19. fejezet

Érzések és Fájdalmak

Dean még végzett pár simítást a Chevyn, így még Bobbynál töltöttek pár napot. Sam az újságokat böngészte, de semmi érdekesnek tűnő esetet nem talált. Eddig. Rya csak élte a napjait, nem tudta vagyis nem találta a helyét, nem értette a körülötte történő dolgokat, azt hogy John miért is mentette meg. Bűntudata volt emiatt, Dean miatt a hazugságok miatt. A csuklóján lévő műtét hege soha nem fog elmúlni, ezért Rya egy csuklóvédőt hordott, bár nem kellett volna hisz már rendbe jött a keze.

Bobby menedéket jelentett a fiataloknak arra, hogy regenerálódjanak, és némileg feldolgozzák az elmúlt hetek eseményeit. Egyik éjjel Rya már megunta az álmatlanságot amiben a baleset óta szenvedett, vagy ha elaludt rémálmok gyötörték. Ezen az éjjelen is ez történt, így kiment sétálni egyet. Tiszta a volt az ég, a csillagok mind látszódtak, ahogyan a hold is. Rya a Chevyhez sétált ami már nagyon is emlékeztetett eredeti mivoltára. Leült egy rekeszre és csak az autót figyelte. Ekkor lépett oda hozzá Bobby.

-Rya nem tudsz aludni?- kérdezte

-vagy csak nem akarok- felelte közömbösen.

-aludni csak kell.

-lehet, de minek, alvás, az ember néha azt kívánná, hogy mikor elalszik soha többé ne ébredjen fel.- mondta, Bobby közben leült egy másik rekeszre, Rya mellé.

-hát ez elég pesszimistán hangzik.

-igen, annak, de miért is lennék optimista? Talán mert elkövettem életem legnagyobb hibáját amikor Deannek hazudtam, vagy mert John miattam halt meg, vagy mert ezek után itt vagyok és mindennap Sam és Dean szemébe kell néznem?

-nézd Rya az élet mindig állít elénk akadályokat, de akarattal és hittel legyőzhetjük, amellett a döntéseinkért felelősek vagyunk, de tévedhetünk is ez benne van a pakliban!

-azt hiszem rossz kártyával játszottam.

-vagy csak a leosztás volt rossz- mondta Bobby mire elmosolyodtak mind a ketten.

-és a kezed?- folytatta Bobby

-nincs vele semmi- felelte Rya, miközben ránézett.

-de miért hordod azt a vmit?

-mert segít a felejtésben.

-tényleg? Vagy inkább abban, hogy soha ne felejtsd el a történteket.

-nem értelek?

-Rya az a kötés mindig emlékeztetni  fog arra ami történt. Ezzel csak magadat kínzod. Ahányszor ránézel, mindig, és így nem fogod magad túl tenni rajta.

-így gondolod? És ha leveszem mitől jobb? Akkor miért lenne könnyebb felejteni? Mert  ahányszor ránéznék azt a vágást látnám ami a baleset miatt van és ami soha nem fog eltűnni??

-Rya a felejtés nem dolgokon múlik, hanem az akaratodon. Most megyek veled ellentétben álmos vagyok, akkor holnap, viszlát!

-rendben aludj helyettem is, szia.- mondta Rya majd tovább bambult az autóra.

Másnap reggelre viszont elaludt, ott a két rekeszre feküdve, és pár órányi alvás után Dean ébresztette.

-jó reggelt királylány!- mondta Dean kipihenten!

-Dean hol vagyok? És hány óra?- kérdezte Rya álmos szemekkel.

-reggel 7 és két rekeszen fekszel az autóm mellett.

-áá értem, elaludtam.

-igen de miért itt?

-Bobbyval beszélgettünk, aztán itt maradtam és gondolom elaludtam.

-értem, na gyere menj be aludni az ágy szerintem kényelmesebb.

-igen szerintem is.- mondta Rya, majd Dean felsegítette őt. Majd rég nem érzett közelségbe kerültek egymással. Dean Ryát nézte, de Rya nem nézett Deanre, és nem szóltak egymáshoz. Majd Dean átkarolta Rya derekát és magához húzta.

-Rya nézz rám, beszélnünk kellene- kezdte Dean

-igen, de anélkülis tudunk beszélni, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz- mondta Rya, mire Dean elengedte.

-nos hogy vagy?- kérdezte Dean

-jól, el vagyok- felelte Rya

-jó azt ismerem már hogy tudsz hazudni, de nézz a szemembe és mond meg az igazat, szóval hogy vagy?

-mondtam már jól! Ragozzam is, vagy elég ennyi?

-oké- fintorodott el Dean- akkor segítek- majd Dean megfogta Rya arcát mindkét kezével és  odafordította Rya arcát hogy pont  a szemébe kelljen néznie.- hallgatlak?- mondta Dean gúnyos mosollyal.

-engedj el!

-nem

-Dean ne csináld már! Mire jó ez?

-arra hogy ne hazudj nekem!

-ENGEDJ el – kérte Rya most már nyomatékosan.

-majd ha a szemembe néztél és elmondtad hogy vagy

-és ha nem?

-akkor szerintem jó szobor készülhetne belőlünk.

Ekkor ment oda Sam, és szakította félbe az eszmecserét.

-ó ha zavarok visszajöhetek később! – mondta Sam a látottakra.

-nem dehogy én már épp menni készültem- mondta Rya majd gyorsan otthagyta Deant és Samet.

-öcsi mondták már, hogy jól tudsz időzíteni??

-igen!- vágta rá széles mosollyal!

-nos miért jöttél? Kérdezte Dean miközben neki látott a Chevy tisztogatásához.

-na, szóval találtam egy érdekes esetet. Minnesotában több haláleset történ egy vándorcirkusz közelében.

-igen?

-nos mivel ez a cirkusz vándor így nem csak itt történtek ilyen esetek. Mindig ahol sátrat vernek, többen meghalnak.

-akkor vándorcirkusz vándorszellemmel??- kérdezte Dean

-nem tudom de szerintem van értelmes utána nézni. Persze ha az autó is engedi!

-baby ne is figyelj rá jobban nézel ki mint új korodban.

-igen a ráncfelvarrás sem ártott még senkinek!

-Sammy, pofa be.

Majd Sam visszament a laptophoz pár infot összegyűjteni a cirkuszról és a dolgozókról amikor sírást hallott Rya szobája felől. Mikor benyitott látta, hogy egy csomó könyv volt szana- széljel, és hogy Rya a sérült csuklóját fogja. Oda ment hozzá.

-Rya minden rendben?

-igen- felelte sírva- csak fáj.

-mi történt?

-én csak egy könyvet akartam levenni, de nem értem el, feljebb másztam de nem bírtam tartani magam és eldőlt a polc a könyvekkel együtt.- mondta a könnyeit törölgetve

-de miért nem szóltál? Segítettem volna.

-Sam segíteni??? Azt sem érdemlem meg hogy egyáltalán rám nézz, nem hogy segíts!- majd Rya felállt és kirohant majdnem fellökve Deant aki nem értette mi történt.

-Sammy most meg mit műveltél?

-semmit, így találtam meg, és csak megkérdeztem mi történt.

-tudod, kezd az az érzésem lenni, hogy komoly dolog van Ryával és ha nem segítünk neki, belefog őrülni.- fejtette ki Dean, és Sam egyetértően bólogatott.

Rya egy régi fészerhez futott, és annak dőlve próbált megnyugodni. Mikor már kezdett lecsillapodni, zajt hallott a roncsoknál.

-van ott vki? –szipogta- hahóó, de nem kapott választ így közelebb sétált, de nem volt ott senki. Így megnyugodott, gondolta ez már a vég, már képzelődik is. De mikor megfordult a lélegzete is elállt. Ott állt vele szemben John!

-uram isten John!- hebegte Rya miközben a kezét a szája elé tette.

-Rya nyugodj meg!

-jesszus, oké tényleg bekattantam, ezt csak képzelem.- nyugtatgatta magát Rya.

-ne ne várj, nincs sok időm hallgass meg!!

-oké ez nem csak képzelem igaz?

-nem és most figyelj rám! Vigyázz Deanre! Vadásznak rá, és bár engem megkaptam, nem nyugszanak, de te segíthetsz nekik!

-én?- nevetett Rya, vagy sírt maga sem tudta!

-pontosan az az égésnyom az oldaladon, tudod jól mit jelent!

-honnan tudnám?

-akkor meg, az alkunál miért mutattad meg?

-mit tudom én csak úgy, reméltem bejön de nem értettem én sem hogy miért!- felelte mire John kicsit olyan, anyám’ képet vágva, folytatta.

-Rya az apád is vadász volt, de erről nem szólhatott nektek! De azon az éjszakán veled is végezni akartak, csak már nem volt idejük!

-mi? Vadász? És én…na jo nekem ez sok!

-értsd meg, nem vagy egyedül. A heg sok mindenben segíthet, csak figyeld a jeleket!- mondta John

-mi nem értem jeleket? Használjam, de egyáltalán mi ez!! John? John? – kérdezte Rya de John már nem felelte, csak nézett rá majd lassan eltűnt.

Majd Rya újra a fészernek dőlve lassan lecsúszott és leült a földre. Térdeit felhúzta és ráhajtotta a fejét. Arra gondolt mi jöhet még ezek után. Jó most nyugodj meg- mondta magának- de most szóljak erről Deannek vagy ne, istenem John, mi ez az egész!- mondta félhangosan! Ekkor látta meg Dean a porban ülő Ryát, és odament hozzá.

-Rya minden rendben?- kérdezte, mire Rya ránézett és átölelte.

-Dean én nem vagyok jól, szenvedek, és lassan megőrülök. Én sajnálom. Sajnálom hogy hazudtam, hogy elrontottam, és John, én…- de már nem tudta befejezni a sírás elnyomta a szavakat.

-Rya, köszönöm hogy végre őszinte voltál.- mondta Dean majd szorosan ölelte a lányt.