Ahogy Lia visszafele tartott az autóhoz Dean utólérte és megragadta a karját!

-még is mi a fenét műveltél?

-szerinted!- válaszolta közömbösen

-szerintem baromi nagy hülyeséget, mert így az életbe nem tudjuk meg hol vannak Ellenék!- oktatta ki Dean

-tényleg, és mégis mikor akartad tőle megkérdezni? Mh amikor rád fogja a fegyvert vagy amikor épp lelő??

-most meg miről beszélsz?- kérdezte Dean mire Lia vissza ment a testhez és a lábával megfordította. Ott volt a pólóba gyűrve Gordon fegyvere amiért épp nyúlni készült amikor Lia lepuffantotta.

-erről!! Esküszöm nem értem sokszor hogy vagy még életben!- mondta Lia majd újra a Chevy felé vette az irányt! Dean még Gordon testét nézte majd Samre pillantott.

-de talán nem használta volna!- nyögte be mire Sam legyintett egyet és Lia után ment aki már közben már visszaért az autóhoz. Dean is utánuk ment majd visszaindultak Bobbyhoz. a kocsiban nem nagyon szólalt meg egyikük se! Lia a kezén lévő sebet nézegette, eldöntötte ha visszaértek le kell kezelnie elég csúnya, aztán a fegyveréből vette ki a tárat majd ellenőrizve a golyók számát visszarakta. Dean csak az utat bámulta Sam pedig a mellette futó tájat. Mikor visszaértek Bobbyhoz már délután fele járt az óra. Bobby a verandán üldögélt és illett a kopott, régi típusú ház képébe. Mikor meglátta a Chevyt felállt és lesétált a lépcsőn, majd a megálló autóból sorban szálltak ki az utasok. Bobby nagyon megijedt látva Lia poros, koszos ruháját és a kabátján lévő vérfoltot, amit a kezén lévő seb hagyott.

-Liliana jól vagy?- kérdezte a felé közeledő lánytól aki rá sem nézve válaszolt.

-semmi baj- válaszolta meg sem állva majd bement a házba.

-Dean mi a fene történt?- kérdezte a már odaérkező Deantől, aki Sammel együtt ért oda de Sam ment is be a házba, csak Bobby és Dean maradtak kint.

-Gordon halott, Lia fél tárat beleeresztve kinyírta.- mesélte Dean

- és Ellenék? Meglettek?

-á nem és lövésem sincs hol lehetnek, és így Gordon nélkül nehezebb lesz őket megtalálni. Esélyem sem volt kikérdezni, Lia rögtön megölte. Előtte is ilyen volt? Úgy értem a baleset előtt?

- Liliana mindig heves természet volt, még a baleset előtt is bár nem ennyire ahogy meséled. Mindig hagyott lehetőség még a leggonoszabb és legelvetemültebb lénynek vagy embernek hogy változtasson, hogy legyen még egy esélye! De talán érthető is ez a változás, az akit a legjobban szeretett, becsapta, akiben bízott átverte ráadásul még egy démon is volt.- gondolt bele Bobby

-lehet nem tudom, de elég hidegvérűnek tűnt, kicsit meg is ijesztett!

-csak ő tudja mit miért és hogyan tesz!- komorodott el Bobby. Eközben Sam beérve a házba látta Lia szenvedését, hogy nem tudja lekezelni a sebét ezért odalépett hozzá és segített neki.

- mutasd!- lépett oda majd finoman kitisztította a sebet és bekötötte.- így, egyedül nehezen ment volna.- mosolygott Sam a nála 2 fejjel alacsonyabb Liára.

-igen- mosolyodott el Lia- köszönöm!

-semmiség és jól vagy? Elég kirobbanó sikert arattál ott a fogadóban!

-na igen , vhogy vissza kell zökkeni ebbe az életbe, de nincs semmi baj! Csak az foglalkoztat merre lehetnek Ellenék!

-na igen, Gordon talán…

-Gordon nem mondta volna meg, akkor sem ha egy hétig kínozzátok, de tudod mit máskor majd hagyom hogy ő lőjön előbb! Kösz a segítséget- mondta Lia majd Sam hasának nyomta a kötszert és elviharzott.- egyiknek sem jutna eszébe egy köszönömöt kinyögni!- morogta magában Lia majd felment az emeletre. A belépő Dean és Bobby már csak Lia lábát látták ahogyan felér a lépcsőn.

Dean utána ment Bobby pedig a nappaliba Samhez aki épp akkor kapcsolta be a tévét. Ez alatt Lia épp a szobájában pakolászott amikor Dean kopogtatott az ajtaján.

-igen?- nyitott ajtót egy fehér topban amihez fekete farmert viselt.

-látom a kezed már rendben van!- utalt Dean Lia bal kezén lévő kötésre.

-na igen az öcséd segített és csak ezért jöttél?

-nem, igazat megvallva beszélni szeretnék veled!

-de jó nekem, hát akkor gyere beljebb.- nyitotta kijjebb az ajtót Lia és engedte be Dean aki a szoba közepén megfordulva kezdett bele a mondókájába.

-nem gondolod hogy kicsit túllőttél ma a célon?

-ha még mindig Gordon a téma ak….

-nem!- vágott bele Lia szavába Dean- arról ahogyan a dolgokhoz hozzá állsz ahogy Bobbyval bánsz! Észrevettük hogy megváltoztál!

-hű- kacagta el magát Lia, mint aki vmi jó viccet hallott.- ez jó ha kérhetem a mondat végét még egyszer?

-mi olyan vicces? Igen is megváltoztál!- mondta mire Lia ismét kacagott egyet. Majd kicsit komolyodva vissza kérdezett.

-megváltoztam? Ez jó, de tényleg csak segíts hogy tudjam, milyen is voltam ezelőtt? Jaj ne haragudj te erre nem tudod a választ hisz csak most ismertél meg! Francba!

-ha befejezted a gúnyolódást, szólj!

-csak tudod próbálom megérteni mit is akarsz te tőlem!  3 napja ismersz, ha ezt egyáltalán ismertségnek lehet nevezni, és már papolsz hogy megváltoztam! Mihez képest?? Tegnaphoz? Ne haragudj csak ez tényleg nevetséges és ha nincs más szia!

-de van Bobby aggódik érted! És szerinte is megváltoztál! Na erre már nem mondhatsz semmit ő ismer régebbről!

-tévedsz, Bobby sem ismer!! Tudtommal lepasszolt egy vad idegen családhoz akik nem a szeretetükről voltak híresek!

- hihetetlenül önző és makacs vagy ugye tudod!

-és?

-mi az hogy és? Kicsit belegondolhatnál más érveibe is!! Másnak is lehet rossz időszaka az életében, így nem vagy egyedi!

-nem is akarok az lenni.

-pedig azt próbálod előadni, de gyenge vagy!- kezelte le Dean

-én gyenge? Nem is tudom kit akartak 2 napból kétszer megölni és nem is tudom ki mentette meg az életed!

-sokan az életüket adnák hogy Bobby lehessen az apjuk!

-tényleg? Cseréljünk? Oké biztos sokan szeretnék ha az akit szeretnek átverné őket, becsapná, megalázná és mindezt tenné az akit az életednél is jobban szeretsz, vagy hogy akivel elképzelted a jövődet démonná válik és megöli a családodat amiről kiderül nem is a tied, vagy hogy téged is megpróbál megölni aminek köszönhetően 1 évet amit a semmittevés legjobb szintjén töltesz, vagy hogy ez idő alatt olyanokkal álmodok akiket a hátam közepére se kívánnék és hogy mind ezek után még ők osszák nekem az észt?? Hát oké cseréljünk- mondta el egy szuszra Lia, a szeme pedig csillogott a könnytől amit nem hagyott hogy kihulljon.

-én..- de Dean nem tudott mit mondani!

-te, most ha nincs más mondanivalód, tudod merre az ajtó- mondta karba tett kézzel Lia. Mire Dean szó nélkül elsétált mellett hozzá érve a lány vállához. Mikor Dean becsukta maga mögött az ajtót Lia arcán lefolyt egy könnycsepp, amit gyorsan letörölt és visszatért a pakoláshoz. A nap hátra lévő részében Dean, Sam és Bobby Ellenék hollétére próbált rájönni, míg Lia a szobája magányába zárkózva keresgélt a papírja között vmit ami a balesett előtti időszakra mutatott volna rá. Az ágynak támaszkodva ült törökülésben körülötte papír halmazok. Jegyzetek a vadászatról, az életéről, a múltjáról. Majd pár órányi olvasás után, megunta és elfáradt. Felállt kinyújtóztatta a végtagjait és felkapta a kabátját majd lement a lépcsőn és épp kilépett volna az ajtón amikor egy hang megállította.

-hova mész?- kérdezte Dean ahogy megállt mögötte.

-nem mindegy- válaszolta meg sem fordulva!

-képzeld nem- fordította meg Dean a kezénél fogva

-legyen az- majd kihúzta Lia a kezét és elment! Dean bement a nappaliba és elmondta hogy Lia az előbb ment el de nem tudja hova! Bobby mondta hogy hagyja, úgyse kíváncsi egyikükre sem!

Így is volt Lia egy közeli bárba ment ahol mikor belépett minden tekintet rá fordult majd vissza a poharakra vagy a kártyalapokra. Lia a pulthoz sétált majd felült a székre és kért vmi erőset. Kapott is és ez ment kb. 2 órán keresztül, amikor már kicsit el volt ázva. Dean már a keresésére indult és betérve a bárba meg is látta a pultnál könyökölő Liát.  Odament hozzá hogy haza vigye!

-Lia, mégis mi a fenét művelsz?

-ugye tudod ma már ezt másodszor kérded!- mondta elég illumináltan és mosolyogva.

-talán mert van rá okom, na gyere hazamegyünk!

-neeem, még 1 kört és ennek a okos tojásnak is egyet!- kérte a pultostól Lia az italokat!- meghívlak- csapott rá Dean vállára Lia- hű nem semmi vállad van! bár nem mintha nem tudnám!

-mi? na mindegy gyere megyünk!

-nem!

-de- nyomatékosította Dean majd felsegítve Liát a kijárat felé indultak. Pár perc múlva már  a levegőn volt. Dean megállt egy pillanatra, amíg kinyitotta a Chevyt, és addig neki támasztotta Liát az autó elejének.- fél perc maradj itt oké

-hova is mehetnék?- válaszolta kuncogva Lia- majd hárta dőlve rá feküdt a Chevy motorháztetejének!- vajon a csillagok nem esnek le??

-na jó gyere szépen!- húzta fel Dean majd betámogatta az autóba.

Fél óra múlva már otthon voltak. A többiek már aludtak, nem is tudták hogy Dean elment megkeresni Liát! Beérve a házba Dean felvitte az emeletre Lilit és betámogatta a fürdőbe, és be a zuhany alá, hogy kicsit kijózanodjon. Mikor beállította a tusolóba megnyitotta a hidegvizet ami nem igazán tetszett Liának.

-hééj, ez hideg- próbált kijönni

-ez jár annak aki sokat iszik!- tolta vissza Dean aminek köszönhetően ő is vizes lett. Ruhástul áztak mindketten a zuhany alatt.

-álmomban nem voltál ilyen kíméletlen!- lépett közelebb Lia

-de gondolom nem is rúgtál be ennyire!- kontrázott Dean, és nem használta ki az adott helyzetet.- na gyere ennyi elég lesz!! Ideje lefeküdnöd!

-igen is apuci!- kuncogott Lia.

-de ezeket vedd le mert megfázol, tessék ezeket vedd fel!!

-nem segítesz?

-menni fog egyedül is!- mosolyodott el Dean majd becsukta a fürdő ajtaját. Pár perc múlva Lia kijött a fürdőből egy fehér pólóban és világoskék nadrágban.

-na akkor irány az ágy- mondta Dean majd mikor Lia lefeküdt betakarta. De Lia lelökte magáról a takarót és feltérdelt az ágyra!

-nem akarok aludni!

-pedig muszáj lesz- mondta Dean majd megpróbálta visszafektetni de Lia ellenállt.- na gyerünk!

-engem mindenki csak ellök magától- kezdett el sírni Lia

-ez nem igaz!

-senki nem szeret, és csak kihasználnak, de miért- sírt egyre jobban majd odabújt Deanhez aki nem tudott mást tenni átölelte.

-nyugodj meg, nincs semmi baj!- simogatta a haját.

-én nem bírom tovább, nincs erőm!- zokogta Lia, és Dean végre rájött hogy eddig csak egy álarc volt és Lia igen is egy érzékeny és törékeny lélek, akit nagyon is megviselnek a dolgok, de megtanulta, hogy ha kimutatja az érzéseit sebezhetővé, válik.