyszerű- mosolygott elégedetten Gordon

-akkor kioldozol végre???

-persze!- majd Gordon gyorsan kikötözte, és Lia felállt a székből és kicsit előrébb sétált majd vissza fordult.

-add ide a fegyvered!!- mondta kimérten miközben Deanre nézett.

-értem, már is munkába állsz, tényleg apádra ütöttél!- mondta gordon majd odadobta a fegyverét amit Lia kibiztosított és Deanre emelte. Ez a jelent Gordonnak nagyon elnyerte a tetszését és mosolyogva követte az eseményeket.

-tudod rég óta vártam erre a pillanatra, annyiszor kicsúsztál a kezemből de most vége!!! Most már nem fogod túlélni!- mondta Lia végig Dean szemébe nézve aki most már tényleg megijedt a helyzettől.- köszönj el szépen és jól jegyezd meg ezt az arcot, mert ez az utolsó amit látsz!- mondat kimérten és gonosz hangsúllyal Lia majd leadott sorozatban 3 lövést.

Ezt Sam is hallotta aki épp a bombát próbálta kint hatástalanítani, hogy bejuthasson a raktárba. Pár percre rá sikerült is neki és már bent is volt. Azonnal a helyszínre rohant ahol Lia fegyverrel a kezében állt és hallva Sam lépteit ránézett.

-Lia mit történt?  Mi ez az egész?? Dean te jó ég- mondta Sam látva a kialakult helyzetet.