17. fejezet

Szellemvilágban

Rya a kórházi ágyán tért magához, és sajogott mindene. A baleset során csúnyán zúzódott a jobb karja így azt műtötték, a feje, a hasa pedig még a démonnal való találkozás során sérült meg. Egyelőre nem kelhetett fel az ágyból, mert könnyen perforálódhat a sebe. Dean eközben olyan világba tévedt melynek lakóira eddig vadászott. Meg is jegyezte magának, miután rájött mi is történik vele, hogy zsákmányból préda vált.

Dean így szellemként figyelte a körülötte zajló eseményeket és bár nem tudott beavatkozni, sok mindent megértett. Sam a kórházban kórteremről kórteremre járt. Főként Deannél töltött sok időt, akit gépek lélegeztettek. Az orvosok nem fűztek sok reményt a felépüléséhez. Sam azonban nem adta fel ilyen könnyen, nem adhatta fel hisz a testvéréről volt szó. John még mindig nem tért magához, így Sam úgy döntött bemegy Ryához, aki csak bambult maga elé. Mikor Sam belépett, nehezen odafordította a fejét majd halkan megszólalt.

-szia Sam!- majd egy gyenge mosolyt is sikerült az arcára erőltetnie. Sam csak az arcával jelezte, hogy ő is hasonlót mondana, ha akarna. Majd Rya folytatta- Dean, mi van Deannel, ugye jól van??

-nincs- felelte Sam- még kómában, van, és nincs sok remény arra, hogy felépüljön!

-nee- mondta Rya- nem lehet, istenem- sírta el magát, de még ez is fájdalmat okozott neki.- és John?

-ő még nem tért magához, de jol van!

-Sam- nyöszögte Rya- én….

-te? Te Rya hazudtál nekünk abban a dologban, ami a legfontosabb volt a számunkra, de Deannel ellentétben én hallani szeretném a te verziódat! Mondd el miért?

-tudod- kezdte Rya, majd egy picit megpróbált feljebb ülni az ágyon- amikor találkoztam veletek, akkor már beszéltem Johnnal. De amikor eljött hozzám, és elmondta mit akar nemet mondtam, mert tudtam, hogy ennek nem lehet jó vége, de ő elhitette velem, hogy csak értetek és miattatok. Aztán jöttetek és utána már vitt az ár. Én nem akartam sem belemenni, sem pedig veletek menni, de John….

-mi van apával??

-ő elintézte hogy ne legyen más választásom. Kirúgatott a suliból és a bárból is.

-ez nem igaz, ne hazudj !!- támadt rá Sam

-nem hazudok Sam, már nem. Nincs már erőm hozzá. Utána nem volt más választásom veletek mentem. Én azt hittem végig, hogy ezzel tényleg segítek!

-mivel? Azzal hogy láttad hogy keressük és nem szóltál?

-sok mindent nem tudtam a tegnapi napig Sam, de a démon sok mindenre rávilágított. John féltett titeket és bár nem tudom miért én vagyis engem küldött, de azért tette, hogy megvédjen titeket! Én pedig…igen hazudtam, mert bíztam Johnban és abban hogy értetek teszi amit tesz és mert szeret titeket!! De hidd el többször is el akartam mondani, Johnt rávenni hogy találkozzon veletek, de vmi mindig közbe jött.- fejezte be Rya, Sam pedig nem mondott semmit.

-Sam, én megértelek, téged amiért haragszol és köszönöm, hogy elmondhattam. Nem mentség semmire, de legalább meghallgattál

-rendben, ez van- mondta közömbösen Sam, amikor a doki lépett be az ajtón- az apja magához tért ha gondolja bemehet hozzá!

-köszönöm, megyek, viszlát Rya!

-szia Sam, és Sam!!- kiabált után!

-igen?

-kérlek mond meg Deannek és Johnnak hogy sajnálom!!

-oké- mondta Sam majd elment.

Rya nem is sejtette, hogy az előbbi beszélgetést nem négyszemközt történt. Ugyanis Dean ott állt a kórteremben és szúrós tekintettel hallgatta az elhangzottakat. Majd ő is átment az apjához, ahol Sam a Ryától hallottakról kérdezte és John mindent elmondott , és hasonlóan, mint Rya. Ezt Sam nyugtázta is, és gondolta, majd ha Dean felépül visszatérnek rá. De most fontosabb volt hogy Dean meggyógyuljon. De ez újabb vitához vezetett John és Sam között. Dean pedig tehetetlenségében levert egy poharat, ami őt is nagyon meglepte. De ekkor hirtelen vmi történt. A másik szobában Deant újra kellett éleszteni. Sam gyorsan átrohant hogy megnézze, és látta hogy az orvosok tehetetlenül küzdenek Dean életéért. De Dean is végignézte ezt. És ő azt is látta amit más nem hogy egy kaszás lebeg a teste felett és elakarja vinni magával. De Dean nem hagyta és sikerült megakadályozni a saját halálát. Sam ekkor jött rá, hogy talán Dean ott van vhol, körülötte. Ezért kitalált egy módszert amivel talán beszélhet vele.

Közben Rya nem tudott csak úgy tétlenül feküdni, de felkelni sem. Az orvos meg kimondottan megtiltotta neki, de Rya addig könyörgött amíg egy tolókocsit szerzett neki. Így a nővér áttolta Johnhoz, aki ép öltözködött.

-köszönöm- mondta Rya a nővérnek.

-Rya mit keresel itt?- lepődött meg John

-beszélnünk kell- jelentette ki

-értem, de nem vagy még jól, várhatott volna mikor kiengednek!

-nem- vágta rá Rya- soha nem leszek már jól. Így teljesen mindegy mikor beszélünk. John elmondtam Samnek a történteket.

-tudom, beszéltem vele!

-John most már velük kell maradj most nagyobb szükségük van rád mint bármikor. Dean- itt egy pillanatra megállt Rya mert visszakellett tartania a sírást- Dean haldoklik, mellette kell legyél, támogatnod kell.

-tudom, és azt is teszem! Segítek neki!

-hogyan?

-Rya kérlek- ment oda hozzá John- segítened kell!

-nem, nem, nem és NEM, többször nem John, nézd meg hova jutottunk ezzel a titkolózással.- ellenkezett Rya

-de ez most más, ami történni fog, az, velük kell legyél!!

-nem, John hát még mindig nem érted?! Te vagy az apjuk, auu- mondta közbe Rya mert belenyilallt a hasába a fájdalom.- szükségük van Rád csak rád senki másra- folytatta Rya

-most jobb ha visszamész és lepihensz. Nekem van egy kis dolgom! Később beszélünk!- mondta John majd kiment.

Eközben Sam nagy ötlete hogy szellem táblával próbál beszélni Deannel, ami sikerült is bár a szituáció kicsit vicces volt. De Dean csak így tudta elmondani a dolgokat. Megkérte Samet beszéljen Ryával, mondja meg neki, hogy menjen haza. Meg találjon ki vmit hogy visszatérhessen a testébe. De Sam egyelőre tanácstalan volt.

A Johnnal való beszélgetés után Rya ott marad a szoba magányába. Mivel a nővér eltűnt a színről, így maga próbált visszakocsikázni a kórtermébe de hát egykézel elég nehéz volt. Így megpróbált felállni, ami még inkább rossz ötlet volt, de sikerült neki. Mikor visszafele sétált, bepillantott egy szobába, Deané volt és ő ott feküdt, gépek lélegeztették és olyan élettelennek tűnt. Rya nem is sejtette, hogy Dean ismét a szobában van és látja, és hallja őt. Rya odasétált az ágyához és nagy nehezen leült a szélére. Pár percig csak nézte Deant, majd megszólalt.

-Dean, én úgy sajnálom, nem ezt akartam. Kérlek fel kell ébredj, a családodnak szüksége van rád, hallod- kérlelte Rya miközben potyogtak a könnyei. Dean a sarokban állva figyelte őt.

-tudod, mikor kicsi voltam és fájt vmim, anyu mindig odajött az ágyamhoz és énekelt nekem. Utána megsimogatta a fejem és éreztem, hogy utána minden jobb lett. Lehet, hogy én erre nem vagyok képes, de én is sze.. szeretlek és bármit megtennék, hogy meggyógyulj!- most már zokogott Rya, Dean pedig most már nem haraggal nézett Ryára hanem meglepetten. Majd Rya ráhajtotta a fejté Dean mellkasára, és pár percig így voltak. Dean közben odasétált és leült az ágy másik végébe.

-elég morbid ez a szitu nem mondom.- viccelődött Dean- Rya, emlékezz mint mondtál, nem elég ha vkitől bocsánatot kérsz, ha előtte megbántod és hazudsz neki.- folytatta de persze Rya ezt nem hallhatta. Pár perc múlva Rya megpróbált felállni de még nehezebben ment neki mint eddig. És amikor sikerült neki fura fájdalmat érzett a hasánál és látta, hogy nagyon vérzik.

-jaj ne- mondta majd elájult. Dean aki ezt szellemként nézte végig, nem tudott neki segíteni sem szólni senkinek. Letérdelt mellé, és nem tudta hogyan és miért de sikerült neki megérintenie Rya arcát.

-Rya- mondta Dean.

 Ekkor megjelent egy nővér, és a dokival együtt visszavitték a kórtermébe ahol elállították a vérzést és stabilizálták az állapotát. Pár órával később Rya rémülten tért magához.

-Dean- ez volt az első szava, vhogy megérezte az érintését akkor ájultan

-még nem ébredt fel- válaszolta Sam aki a szoba végében állt.

-Sam! Mi történt?

-perforált a sebed, de már nincs baj! Rya merre van apa??

-mi? Nem tudom, én nem beszéltem vele!

-Rya, hallottam amikor beszéltetek! Szóval?!- kérdezte Sam nyomatékosabban!

-nem tudom, Sam tényleg, de miért Sam, Sam??! – de erre már nem kapott választ, mert Sam kiment a szobából. Ryának rossz előérzete volt Johnnal kapcsolatban ezért újra felkelt a fájdalmai ellenére. Mikor John kórterméhez igyekezett pont elment volna Deané előtt, de mivel meghallotta Sam hangját az ajtó melletti kis falrésznek dőlt és úgy hallgatta Samet.

-Dean tudod, annyi minden történt velünk, és soha nem mondtam neked, hogy mennyire fontos vagy nekem. És most  pedig amikor végre testvérekké váltunk volna, úgy igazából jön ez a vmi és tönkre tesz mindent. Kérlek, ébredj fel, legyünk újra egy család! Te apa és én! Együtt kell harcolnunk, Dean.- fejezte be Sam mire a kint hallgatózó Rya letörölte a könnyet az arcáról és elhatározta, kerül amibe kerül de nem hagyja Deant meghalni. Dean pedig látta ez az elszántságot mert vele szemben állt. Ekkor Rya megpillantotta Johnt amint az alagsorba tart, utána ment és Dean pedig Rya után.

John épp megidézte a démont ami végzett Maryvel, Jessel és Lizzyvel, amikor Rya odaért. Pár percig hallgatta a beszélgetést majd előlépet a sötétből.

-nézzenek oda John hoztad a túlélőt?

-Rya menj innen- mondta John szigorúan

-nem most nem. Meghallgat engem ez a rohadék!

-jaj annyira fáj amikor így neveznek! A kicsi Bryanna, hogy felnőtt pedig azon az estén minden véget érhetett volna. Ugye tudod??

-igen!- felelte Rya- de most azért jöttem, hogy a..alkut kössünk!!

-Rya ne! Szólt közbe John

-de most az egyszer értsd meg John a fiaidnak szükségük van rád! Nem rám nem másra RÁD!! Ezért jöttem ide!

-milyen aranyos, látod John a védelmezetted ellened fordul!- mondta a démon, Dean pedig csak hallgatta a dolgokat, de fel sem fogta!

-kössünk alkut!- jelentette ki Rya.

-és mit kérsz??

-Dean életét, hogy ébredjen fel, hogy éljen egészségesen!!

-és mit adsz te cserébe?

Rya nagy levegőt vett majd kimondta

-az életemet!

-ne- kiabált John és vele együtt Dean is de őt nem hallotta és nem is látta senki.

-miért lenne fontos számomra a te életed?- kérdezte a démon

-ezért!- mutatta meg Rya az oldalán lévő égésnyomot!

-értem, nos John a fiad megmenekült! És igazad volt a harc csak most kezdődik!!- fejezte be a démon.

-akkor megegyeztünk?- kérdezte Rya kicsit remegő hangon.

-igen, meg! Nos akkor mondj búcsút az életednek!- mondta a démon majd egy félpillantás alatt átsuhant Ryán aki holtan esett össze. Dean ezt már csak távolodva látta, mert ezzel egy időben magához tért a kórteremben.

Sam nagyon megörült Dean felébredésnek nem is sejtette mekkora árat fizettek érte!