Fél évvel később Dean visszatért Amisbe, mert hírt kapott a démonról ami megölte a mamáját. Ugyanis a démon lecsapott egy férfi családjára, mindenkit megölt kivéve a férjet. Ezért Sammyt Ellenre bízta ugyanis időközben Samnek is sikerült összefutni egy kér kellemetlen esettel amik megviselték. De Dean megígérte neki hogy vigyáz rá és hogy mindent megtesz hogy megmentse, ezért is jött most a démoni támadás helyszínére. Kiderítette ki is ez az ember és elment hozzá, de nem volt otthon. Mivel már régóta úton volt gondolta megszáll vhol. Mi más is jöhetett volna szóba mint az a szálló ahol Lilivel találkozott. Bejelentkezett és titkon körülnézett keresve Lili motorját de nem találta. Finoman érdeklődött a recepcióstól is nincs e itt , de az nem tudott neki mást mondani csak hogy nem tudja. Így Dean lepakolt és elment a férfi munkahelyére ami egy ügyvédi iroda volt. Mikor odaért megállt a járda mentén és kikönyökölt az ablakon. Az iroda előtt egy kisebb tér volt, szökőkúttal, újságos fiúval és fagyissal. Valamint egy kis kávézó is volt pár asztallal. Dean kiszúrta az épp munkába tartó férfit, és azt is hogy vki más is. Először nem ismerte fel ki az, de aztán már pontosan tudta. Lili volt az aki a kávézó egyik asztalánál ült várva a férfit. Mikor meglátta felállt, világos farmert viselt, és egy fehér toppot. Az övén ott lógott a medál Dean innen tudta ő az. Lilinek rövidebb lett a haja kicsit és mély vörös árnyalatú. Szeptemberhez képest meleg volt ezért kontyba fogta a haját és napszemüveget vett fel.

Úgy intézte, hogy összeütközzön a férfival.

-jaj elnézést, az én hibám, ne haragudjon- fogadkozott Lili

-semmi gond! Jól van?- kérdezte a férfi látva Lili kétségbe esését amit eljátszott.

-persze, jaj de nem elvesztettem az unokahúgom, egy pillanatra elfordultam és eltűnt, nem tudna segíteni?

-de jöjjön az irodámban vannak őrök ők segítenek majd!

-jaj köszönöm- majd Lili bement a férfival az irodába, aki elment szólni az őröknek. Ezalatt Lili átnézte az iratait, keresett bármit aminek köze lehet a gyilkossághoz. Talált pár iratot egy örökbe fogadásról. Gyorsan összehajtotta és a nadrágja hátuljába csúsztatta és ráhúzta felsőjét. Mikor benyitott a férfi gyorsan oda fordult.

-na megtalálták?

-nem sajnos!

-mindegy köszönöm, megnézem visszament e a kocsihoz, ha nem felkeresem a rendőrséget. Nagyon köszönöm a segítségét!- mondta Lili majd kiment. Kifele menet előkapta motorja kulcsát, de mielőtt oda ért volna vki hirtelen kirántotta a papírokat a nadrágjából.

-ezt ügyesen csináltad!- szólalt meg a hang, ami nagyon ismerős volt Lilinek. Megfordulva látta hogy Dean az.

-hát te mit keresel itt?- vette le a szemüvegét!

-amit te!

-de most én találtam meg előbb!- mondta Lili miközben közelebb sétált!

-lehet, de meg sem ismertelek először!

-tényleg és másodszor?- mosolygott Lili

-a medál- mutatta neki Dean hozzáérve a combjához. Ám ekkor hirtelen megszólalt Lili mögött egy hang, mire Dean megfogta a nadrágja elejét magához rántotta és berakta az összehajtott papírt Lili hasához majd szorosan magához ölelte nehogy meglássa a férfi, akitől Lili elhozta.

-hölgyem? Megtalálta az unokahúgát?

-tessék? Én..- nézett Lili Deanre

-igen megtaláltuk, tudja a feleségem szétszórt, Lili velem volt, most is ott ül a kocsiban- majd Dean biccentett egyet a fejével egy dzsip fele amiben ült egy kislány.

-értem akkor viszlát!!

-igen köszönjük viszlát.- mosolygott Dean. Majd elengedte Lilit.

-köszi ez meleg helyzet volt.

-mint mindig. Akkor elárulod min dolgozol?!

-van más választásom?

-nincs- vigyorodott el Dean majd Lili elvitte a lakásához amit a város szélén vett. Ott élt Missyvel aki épp suliban volt. Mikor Dean belépett a lakásba kisebb rendetlenség fogadta, mire Lili gyorsan bement és elkezdte összeszedni a ruhákat.

-ne haragudj nem számítottam látogatóra!

-miért amúgy soha nem raknál rendet?- mosolygott Dean majd felvett egy pólót és odaadta Lilinek.

-kösz, de csak mindegy! Kérsz vmit inni?

-nem kösz! Pakolj nyugodtan!

-kedves vagy!- miközben pakolta a ruháit a szekrénybe

-és milyen papírt hoztál el attól az embertől?

-igazat megvallva még nem volt időm átnézni, de talán lehet hozzá köze, ugyanis egy örökbefogadásról szólnak!- mondta Lili majd odavitte Deannek a papírt és mellé állva megmutatta neki.

-értem!

-és te mit keresel itt?

-mint mondtam amit te, engem is ez a támadás hozott ide, ugyanis az a démon tette ami megölte az anyámat!

-ó értem, ezt nem tudtam, én még ehhez hasonlóval nem találkoztam!

-örülj neki most is jobb lenne kimaradnod belőle!

-most ezt meg sem hallottam!- mosolygott Lili- vadász vagyok ahogy te, pontosan tudod nem félek semmitől!

-én sem, de hidd el ettől kell, emiatt szenved az öcsém is!- mondta Dean mire Lili odament hozzá.

-az más, figyelj én megértem, de te is próbáld megérteni te is, nekem is ez a munkám és ha nem ez akkor vmi más ami veszélyes sőt! De hagy ne kelljen ezt pont neked magyaráznom.

-jó úgy se tudlak meggyőzni!

-nem is- mondta Lili majd befejezte a holmik összepakolását, mikor megcsörrent a telefon, Arthur volt, hogy Missy náluk van mert a barátnője áthívta és szeretne ott aludni. Lili beleegyezet.

-na Missy sem jön már haza- mondta letéve a telefont- legalább kaját nem kell csináljak.

-azóta veled van?

-igen, nem hagyom most már senkire!- mondta Lili Dean mellé érve aki visszaadta a papírokat.- tényleg nem kérsz semmit?- kérdezte Lili, amikor Dean megragadta a kezét és a falhoz szorította!

-Dean mit művelsz?

-te kérdezted mit kérek, csak válaszolok!- szorította Lili kezeit a falhoz.

-engedj el! – mondta Lili miközben próbált elhúzódni Deantől

-nem emlékeztet vmire ez a helyzet?

-de épp ezért kérlek hogy engedj el

-elengednélek ha nem látnám azt hogy minden egyes érintésembe beleremegsz!- mondta Dean majd forrón megcsókolta Lilit, aki kicsit ellenkezett majd visszacsókolt. Egyre hevesebbé vált köztük a csókolózás és a ruhák is rekord gyorsasággal kerültek le róluk, majd a földön kötöttek ki. Órák múlva Lili Dean mellkasán pihent, amíg Dean a karját simogatta. Egy lepedővel takaróztak be és a szőnyeg amin feküdtek kényelmes volt ugyanis perzsa szőnyeg volt.

-szerinted ez jó ötlet?- kérdezte Lili Dean vállát simogatva

-mire gondolsz?

-jaj Dean tudod te jól mire gondolok!

-nem nem tudom mert én egész másra- csókolta meg a lányt.

-arra gondoltam, hogy ahányszor találkozunk, lefekszünk egymással, majd elválnak útjaink, ennek így nincs értelme

-akkor adjunk neki!

-ezt hogy érted?- nézett Dean szemébe

-hát nem kell elválnunk újra meg újra, de az első részét megtartva maradhatnánk együtt is!

-nem tudom- ült fel Lili majd meglátta a földön a medálját, és a kezébe vette, majd Dean mellé ült.

-még nem javíttattad meg?

-nem, mert mondtam nincs ki hordja!

-Lili el kell ismerned ahányszor találkozunk nem tudjuk egymást nem.. ugye érted!- puszilta Dean Lili vállát.- miért kellene mindig ugyanazokat a köröket lefutni, elköszönni újra találkozni és itt kikötni?

-ebben van vmi!

-hát akkor?- fonta kezét Dean Lili kezébe.

-akkor ez most már tied, csináltasd meg- mondta Lili s Dean kezébe adta a medált a lánccal

-nekem adod?

-igen, egy feltétellel!

-mi az?- kérdezte Dean

-soha nem adod vissza!- csókolta meg Deant

-soha!- súgta majd visszafeküdtek.

Este csináltak vacsorát és zenét hallgattak, majd a kanapén beszélgették végig az estét.