Még percekig zokogott Lia így nem már érezte a fáradtság erejét. Így Dean letudta fektetni! Betakargatta és letörölte a könnycseppeket az arcáról. Mikor épp elhajolt volna Lia megfogta a kezét.

-ne menj, ne hagyj egyedül! Kérlek, nem akarok egyedül maradni!- mondta szipogva Lia.

-jó megvárom amíg elalszol oké?!- mondta Dean de Lia már csak bólintott majd elnyomta az álom. De Dean kezét nem engedte el, sőt ahogy megfordult az ágyon magával húzta így Dean kénytelen volt mellé feküdni.

A reggel hamar eljött, és Lia egy hatalmas nyújtózással köszöntötte a reggelt és ahogy tapogatott érezte vki van mellette. Mikor odafordult látta Deant maga mellett szunnyadni. Mivel nem emlékezett semmire az elmúlt éjszakából, kicsit megijedt hogy Dean ott van. Eközben Dean is ébredezni kezdett.

- jó reggelt- mondta rekedten!

-mit keresel itt? Áujj a fejem- fogta meg Lia

-látod. Így jár aki a pohár fenekére néz.

-mi? Mi történt?

-kicsit becsiccsentettél, aztán nagy nehezen ágyba tuszkoltalak!- mondta Dean miközben felkelt

-mi ? te? Jesszus ugye nem????

-ja nem nyugi, nem vagyok az a fajta!- mondta miközben feldobta a kabátját a karjára.

-akkor jó- dőlt vissza Lia

-na jó megyek csinálok kávét, ha kérsz majd gyere.

-kösz- válaszolta Lia a plafont bámulva, majd fél órával később lement a konyhába. Dean épp akkor lett kész a kávéval. Közben ő is átöltözött, egy sötét bordó inget vett fel,  de még nem gombolta be teljesen.

-tessék!- nyújtotta a bögrét Liának aki elég nyúzott fejjel vette el.

-kösz, ez most rám fér, Dean ami ma éjjel az…

-tudom, én is kerültem már mélypontra!

-én nem mélypontra kerültem csak túl lőttem a célom!

-ha te mondod!

-igen! És ha bármit is mondtam az csak hülyeség!

-tényleg?- mosolyodott el Dean és belekortyolt a kávéjába.

-igen de mit vigyorogsz? Mit mondtam?? Dean nézd…- de nem tudta befejezni mert akkor lépett be Bobby.

-jó reggelt! Hát ti?

-csak kávézunk! – válaszolta Dean

-Lia minden rendben? Olyan nyúzott vagy, tényleg este mikor jöttél haza?

-óh én olyan….

-miután lefeküdtetek akkor ért haza és segített pár papírt átnézni, kicsit elhúzódott az este.

-igen- tette hozzá Lia, mire Bobby csak mosolyogott egyet és kiment a ház elé.

-köszi- fordult oda Lia Deanhez!

-szerintem ma csak ezt fogom tőled hallani! De olyan jó!

-öntelt!

-este más volt a véleményed.

-mi? Mire célzol?- kérdezte Lia félve hogy bármit is mondott e az álmáról!

-csak annyi, részeg ember soha nem hazudik!- mondta a fülébe súgva ahogy elment mellette.

-Dean- szólt utána Lia majd letette a bögrét és utána ment, de mikor utolérte már Sammel beszélt.

-á Lia jó reggelt, nos Dean találtam vmit egy raktár ami Gordon nevén van, talán ott lehetnek Ellenék!! Szerintem megéri utána nézni.- mondta tovább Deannek Sam.

-értem akkor pakolunk és mehetünk, ugye Lia?

-mi? Persze igen átöltözöm és mehetünk!

-akkor 1 óra és indulunk!- pontosította Dean majd Sammel visszamentek a konyhába Lia pedig felment átöltözni. Letusolt majd felvett egy farmert és egy fekete topot majd arra egy fekete vékony inget. Összedobálta a többi ruháját, előkereste a fegyverét majd ellenőrizte a tárat, és a hátához rakta a nadrágba. Felkapta a farmer kabátját és lerohant a lépcsőn. Majd a nappaliba ment, de nem talált senkit a házban. Kiment a verandára ahol Bobby üldögélt.

-Lia! Ha a fiúkat keresed hátul vannak, a kocsit takarítják.

-takarítják?- csodálkozott rá Lia

-igen! Átnézik a fegyvereket, tárakat és a többit!

-ja hogy így!

-miért mire gondoltál?

-semmi, megyek megnézem amúgy is indulni kellene.

-Lia egy pillanatra- állt fel Bobby Lia pedig a lépcsőről fordult vissza.

-igen

-tudom hogy nehéz ezt a helyzetet kezelni ami kialakult, de kérlek fogadj el mint apád, nem kell szeretned nem azt kérem csak hogy fogadd el a helyzetet. Ezen nem tudsz változtatni.

-talán nem is akarok-, mondta Lia majd elment a ház mögé.

Ahogy hátra ért Deanék épp akkor fejezték be a pakolást és csukták le a csomagtartót.

-mehetünk?- kérdezte Lia

-naná, Sam kihozod a kabátom?- kérte meg Dean Samet aki a házba tartott

-van más választásom.- mondta Sam távozóban.

-minden rendben?- lépett oda Dean Liához

-persze, de miért kell állandóan ezt kérdezgetni. Ahányszor megláttok mindig ez az első kérdésetek.

-igen mert a szemeid olyan szomorúak

-talán csak jól titkolom a boldogságot- válaszolta Lia Dean szemébe nézve

-vagy csak a szemeid árulják el az igazságot.

-milyen igazságot?

-hogy mit érzel, mit gondolsz, és hogy mit is akarsz.

-ezt egyszerre mind?

-hát elég sokatmondó a tekinteted!

-akkor talán azt is kiolvasod belőle hogy hagyjál a hülyeségeiddel.- mondat Lia majd beült az autóba.

-ez nem hülyeség- szólt utána Dean majd Sam is visszaért így indulhattak ellenőrizni azt a raktárt. Egy jó másfél órás kocsikázás után elérkeztek arra a telepre, ahol több raktár mellett ott volt Gordon által bérelt is. Szétváltak 3man 3 fele mentek hogy hamarabb átfésüljék a telepet. Mikor már jó félórája sétálgattak külön utakon, Lia figyelmes lett egy fényes lakatra ami elütött a többi ütött-kopott lakattól. Látszott rajta hogy új. Közelebb ment megnézte a lakatot, majd pár lépést hátrált elővette a fegyverét és rálőtt a zárra ami viszont nem nyílt ki.

-mi a fene?- kérdezte félhangosan de ekkor vki elkapta hátulról.

-csak nyugi- szólalt meg az ismerős hang.

-majd ha megdöglöttél- mondta Lia és hasba könyökölve támadóját megfordult és a görnyedt Gordonba rúgott aki ettől elterült. Majd fölé állt és ráfogta a fegyvert!

-hogy a francba élsz te még mindig??

-ahogy te is!!- mondta majd kirúgta a fegyvert Lia kezéből és hasba rúgta. Majd felállt és a feltápászkodó lányt pofon vágta, amitől a raktár ajtajának repülve eszméletét vesztette. Ezután odasétált Gordon körülnézett majd látva hogy sehol senki, megfogta Liát és bevitte a raktárba és egy ládába zárta. A helyiség több részből állt, a Lia melletti szobában voltak Ellenék egy-egy székhez kötözve Ashel. Nem sokkal később Dean és Sam is megtalálta azt a raktár ajtót amit Lia. A lakat szúrt szemet nekik is, majd ahogy körül néztek Dean észrevette a porban Lia ezüst fegyverét és a mellett pár csepp vért. Egyből tudta vmi történt.

-Sam ez nem stimmel.- állt fel Dean

-szerintem sem, és most mi legyen?

-nem tudom, de Lia eltűnt meg kell találunk Ellenékkel együtt. Sam te menj vissza az autóhoz keress vmit amivel kinyithatjuk ezt a vacakot mert ahogy látom a golyó nem nagyon hatja meg.

-rendben, és te?

-itt várlak, lehetőleg csipkedd magad!- mondta Dean majd Sam elkezdett visszafutni az autóhoz. Dean ezalatt a zárat vizsgálta meg majd körbe járta a helyet. De más bejáratot nem talált. Így vissza ment előre és várt Samre. Egyszer neszt hallott a raktár mögül. Azt hitte Sam de tévedett, ahogy odasétált és előrehajolt hogy megnézze mi vagy ki az és fegyver markolatának ütését, érezte az arcán és minden elsötétült előtte. Mikor magához tért Liát látta maga mellett, ugyanis Gordon ugyanabba a ládába zárta be Deant is.

-jó reggelt, nem mondom 20 perc után már illik magadhoz térni

-én is örülök neked- mondta Dean az állkapcsát mozgatva. És mivel hely szűke volt kénytelenek voltak elég közel lenni egymáshoz.

-csak egy rossz mozdulat és annyi neked!

-most mi van úgy ismersz mint aki kihasználja az ilyen helyzeteket, Whisky királynő!

-jól van- szeppent meg Lia- és most?

-elvileg Sam még szabad, és ha rájön hogy nem véletlen tűntünk el akkor talán segíthet vhogy, ha csak nem ő is itt köt ki!

-itt nehezen!

-na nem monnd, de mégis ki a fene ütött le?

-nem tudod? Istenem

-képzeld nem de ha elárulnád egy életre leköteleznél!

-csak vigyázz mit kívánsz! Amúgy Gordon volt legalábbis engem ő kapott el, és gondolom téged is, bár azon sem csodálkoznék ha egy csaj intézett volna el!

-bóknak veszem- mosolyodott el gúnyosan Dean- hát asszem vagy pár felesleges óránk!

-na igen.- ismerte el Lia. Így is lett hosszú órák teltek el semmi esemény nélkül. Sem Samről sem Gordonról nem hallottak csak Ellenék hangját elég halkan. Mivel a hely kicsi volt hogy kényelmesebb legyen a láda lét Dean átkarolta Lia derekát és Lia is félig átölelte bár ettől az ötlettől inkább kímélte volna magát.

-gondoltad volna hogy az éjszaka után délután is egymás mellett körünk ki?

-csak rémálmaimban

-néha ámulok a mérhetetlen kedvességeden!

-akkor ámuldozz, csak csendbe

-zavar a hangom?

-igen tudod épp aludni készülök!- gúnyolódott Lia

-ti nők soha nem tudjátok mi a jó!

-na ezt most úgy mondod mintha ezer meg egy tartós kapcsolatod lett volna.

-azért akad pár

-persze egy hosszúra nyúlt italozás eredményeképpen

-inkább egy vadászatnak köszönhetően! Megismert egy nagyon kedves és értelmes lányt! Csak hát nem passzoltunk össze, szerinte

-még szereted?- komolyodott meg Lia

-nem tudom, nem hiszem már rég volt!

-és miért szakítottatok?

-az életem miatt, elmondtam neki ő meg kissé nehezen fogadta, majd őrültnek titulálva kidobott maga mellől.

-értem, sajnos ez az élet nem mindig felel meg a másik félnek!

-hát nem, de neked ott volt Tim

-igen persze aki végig démon volt, kösz tényleg most megnyugtattál! Áu, elzsibbadt a kezem- mondta Lia és kihúzta Dean mellől.

-add ide megmasszírozom

-nem kell nélküled is van vérkeringésem!

-ezek szerint nem értem dobog a szíved igaz?- mondta Dean mire Lia nem tudott mit felelni meglepte ez a kijelentés. Majd Dean közeledni kezdett hozzá ami adott szituációban nem volt nehéz és épp megcsókolta volna amikor Gordon feltépte a láda tetejét.

-vége a hitvesi órának! Kifele!!!- mondta majd Lia és Dean kitápászkodtak a ládából.