20. fejezet

döntések és következmények

Rya percekig zokogott, talán most jött ki rajta minden ami eddig felgyülemlett. A fájdalom, a fáradtság és a bűntudat. De jól esett neki, hogy Dean nem hagyta magára és most is ott volt mellette. Rya már nagyon kimerült volt, és a sírás és minden miatt elájult Dean karjaiban. Ezért bevitte a házba és lefektette az ágyra, hagyj elaludjon. Sam és Dean az ajtó előtt álltak, amikor Bobby visszaért.

-mi történt?

-valószínű kisebb ideg összeroppanást kapott.- utalt Dean Ryára, aki mélyen aludt.

-Rya? Végülis várható volt!- felelte Bobby

-ezt meg hogy érted?

-szegény napok óta nem aludt, kínozta magát a gondolatokkal, hogy itt van veletek, egyszóval mindenért. Kicsit talán jobban megviselte ez a dolog mint hittük!- fejtette ki Bobby

-igen, de most mi lesz?- kérdezte Dean

-mi lenne, kipiheni magát és ennyi, a többi rajta múlik!

-oké, Sam gyere menjünk el a cirkuszba, addig is csinálunk vmit.- mondta Dean- Bobby vigyázz rá jó?

-persze menjetek, és figyelek Ryára.- válaszolta Bobby, majd Dean és Sam újra birtokba vették a Chevyt és első úti céljuk a vándorcirkusz volt. Az eseteknél arról számoltak be, hogy az áldozatok egy bohócot láttak. Így Samék a cirkusz igazgatójával beszéltek, és mint állásra jelentkezők mutatkoztak be. Az igazgató nem tudott semmi érdemlegessel szolgálni, a cirkusz egy fajta örökség volt amit az apjától örökölt az meg az ő apjától. Deanék arra gyanakodtak a családfában lesz a megoldás, de beálltak dolgozni, mint közterületesek és szemetet szedtek a vidámpark területén ami mellett volt a cirkusz. Így tartották szemmel az eseményeket, és keresték azt a bohócot akiről mindenki mesélt. Eleddig sikertelenül. Eközben Rya is magához tért, úgy 3 órányi alvás után, amire már szüksége volt. Mikor felébredt Bobby ült az ágya végében.

-Bobby, mi történt? – kérdezte Rya álmosan.- és a fiúk?

-elmentek találtak vmi fura ügyet azután néznek utána, te pedig végre aludtál egy jót. És hogy vagy?

-pocsékul, mint akit fejbe vertek. Csak arra emlékszem hogy sírtam és John….- de Rya nem fejezte be.

-már megint rá gondoltál! Rya próbáld magad túltenni a történteken. Csak akkor tudsz megbocsátani magadnak és fognak neked is megbocsátani! Tessék ezt idd meg!- nyújtotta Bobby a bögrét amiben tea volt.

-tea?

-igen jót fog tenni, tudod a kislányom is mindig ezt szerette.

-neked van lányod?- csodálkozott rá Rya

-igen, de ez egy hosszú és szomorú történet, ezért is mondom neked, hogy meg kell tanulni felejteni különben a bűntudat felemészt.

-igazad lehet- mondta, majd belekortyolt a teába.- ez finom! Earl grey szeretem!!

-egészségedre, na most megyek később visszajövök addig pihenj!- mondta Bobby majd az ajtó fele vette az irányt, de Rya kipattant az ágyból.

-várj veled megyek, jobban mondva vigyél el a fiúkhoz.- kérte meg Rya

-ne te csak pihenj!

-kérlek!!- nézett rá nagy boci szemekkel Rya, amivel meggyőzte Bobbyt, aki elvitte a vidámparkhoz! Ott Rya kiszállt és bement hogy megkeresse a fiúkat. Nem kellett sokat keresgélnie, pár percnyi séta után meg látott egy piros ruhás férfit, fekete zsákkal a kezében és egy piszka bottal, ahogyan a szemetet gyűjtötte. Dean volt az, Rya picit elmosolyodva lépett oda hozzá miközben ’véletlenül’ elejtette egy zsebkendőt! Dean felszúrta a botra majd a zsákba tette, de nem hagyta szótlanul!

-nem kuka vagyok, hanem szemétszedő, kisasszony!- mondta mert nem látta hogy Rya volt, aki ekkor visszafordult.

-tényleg, pedig az is jól állna!

-Rya te meg mit keresel itt?

-azt amit te!- jelentette ki, de rögtön folytatta mert Dean már a válaszra nyitotta a száját!- de nem szemetet.

-értem és jobban vagy?

-fogjuk rá!- válaszolta, majd körbe nézett. Dean pedig Ryán legeltette a szemét, gondolta magában, egész jól néz ki. Farmer volt rajta és fehér póló és egy farmer kabát.

-és jutottatok vmire? Vagy csak a szegény egyedülálló anyákat vagy nőket, stírölöd?

-Rya még a feltételezés is fáj. Amúgy egyelőre semmi, nem gyanús az igazgató, bár az hogy ez egy családi örökség talán abban lehet vmi, de még semmi és a bohócot sem láttuk.

-hozzak tükröt??- mosolyodott el Rya, Dean pedig csak gúnyosan elhúzta a száját. Sam közben odaért!

-úgy látom a piros lesz az év színe!- jegyezte meg Rya

-na Sammy találtál vmit?- kérdezte Dean, mintha nem is hallotta volna Rya megjegyzését.

-semmit de tényleg, az EMF nem mutatott semmit. Lehet tévedtem.

-ne mond ezt, soha nem tévedsz maradunk, csak lesz vmi!- vágta rá Dean, közben félszemmel Ryát nézte aki viszont a távolba bámult már jó ideje.- Rya- majd Dean meglegyintette a kezét a lány arca előtt.

-mi mi az? – nézett rá Deanre.- ti nem láttátok?

-mit?

-azt a bohócot vagy nem azt keresitek??- mutatott Rya a sátor mellé.

-én nem látok semmit! Biztos eleget aludtál?- kérdezte Sam

-Sam! Jól vagyok.

-ha láttad félned kell mert eddig gyerekek családjaira támadt.- vágott vissza Dean

-ha-ha.

-na jó szerintem most menjünk, itt nincs semmi- szólt közbe Sam- addig is utána tudunk nézni ennek a családi dolognak. Majd a 3mas visszament Bobbyhoz. Aki épp akkor vontatott be egy roncsot. Dean elment lezuhanyozni, Sam pedig a szokásához híven nyomozott. Rya kint maradt segített Bobbynak a roncsot leemelni és megnézni mi használható benne.

-hát nem mondom jól összetört.- jelentette ki Rya

-na igen de azért lesz benne használható, mondjuk motor vagy esetleg aksi, bármi.

-ha te mondod- mosolygott Rya, majd levette a kabátkát és megpróbálta kinyitni az autó ajtaját, de nem ment. Beszorult de nem adta fel, elhatározta, nem fogja hátráltatni a keze semmiben. Így mégegyszer megrántotta de olyan lendülettel, hogy ajtóstul a földön landolt. Elesett.

-Rya- nevetett Bobby- ajtóstul a házba??

-nagyon vicces, csak nem nyílt aztán meg túl könnyen. Mindegy most nézd meg hogy nézek ki!- mondta Rya miközben mutatta a kezeit, a pólóját egyszóval mindent amit viselt. Egy merő por és olaj lett.- megyek, lemosom a kezem aztán jövök!

-oké!- mosolyogott még mindig Bobby

Rya bement a házba, ahol Sam tetszését is elnyerte, aminek úgyszintén örült. Besietett a mosdóba , hogy legalább a kezeit megmossa, hogy áttudjon öltözni, de mikor benyitott, ott állt előtt Dean, egy szál semmiben, vagy is ha a törülköző számit vminek. Rya nem hogy megszólalni nem tudott de még a lélegzete is elállt.

-Rya, te meg hogy nézel ki?- kérdezte Dean, miközben ő is zavarban volt, de csak egy kicsit.

-én..ö..csak.az ajtó és én..koszos..én.most…megyek vissza…a- dadogta Rya majd kirohant az ajtón és becsukta maga mögött majd neki dőlt. Most vett levegőt, és dolgozta fel a látottakat. Dean, vizesen törülközőben. A szíve a torkában dobogott, és a már szinte elfeledett érzés újra hatalmába vette Ryát.

Pár órával később a hárma készen állt hogy leszámoljon a bohóc barátukkal, ugyanis Sam kiderítette, hogy a vidámparkban lesz az a vmi ami előidézi a gyilkosságokat, úgyhogy indultak is vissza az alakalmi munkahelyükre.

-jó kősó megvan, fegyverek oké, Sammy?- ellenőrzött le mindent Dean, majd az autónak folytatta- baby újra harcban!!

-itt vagyok- mondta Sam és bedobta John naplóját és a laptopot hátra. Rya is jött, és épp beszállt volna az autóba amikor Dean állt elé.

-szerintem jobb ha itt maradsz!

-nem, tévedsz veletek, megyek! És ha most lennél kedves..- majd Rya Deant arrébb lökdösve beszállt az autóba.

-nők- jegyezte meg Dean fejet csóválva majd ő is beszállt. Háromnegyed óra múlva már ott is voltak. Esteledett mikor megálltak a bejárat előtt.

Mikor kiszálltak az autóból a csomagtartóhoz mentek. Dean és Sam kiszolgálták magukat, de mikor Rya akart benyúlni Dean elkapta a csuklóját.

-nem, tévedsz most itt maradsz!!- gúnyolódott Dean

-akkor minek jöttem??

-én mondtam hogy maradj ott!! De te jönni akartál, hát tessék, vigyázhatsz az autóra- mosolygott rá Dean. Majd Sammel elindultak és még Dean megpergette az ujján a kulcsokat.

-de héj nem hagyhattok itt!!! Sam, Dean!- kiabált Rya, de a fiúk mintha meg sem hallották volna. Ezért tehetetlenségében ráütött az autóra, ami a szerelésnek köszönhetően, még okozott meglepetéseket, és kinyílt a csomagtartó.

-azt hittem rosszban vagyunk, de látom még fordulhat a kapcsolatunk!- mondta Rya az autónak ,majd gyorsan magához vette egy kősó puskát és egy rendes fegyvert. Majd Deanék után futott. Mikor beért már nem találta őket. Fegyverrel a kezében sétált, közben körbe-körbenézett, de nem volt semmi gyanús. Tovább ment és épp egy sátor mellett haladt el amikor Sam hangját hallotta bentről!! Belépett látta, ahogyan a két fiú küzd a késdobálóval, aki maga volt a bohóc. Rya elbújt egy szalma kupac mögé, hogy ne lássák, majd guggolva odasétál a szellem mögé. Közben a szellem Samet nekirepítette a tartógerendának, aki ennek hatására, félájultan feküdt ott. Azután Deanre kések hadát záporozta, majd neki esett és fojtogatni kezdte. Ekkor állt fel Rya célba vette a szellemet és tüzet nyitott a kősó puskával aminek hatására a szellem megtántorodott és Deannek elég ideje volt hogy beleeresszen egy tárat a testébe. Közben Sam is magához tért.

-Rya te meg hogy a fenébe kerültél ide?- kérdezte Dean

-szívesen- felelte Rya, mire Dean elfintorodott.

-de mégis honnan volt fegyvered?

-szerinted mégis?? Na honnan hát az autóból.

-de hát a kulcsok nálam voltak akkor meg hogy nyitottad ki??

-ügyesen!- grimaszolt Rya. Majd visszasétáltak az autóhoz, és visszamentek Bobbyhoz. Sam kimerült így rögtön aludni ment ahogy Dean is. Rya ezen az éjjelen sem aludt túl sokat de nem mert nem tudott, gondolkozott, és reggelre meghozta a döntést is. Így másnap, amikor Dean a Chevyt bűvölte oda ment hozzá hogy közölje vele.

-szia- köszönt rá Rya

-á csipkerózsika! Jó reggelt!

-nem vagyok csipkerózsika ahogyan te sem herceg. Dean fontos mondanivalóm lenne!

-hallgatlak- lépett közelebb Dean reménykedve Rya érzéseiben.

-én sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy hazamegyek!! Vissza Philedephiába. Most hogy meggyógyultam nem kell rám vigyázni. És nem hiszem, hogy ti szívesen látnátok. Jobb lesz ez így!- fejezte be Rya mire Dean teljesen ledöbbent.