26. fejezet

A múlt nyomában

Dean egy pillanatra azt hitte káprázik a szeme amikor meglátta az apját. Rya úgy szintén nem hitte a szemének, de nem azért mert hihetetlennek hitte, hanem mert erre nem számított.

-fiam- mosolygott John

-apa- mondta remegve Dean, akiben annyi minden tört hirtelen fel.

-nincs semmi baj, csak Ryához jötte,, hogy jól van e. Dean kérlek ne akard megváltoztatni a múltat!- kérte John

-apa, de te meghaltál és most….

-most itt vagyok, de mennem kell, vigyázz magadra és tudd meg hiányzol és szeretlek, ahogy Sammyt is!- mondta John majd mosolyogva elfordult és eltűnt. Helyébe aki nem értette Dean miért mered rá olyan furcsán!

-Dean mi történt?

-Sammy, te nem láttad- mondta Dean miközben visszaült a székre!

-nem de mit kellett volna!

-Sam- szólt közbe Rya- tudod amit meséltem! Apádról!- erre Dean odakapta a fejét!

-mi? Azt ne mond hogy neked is megjelent és nem szóltál!! Sam??- majd nézett Samre!

-Dean mi csak…- kezdett bele Sam, de nem tudta befejezni, mert Dean felpattant és a szavába vágott!

-ti ketten tudtátok és nem mondtátok el!! Rya már megint? Ezt nem tudom elhinni!

-Dean értsd meg csak a te érdekedben nem mondtuk el!- mondta Sam!

-ne Sam hagyd az én hibám, igen el kellett volna mondanom, de féltettelek, ahogyan most is, mert tudom bármit megtennél hogy apád újra éljen de ezt sem ő sem pedig én nem akartam, ezért mondtam el Samnek de ő nem tehet róla, én kértem hogy ne mondja el.

-istenem, komolyan ez már…- majd legyintett egyet a kezével és kiviharzott!

-jelentem megint sikerült alkotnunk!- mondta Sam

-nem- csóválta a fejét Rya- nekem sikerült újfent bakot lőni!

-megyek megpróbálok beszélni vele- mondta Sam majd Dean után ment!

Rya ott maradt a kórterem csöndjébe, és elgondolkodott. De nem a Deannel történteken, sokkal inkább foglalkoztatta a sebhelye, és amiket Gordon mondott neki, róla. Egyelőre nem tudta helyre tenni a képkockákat, de próbált összefüggést keresni. De arra jutott ez egyedül nem megy, kell hozzá Dean hogy segítsen neki.

Eközben Sam utolérte Deant.

-Dean várj már hallod ez nem megoldás, hogy Ryán vered le a port!

-öcskös hallod magad?? Rya már megint titkolózott, még is hogy a fenébe bízzak benne ha titkolózik!- mire Sam csak vigyorgott!- most meg mi olyan vicces!??

-pontosan tudod Dean, szereted és ezért bízol benne!

-ember, ne csináld már!- mondta majd leült egy székre, majd mellé Sam

-Dean értsd meg ő is szeret téged, és félt, és amúgy is igaza van, ha elmondja akkor te rögvest rohansz alkudozni hogy visszahozd nem igaz?

-öhm…

-na látod, akkor meg. Rya csak jót akar ahogyan apa is. Szeret minket és félt. Pontosan önmagadtól Dean, attól hogy érte bármi hülyeségre vevő lennél és ezt nem akarja!

-komolyan Sam néha megijedek tőled meg amiket mondasz!! Ki is az idősebb?

-fizikailag vagy szellemileg?- vágott vissza Sam

-jó igen igazatok van, biztos nem ültem volna tétlenül.

-akkor jó, de most se csinálj semmi baromságot, apa itt van velünk így vagy úgy. Ő tudja mit miért tesz, hagyd hogy tegye Dean!!

-rendben, még vmi anyuci??- vágott vissza Dean

-igen, menj vissza Ryához! És beszélj vele!

-komolyan titeket össze kellene kötni, Rya is ezt mondta, amikor tőled bocsánatot kértem!- felelte Dean majd visszament Rya kórtermébe de a lány nem volt ott! Meglepődött majd kiment a folyósora, és ott látta meg Ryát ahogy sétál visszafele a hasát fogva. Dean oda ment hozzá!

-Rya mit csinálsz itt kint?

-sétálgatok, az orvos azt mondta kell a mozgás, gondoltam járok egyet. Csak nem gondoltam hogy ennyire fárasztó- mondta a lány majd Dean átkarolta a derekát és így segített Ryának sétálni. Rya is belekapaszkodott Deanbe. Jól esett neki a férfi közelség, az illata a mindene.

-köszi és Sam??

-beszéltem vele most azt hiszem a büfében csapja a szelet a könyvtárosnak!- mondta Dean- De komolyan, igazatok volt, talán ha elmondjátok, elvesztem a fejem és őrültséget csinálok.

-ez azt jelenti, hogy nem haragszol rám?- állt elé Rya

-tudtam én vha is haragudni rád?- kérdezte Dean de látva hogy Rya válaszra nyitja a száját, gyorsan folytatta- ne ne válaszolj, inkább gyere segítek vissza menni a szobába.

Majd a páros visszasétált a kórterembe, de Rya nem akart lefeküdni, így Deannel a kanapéra ültek, ami a szoba másik végében volt. Rya a lábait Dean ölébe tette, Dean meg közben átkarolta.

-tudod Dean sokat gondolkodtam a történteken, a démonnal majd Gordonnal való találkozás és mind arra ment ki hogy engem eltegyenek láb alól vagy sem?

-nézd nem tudom az biztos hogy Gordon pontosan tudta mit akar, és azt is hogy hogyan! Megnézhetem?- kérdezte Dean a sebhelyre utalva.

-persze,- mosolygott Rya majd feltűrte a pólóját

-azon gondolkodtál már hogy vmi alakja van.

-ezt meg hogy érted?- kérdezte Rya

-nézd meg, olyan, mint ha egy nem is tudom, csillag vagy nap lenne, nem tudom!

-én sem eddig még csak nem is törődtem vele!

-arra nem emlékszel hogy szerezted?

-nem is tudom, igazat megvallva, nem sok mindenre, azon az estén amikor Sam szobájában láttam azt a démont, arra emlékszem lerohantam apuékhoz, majd csak arra emlékszem hogy kint álltunk és anyu szorosan ölelt magához! De…- majd Rya elgondolkodva elfordította a fejét.

-mi az?- kérdezte Dean

-hát persze, amikor láttam a démont még nem volt tűz, de amikor kint álltunk akkor már leéget a ház, és azalatt nem éghetett le mialatt apunak szóltam, az max fél perc volt! Vmi még történt akkor, ott! De mi..-

-nyugi kitaláljuk, de legalább van támpontunk már csak vki kellene aki ott volt vagy….

-apu!- vágta közbe Rya

-tessék?

-apu, ő ott volt és ha…- itt elakadt Rya szava- ha apád igazat mondott- folytatta majd félve Dean szemébe nézett- akkor az én apám is vadász volt, és ha ez igaz akkor neki tudnia kell mi történt akkor este!

-akkor hívd fel!

-persze, már több mint 10 éve nem beszéltem vele, kivéve amikor a kórházból kellett volna haza vinnie de hát arra sem volt hajlandó

-de akkor is ha ott volt tudnia kell mi történt, ha más nem még megkérdezhetjük Bobbyt!

-Bobbyt?

.igen mert ha ahogyan mondtad apa azt mondta neked hogy apád vadász volt akkor Bobby is ismerte, talán tudhat vmit.

-értem, ha te mondod, csak komolyan kezdek félni!

-majd én megvédelek- simogatta meg Dean Rya hátát.

-kedves vagy, de attól félek hogy ki tör még az életemre vagy miért, hanem hogy nem tudom kivédeni sem, mert ha legalább tudnám miért? Vagy hogy a heg mit jelent és miért annyira fontos, akkor könnyebb lenne kivédenem a támadásokat!

-nyugi kitaláljuk, ha holnap elengednek, megyünk Bobbyhoz, aztán felkeressük apádat! Majd kiderítjük vhogyan!

-remélem, mert ezt ki kell derítenem!

-jó de most menj pihenj különben nem fog elengedni az orvos!

-jaj Dean- majd Rya átölelte Deant szorosan, aki ölbe vette és az ágyhoz vitte. Majd letette és megcsókolta!

-most aludj, holnap beszélünk!- mondta Dean és leoltotta a lámpát, Rya pedig mély álomba merült.

Másnap reggel Ryát kiengedték a kórházból és Deannel együtt mentek a panzióba amit időközben Sam kifizetett, így alig pár óra múlva már úton volt vissza Bobbyhoz! Előtte viszont benéztek Ellenhez és Johoz! Csak mert gordon ötletet is tőlük kapták, így gondolták jobb tájékoztatni őket, a történtekről!

Dean átkarolta Ryát hogy segítsen neki a járásban majd bementek a bárba. Jo épp a poharakat szedte össze, Ellen pedig a pultban takarított.

-Sam Dean, jó látni titeket, Rya szia!- köszönt nekik Ellen

-sziasztok- köszönt Jo, majd elfordította a fejét.

-gyertek üljetek le meséljetek, merre jártatok?? És Gordon?- kérdezte Ellen nem is sejtve a történteket.