25. fejezet

váratlan látogató

Gordon hátrálva Ryával együtt egy másik szobába sétált nyomában a fegyvert rá szegező Deannel. Közben Sam is kiszabadította magát és utánuk ment!

-ez nem szép kettő egy ellen! Dean hát ezt tanultad? Hol van a tisztesség, a fair play?? – kérdezte Gordon látva Sammyt!

-itt annak most nincs helye!- felelte Sam

-oké, legyen ha megmozdultok csak egy rossz levegővétel és átvágom a lány torkát!

-tedd azt miért fenyegetőzöl?? Csak mondogatod, nem mered megtenni!- vágta rá Dean közben Ryát nézve, aki kicsit megijedt Dean hozzáállásán!

-jaj Dean, még mindig nem érted!! Nem ölhetem meg csak úgy!! Túl élné! Csak akkor hal meg ha a sebhelyébe döföm a kést!! Ennyi!!- fejezte be Gordon a mondatot, ami ugyancsak újként hatott Deanre, Samre és pláne Ryára! Ekkor Gordon Ryát egy ágyszerűséghez vitte, majd kényszeríttette a lányt hogy saját magát kikötözze! ezek után Gordon feltűrte Rya pólóját a sebhelynél, és elkezdett egy sátáni imát mormolni. Pár pillanat múlva Ryának éles fájdalmat okozott az oldalába a mormolás. Rya fájdalma kiült az arcára és könnyezni kezdett. Olyan érzése volt mintha vmi belülről kiakarna törni! Gordon csak mormolta tovább és nem is figyelte Dean aki mögé lopózva leütötte egy serpenyővel! Ekkor megszűnt Rya fájdalma, Gordon pedig eszméletlenül landolt a földön! Dean gyorsan kiszabadította Ryát és magához ölelte!

-végre Rya!- súgta neki

-Dean igazán megválogathatnád a barátaidat!- jegyezte meg Rya, majd a hármas kifele vette az irányt a sötét zugból, de ekkor Gordon feltápászkodott!! Sam még épp felborogatta a szentéjt ami az ágy mellett volt, így ő volt az első célpontja! De Dean ezt észre vette és belelőtt Gordonba, akinek ez meg sem kottyant neki és Samre támadt, aki egy könyvespolcnak repített ami rádőlt! Rya ekkor kikapta Dean hátul elrejtett fegyverét és Gordonra lőtt!! Aki ettől újfent dühösebb lett!

-nem tudtok elpusztítani!!

-majd meglátjuk!- sziszegte Rya, miközben Dean Samhez ment hogy segítsen neki. Rya pedig Gordon megmozdulására belelőtt a lábába. Dean felsegítette Samet és épp kifele tartottak amikor Gordon egy késsel támadt Deanre, de Dean nem láthatta, hogy háttal volt. De Rya látta és mielőtt Gordon odaért volna Deanhez Rya elé állt, így ő kapta a szúrást a hasába!

-én nyertem- mondta gonoszan Gordon látva Rya arcát a hasában lévő kés hatására.

Majd hátrálva hagyta összeesni Ryát. Dean Sammel a vállán nézte végig az eseményt, majd rögtön Ryához térdelt, aki egyre jobban vérzett. Majd Dean dühösen felállt és egy egész tárat eresztett Gordon szívébe és mellkasába, amitől a férfi mosollyal az arcán holtan esett össze! Majd visszasietett Ryához akinek Sam már hívott mentőt időközben!

-Rya- suttogta neki Dean miközben az ölébe emelte a fejét, majd végigsimította az arcát.

-Dean, meghalt ugye?- küszködött Rya a szavakkal, és látva ezt Dean könnyek gyűltek a szemében!

-meghalt igen, sikerült! De Rya tarts ki mindjárt jobb lesz! Kérlek.- majd Rya még egy pici mosolyt erőltetve az arcára elájult. Ekkor érkeztek ki a mentők majd Ryát a központi kórházba ahol kapott vérátömlesztést és összevarrták a sebet.

Pár órával később Dean bement hozzá és leült az ágya mellé és megfogta a kezét, majd ráhajtott a fejét. Rya épp ébredezni kezdett mikor meglátta, ahogyan Dean az ő kezén pihenteti a fejét. A másik kezével megsimogatta Dean fejté, mire az felkapta!

-Rya, jaj de jó végre!

-Dean, te meg mit hittél anélkül halok, meg hogy ki ne osztanálak a viselkedésed miatt?- mondta mosolyogva Rya

-akkor tényleg jól vagy- konstatálta Dean

-igen és az emlékezetem sem vesztette el!

-Rya nem is tudom mit mondhatnék!

-én igen, erre kitaláltak egy egyszerű 8 betűs szót némi magyarázattal megtoldva!

-tudom, bocsánat, igazat megvallva nem tudom mi ütött belém, hogy képes voltam veled és Sammel is összeveszni, emiatt a ….

-pedig egyszerű, csak egy kicsit megsimogatták a büszkeséged és te mint a lovak az ellenzővel effektus!- mondta Rya pici fájdalommal az arcán a sebe miatt.

-ne ne mozogj!- aggódott Dean- amellett igen igazad van, ahogyan akkor is az volt amikor figyelmeztetni próbáltál! De Rya mit tegyek még hogy megbocsáss nekem?

-semmit, már rég nem haragszom csak hallani szerettem volna tőled is! Amellett Samtől bocsánatot kértél már?

-még nem!- szegte le a tekintetét Dean

-akkor meg gyerünk, menj!

-de Rya most…

-menj!- mondta neki lágyan! majd Dean felállt Rya még megfogta a kezét, mire Dean visszanézett rá- szeretlek!- súgta neki

-én is. Válaszolta Dean mosolyogva majd odahajolt és gyengéden megcsókolta Ryát. Majd kiment megkeresni Samet. Körbe járta a kórházat, majd egy távoli folyóson üldögélve találta meg. Odament hozzá és leült mellé.

-hát öcskös mit csinálsz itt?

-csak gondolkodom, itt nem rohangálnak orvosok, nővérek senki!

-értem- bólogatott Dean

-és te?

-én téged kerestelek, tudod Sammy beszélnünk kellene! Jobban mondva én szeretnék tőled bocsánatot kérni a történtek miatt!

-jól hallom te bocsánatot kérsz tőlem?? –csodálkozott Sam

-ember, most miért el elrontani a pillanatot?? És ha igen?!

-oké csak tőled ez, furcsa!

-tudod gondolkodtam, és rájöttem igazad volt neked is és Ryának is amit mondtatok. Mind Gordonnal kapcsolatban mind pedig abban ahogyan hozzáállok a dolgokhoz, tényleg néha azt hiszem csak én vagyok képes bármire! De tudod ez nem azért van mert téged nem veszlek semmibe hanem mert az életem rólad szól, Sammy arról hogy vigyázzak rád! És nem is tudom, ember, ez olyan nehéz!

-Dean én megértelek, de felnőtt emberek vagyunk! Te is és én is, de attól még testvérek maradunk! Te jó vadász vagy Dean, de mellette nem szabad elvesztened az emberi mivoltodat! Érted?

-persze, és azt is megértettem, hogy rátok szükségem van, nem tudok és nem is akarok mindent egyedül csinálni! Megbocsátasz?

-Dean, én soha nem haragudtam rád igazán!- majd a két testvér sok-sok éve elteltével most újra megölelte egymást. És ez nem egy üdvözlő ölelés volt, hanem érzelmekkel teli, testvéri szeretettel teli ölelés, ami mindkét fiúnak már hiányzott.

-na jó sír és lassúzni azért nem fogunk ugye?- kérdezte Dean!

-azt nem!- válaszolta Sam- de most elmegyek, elintézem a szállás amíg Ryát benntartják, később visszajövök!- majd Sam elment, Dean pedig vissza Ryához aki épp akkor aludt el, de mikor Dean belépett gyorsan felébredt!

-jaj nem akartalak felébreszteni-, mondta gyorsan Dean, majd levette a kabátját és leült Rya mellé. Rya csak nézte a férfit és azon gondolkozott, istenem, mennyire cuki és annyira nagyon helyes és édes és- sorolta magában majd sóhajtott egy nagyot.

-Rya minden rendben!

-hmm??

-jól vagy?

-persze csak elgondolkodtam! Jól állt a fekete!- mondta Rya utalva Dean fekete ingjére ami alatt egy szürke póló volt és az ing ujjai félig fel voltak tűrve!

-köszi, csak neked!- mondta kacéran Dean

-vagy Jonak!- tette hozzá Rya

-ne már megint kezded, hisz itt sincs! Na, megtámadott a zöldszemű szörny??

-itt magadra célzol??- kontrázott Rya- de mondtam, már nem vagyok féltékeny, csak nem tudom, nem szimpi a csaj és az sem ahogy téged stíröl- fejezte be Rya

-Rya ez már csak ezzel jár, engem minden csaj magának akar, de nekem csak te kellesz, érted senki más! mert szeretlek és ezt nem csak úgy mondom! Érzem is!- bújt oda hozzá Dean és megcsókolta  a lányt! Épp ekkor lépett be az orvos!

-ahh hogy soha nincs nyugta az embernek- morogta magában Dean

-doki, mikor mehetek haza?- kérdezte Rya

-nos hölgyem mivel az állapota rohamosan javul így szerintem holnap reggel!

-ez nagyszerű, köszönjük!

-nincs mit, Mrs Clotzwile, pihenjen sokat! Később visszanézek! Viszlát!

Majd Rya a „nevét” hallva Deanre nézett!

-Mrs. Clotzwile??? Dean ugye ez most egy vicc!

-csak ez a biztosítási kártya volt nálam és azt mondtam a feleségem vagy!

-az utóbbival nincs is gond, de ez…-keseredett el Rya

-na nem olyan vészes, Mrs Clotzwile, engedje meg hogy a férje újfent kifejezze szerelmét!- mondta Dean majd megcsókolta Ryát, és ekkor lépett be Sam! Dean pedig elhajolt Ryától és lehajtotta a fejét.

-Sammy- fordult hozzá gyilkos tekintettel és mosollyal az arcán!

-ha zavarok elmehet!

-de hogy zavarsz mint mindig a legjobbkor gyere ülj le!- mondta Dean

-Rya hogy vagy?

-köszi Sam jobban az orvos szerint holnap haza is mehetek!

-jó ugy is csak egy éjszakára foglaltam le a szobát

-oké- bólintotta Rya, majd Sam érzékelve a helyzetet, kiment kávéért!

- na végre, ha nem az öcsém lett volna kinyírom!

-Dean!- mosolygott rá Rya- gyere ide! Hol is hagytuk abba!- kacérkodott vele, majd Deannek sem kellett több újra megcsókolta Ryát. Épp belemelegedtek volna amikor, vki belépett a kórterembe és köhintett egyet.

Dean már gyilkosságra felkészülve fordult meg, számítva Sam visszatérésére, de meglepődöttségére vki más állt az ajtóban, olyas vki akiről azt hitte már rég elvesztette!!!