10. fejezet

megszállva

Dean értetlenül állt a helyzet előtt. És azt sem értette Rya miért mondta, hogy ez a halálos ítélete. Hisz a csóktól általában felébrednek az emberek, nem meghalnak. Rya közben már leült az ágyra és a fejét rázta. Dean odament és leült mellé.

-Rya mi ez az egész? Most már el kell mondanod!

-tudom, de miért kellett megcsókolnod, ha egyszer mondtam, hogy menj el!! Ti férfiak, ha azt mondják nektek, menjetek akkor maradtok-, hibáztatta Deant, de pontosan tudta, hogy ha elmondja, akkor nem történik meg.- de mindegy.

-ha érzéseim szerint állnak a dolgok nekem nem annyira, szóval elmagyaráznád, miért mondtad, amit mondtál!? Mert tudod eddig egy nő sem reagált így a csókomra- mosolyodott el Dean elégedetten.

-mert nem egy átkozott csókot kaptál viszonzásként!- válaszolta Rya, Dean pedig már tényleg nem értett semmit.

-Dean ez az egész 2 éve kezdődött. Amikor az egyetemet kezdtem. Olyan igazi egyetemista voltam, bulik, pasik, szórakozás. Aztán egyik este találkoztam egy sráccal, magas volt jóképű kedves, ittunk pár italt majd hazakísért. Ezzel nem is volt baj még azzal sem, hogy mikor hazaértünk megcsókolt.- mesélte Rya miközben fel alá járkált, majd oda sétált az ablakhoz.- aztán másnap mintha a föld nyelte volna el, eltűnt, de senki nem látta és ami még furább előtte sem. Csak én találkoztam vele akkor este először is utoljára. De ezzel nem is lett volna baj, ha után rá fél évre nem történik, ami történt.

-az amire gondolok?- kérdezte Dean

-megismertem egy srácot. Randiztunk aztán egyik este elcsattant az első csók. Minden szép volt egészen másnapig. Épp sétáltunk és egyszer csak összeesett és a kezeim közt meghalt. Nem ismertem annyira, igy nem viselt meg a halála de megrázott. Aztán teltek a hónapok, megismertem egy másik srácot, aztán randik, csók és …

-másnap meghalt- fejezte be Dean

-pontosan. Akkor már megértettem, amit akkor este David mondott.

-David? Az a David aki Bethanival is kavart?

-igen, azt mondta, mostantól te is átkozott vagy! Ezért tudtam miről beszélt Bethani, és ezért ejtettem el a poharat és zaklattak fel a dolgok. Aztán megjelent David, de csak egy fecnit hagyott annyi állt rajta, hogy az átkot te sem törted meg!

-uhh- reagálta rá Dean- szóval Davidünk újra lecsapott. Azt mondta 2 éve?

-igen miért?

-mert ezek szerint kétévente csap le. Sammel utána nézünk! Kiderítjük mi a célja! De csak két fiúd halt meg, Bethaninak 3 miért?

-gondolom ahányat megcsókolsz.

-miért utána te nem jártál senkivel?- csodálkozott rá Dean

-de, csak csók nélkül hamar ott hagyják az embert nem?- mondta szinte már természetesen Rya

- na ebben van vmi! Na jó megyek vmit muszáj lesz kitalálnunk, utána nézünk ki is ez a David.- mondta Dean majd az ajtóhoz indult, de Rya odalépett hozzá.

-Dean sajnálom, nem akartalak bajba keverni!

-tudod az én életem jó részt bajból áll- válaszolta Dean, kicsit viccelve de ő is érezte, hogy ez annál komolyabb most.

-nem akarom, hogy meghalj

-nyugi én sem akarok meghalni, ezért elkapjuk ezt a Davidet.

Így Dean kiment, át a szemközti szobába, de Rya legszívesebben utána nyúlt volna, de becsukta az ajtót és az elmúlt percekre gondolt a csókra, Dean illatára a közelségére, az érintésére, teljesen beleremegett ebbe az érzésbe. De ott lebegett előtte az aggódás is hisz, a csóknak hatalmas ára lehet. Ledőlt az ágyra és egy picit lehunyta a szemét.

Közben Dean elmondta a dolgokat Samnek, így utána néztek a dolgoknak. Kiderítették, hogy 10 évvel ezelőtt élt egy David Pollack nevű fickó, aki épp akkor halt meg amikor a barátnőjével csókolózott. Hátba lőtték az utcán. Azonnal meghalt, és itt Louisvilleben temették el.

-de akkor Rya hogy találkozhatott vele, hisz ő eddig nem járt itt?- kérdezte költőien Dean

-és ha David szeret utazni?- kérdezte Sam

-akárhogy is megkell oldanunk a dolgot, különben..

-különben életed utolsó csókját kaptad!- mosolyodott el Sam

-nem te okostojás, olvasd tovább. A lány utána öngyilkos lett és kétévente mindig meghalt egy lány. Lefogadom azok akikkel David érintkezett. Gondolom a lány szelleme kicsit féltékenytípus, így David félrekacsingatásait a lányok halálával jutalmazza.

-de akkor miért David mondta Ryának hogy most már te is átkozott vagy!??- kérdezte Sam

-lehet hogy összefogtak?! Nem tudom, de mindkettőjük sírját meg kell találnunk és kifüstölnünk!- vágta rá Dean. Majd átmentek hogy elmondják Ryának a dolgot, de nem volt a szobában. Viszont Sam észrevette hogy az ablak nyitva volt. Kinézett rajta de nem volt sehol senki. Az éjszaka csöndes volt. Deannek rossz érzése támadt.

-Sam, ha minden igaz letelt a két év ugye, azaz Rya most a soros?!

-arra gondolsz hogy??

-irány a temető!!!- mondta Dean azzal bevágódtak a Chevybe és a központi temetőbe hajtottak. Mikor odaértek gyorsan megkeresték a sírt és szerencséjük a két sír egymás mellett volt. Davidé és Lindáé is. Ő volt David barátnője.  A térkép szerint a 3. parcellánál volt a két sír. Mikor oda értek láttak egy nagy fát, amihez egy ember volt kikötözve. Rya volt az a vki. Dean odarohant, hogy megnézze, jól van de nem volt magánál.  Ekkor megjelent David és Linda szelleme is!

Sam közben ásta a sír szerencséjére, nem ástak olyan mélyre, majdhogy nem csak pár lapát földet szórtak a tetemekre. Közben David egyre közeledett Dean felé Linda pedig Ryát vette célba. Dean párszor rálőtt kősóval Davidre de mindig feltűnt újra. Eközben Sam már elérte a csontokat lelocsolta majd sót szórt rá és meggyújtotta őket. Szépen el is égtek de a két szellem nem tűnt el! Sam nem értette mi a baj!

Ryát közben megszállta Linda szelleme, és magához tért de a szemei zöldek voltak, Dean pedig Daviddel harcolt de egyre közelebb került hozzá. Sam messziről figyelte a dolgot, gyorsan fellapozta apja naplóját és odaszólt Deannek.

-Dean hagyd hogy megszálljon!!

-mi öcskös elment az eszed?? Nem leszek szellem csemege!!

-Dean elégettem a csontokat nem segített, Ryát megszállta már Linda mi van ha a csók töri meg az átkot??!

-mi ?

-hagyd hogy David megszálljon és csókold meg Ryát!!!. Kiabálta Sam és ekkor David szelleme egyesült Dean testével. Közben Rya már nem volt megkötve, Dean pedig ugyancsak zöld szemekkel állt fel a földről. Bár mindkettőjüket a bennük lévő szellem irányította, Sam egyre csak kiabálta, hogy meg kell csókolnod Dean! Bár nem tudni, hogyan Dean oda lépett Ryához és megcsókolta. Ekkor hatalmas fényáradat lett, és a két szellem hatalmas robajjal távozott ideiglenes testükből! Rya és Dean még utána is csókolták egymást, de mindketten ájultan estek össze a történtek után! Samnek igaza volt az átkot a csók törte meg!! Oda rohant Deanhez aki épp akkor tért magához és Rya is kezdett ébredezni.

-mi történt?- kérdezte kábultan Rya

-sok minden de most már minden rendben lesz az átkot megtörtük!- jelentette ki Sam

-köszi öcskös! Nagy voltál!- hálálkodott Dean

-akkor David már nem átkoz meg senkit? És akkor én sem „ölök” meg ezentúl egyetlen férfit sem akit megcsókolok??- érdeklődött Rya

-pontosan- válaszolt Sam majd felsegítette Ryát és Deant és visszaindultak a kocsihoz. Sam előlre ment így Dean és Rya kicsit kettesben maradhattak!

-köszönöm!- mondta Rya

-mit?

-hogy megtörtétek az átkot!

-elárulok vmit, egy átoktörést sem élveztem úgy mint ezt!- kacsintott egyet Dean

Rya ezt egy tarkótaslival jutalmazta.

-jól van csak vicceltem!

-mikor nem??! El sem hiszem, hogy vége.

-na igen, kijelentheted túl vagy első vadászatodon.

-hát akkor legyek büszke magamra??

-hát elég ha meghívsz egy sörre!!- vágta rá Dean majd odaértek a kocsihoz. Másnap Rya a fiúkkal felkereste Bethanit és egy elfogadható, emberi magyarázattal elmondta, hogy megnyugodhat, ezentúl nem lesznek halálesetek! Azután visszamentek a szállóba, kijelentkeztek majd bepakoltak a Chevybe! Mielőtt elindultak volna Samre kellett várni, bent hagyta a könyveit a szobában. Addig Dean és Rya a kocsinál vártak.

-hát akkor ennyi volt itt!- mondta Rya

-igen. Van amikor ennél többet vagyunk vhol van amikor kevesebbet.

-nem rossz? Úgy értem nincs állandóság az életedben semmi, ami ugyanaz mindennap.

-tudod én így nőttem fel, nem hiányzik az állandóság, az olyan unalmas!

-lehet- mondta Rya majd ekkor ért oda Sam.

A hármas beült a fekete álomba és útnak indultak egy új vadászat felé. Nem is sejtették, hogy az állandóság ott van velük, hisz John folyamatosan követte őket!!!