9. fejezet

az átok

A percekig tartó kínossá vált csöndet Rya törte meg.

- nos kicsit lepihenek, kicsit hosszú volt ez a mai nap! Holnap meg ugye még kikell derítenünk a történteket.

-igen- válaszolt Dean- akkor megyek

-várj- mondta gyorsan Rya majd oda lépett hozzá.- köszönöm, hogy Sammel vigyáztok rám és, hogy veletek jöhettem- mondta Rya pedig pontosan tudta, Johnnak köszönhette, hogy ott volt ahol most.

-hát végülis nem muszáj mindig szellemeket ölnünk, néha segíthetünk embereken is!- közölte Dean

-tudod ez most kicsit Sames volt!

-tudom- majd mindketten nevettek egyet, majd Dean megsimogatta Rya arcát, majd adott neki egy puszit. Rya pedig egész testével beleremegett abba az érzésbe amit annál a puszinál érzett. Majd Dean elhajolt tőle és folytatta- ideje lefeküdni, gyerünk!

Ryának jól esett a gesztus Deantől, kicsit meg is lepte.

-rendben igazad van.- majd Rya az ágyához sétált lefeküdt Dean pedig betakargatta.

-szerinted menni fog?- kérdezte Rya

-mi? Az alvás? Biztosan!- válaszolta Dean mosolyogva majd legugolt az ágyhoz.

-nem, hanem ez az élet. Ez a szellemvadászat veletek.

-ja, hogy erre gondoltál, ha úgy érzed majd hogy nem akkor szólsz és mi hazaviszünk!

-haza…-mondta Rya majd elgondolkodott, majd folytatta- nekem már rég nincs otthonom!

-ha a leégett lakásra gondolsz….

-nem- vágott közbe Rya, igazából azt sem éreztem otthonnak. Tudod mikor volt utoljára otthon érzetem?

-na mikor?- kérdezte Dean

- amikor oda költöztünk Lawrencebe. Abba a kis utcába, ahol vasárnaponként fagyis kocsi járt, ahol ott volt anyu apu és egy család voltunk! És ott voltak a szomszédok, ti és az a boldogság, ami talán soha többet fogok átélni- mondta Rya

-na igen szép idők voltak- gondolt vissza Dean is, és csillogni kezdett a szeme.

-biztos anyukádtól örökölted a szemeidet-, mondta Rya

-úgy gondolod?

-igen, mert annyira sokat mondóak, amilyen az apádnak soha nem volt és nem is lesz!- válaszolta de érezte megint túl lőtt a célon!

-tudod annyiszor említed az apám, ennyire emlékszel rá?

-igazat megvallva, igen élénken él az emlékeimben, de Dean vmit el kell mondanom!- vágta közbe Rya és arra gondolt most el kell mondja, meg kell tudni az igazságot Deannek. De mielőtt folytathatta volna Sam nyitott be! Deant kereste, mert talált vmit a neten! Dean kiment de látta, hogy Rya el akart neki mondani vmit, de aztán Rya meggondolta magát és arra jutott inkább most mégsem!

Másnap reggel Rya kopogtatott a fiúk szobájába, de ők még bőven aludtak jobban mondva Dean. Sam nyitott ajtót Ryának.

-jó reggelt, hogy aludtál- kérdezte Rya

-jól köszi, de 6kor felkeltem mert Dean horkolni kezdett, igy inkább elmentem reggeliért- mondat miközben visszasétált az asztalhoz, ahol ott volt 3 adag kávé és pár burkifli. Leült majd folytatta.

-kérsz kávét neked is hoztam

-köszi elfogadom mostanában nem túl sokat ettem, de ezek a kiflik jól néznek ki.- mondta Rya majd elvett egyet. Közben fél szemmel Deant nézte ahogy aludt, olyan volt mint egy kisgyerek.

-az ember azt gondolná te vagy az idősebb nem pedig Dean- jegyezte meg

-nyugi néha még nekem is ez az érzésem.- mondta Sam, de ekkor ébredezni kezdett Dean.

-remélem nem rólam beszéltetek- mondta álmos , rekedtes hangon

-azt hiszed csak te lehetsz a téma?!- felelte Sam

-inkább arról regélj hoztál e kávét!

-persze itt van tessék- mondta Rya majd odavitte neki.

-köszi, látod Sammy létezik kedvesség is attól, hogy te még nem gyakorlod.- mondta Dean és egy cuki mosolyt is biggyesztett az arcára. Rya pedig nem nagyon értette a dolgokat de mosolyogott egyet.

-és akkor hova megyünk ma? A lányhoz vagy az életben maradt fiúkhoz?!- kérdezte Rya

- a lányhoz- mondta Sam- tudod nem mondott el mindent!

-hogy-hogy?

-ugye elmondta hogy volt az a David nevű pasija aki után ugye meghaltak ezek a fiúk- folytatta Sam

-igen és?

-de azt nem mondta, hogy Davidet addig soha egyszer sem látta!! Sőt senki a városban, addig a napig amíg nem csókolózott Bethanival nem látta senki!!

-tényleg??- csodálkozott rá Rya és hirtelen kiesett a kávés pohár a kezéből- ó jaj bocsánat én csak csak…

-vmi baj van??- kérdezte Sam

-nem semmi csak nem is tudom kiesett a kezemből, ne haragudj Dean- mondta Rya, utalva Dean ágyára, ami kapott a kifröccsenő kávéból.

-semmi gond, nem mi mossuk ki!

-szóval van mit mesélnie még a lánynak!- tér vissza a témához Sam

-igen, és erre a legmegfelelőbb Rya lesz, tegnap is nagyon jól szót értett vele.- folytatta Dean

-mi én?- ijedt meg Rya, közben még a kávé foltokat törölgette

-igen te miért lepődtél úgy meg?

-én jó persze ö megyek, átöltözök!- mondta majd kisietett a szobából, de a szálloda folyosóján megállt és neki dőlt a falnak. Majd bement a szobájába és gyorsan keresett egy másik felsőt és mikor felvette és beállt a tükörbe, hogy megnézze magát és hirtelen ott állt mellette David.

-te jó ég!!- fordult meg Rya de már nem volt ott senki! Gyorsan körbe nézett de nem volt már ott senki. Csak egy cetli a földön! Felvette és elolvasta: te sem törted meg az átkot!!

Rya nagyon megijedt és mikor visszament a fiúkhoz próbálta leplezni a történteket.

A lányhoz hajtottak, majd beszéltek vele. Elmondta, hogy tényleg csak akkor este ismerte meg Davidet és utána randizott a többi sráccal. Rya egyre furcsábban viselkedett ami Deannek és Samnek is szemet szúrt. De úgy gondolták még Lizzy halála foglalkoztatja. De nem is sejtették mekkorát tévednek.

Visszamentek a szállóba, Sam leellenőrzött pár dolgot hogy milyen Davidek éltek vagy élnek mostanában és hogy lehet e vmi közük az ő Davidükhöz!

Rya visszament a szobájába, de Deant nem hagyta nyugodni a dolgot ezért bekopogott hozzá. Rya kicsit zaklatottan nyitotta ki az ajtót!

-mi van már- szólt oda kicsit Rya, majd mikor meglátta ki az váltott- á Dean ne haragudj csak fáj a fejem!

-biztos hogy ez minden?- kérdezte

-igen most mondtam- válaszolt mérgesebben- csak egyedül szeretnék lenni!!!

-értem persze- mondta Dean és már el is ment volna ha nem lát meg egy árnyat a szobában!! Ezért betolta az ajtót és bement de az a vmi eltűnt!

-Dean most kértem, egyedül szeretnék lenni!

-miért?

-hogy hogy mirt?? Nem vagyok köteles megmagyarázni!!

-de igen!

-Dean kérlek menj el!

-nem amig nem árulod el mi folyik itt! Amióta megtudtad ezt a David dolgot megváltoztál elejted a kávét, zaklatott vagy! Sejtésem szerint nem oktalanul, szóval elárulod végre?- mondta Dean miközben körbe nézett a szobán majd Ryához fordult!

-Dean mondtam már fáj a fejem és fáradt vagyok, menj ki légy szíves!- mondta Rya egyre ingerültebben

-monnd el miért viselkedsz így?? Pontosan tudom milyen vki ha szellemmel találkozik! És azt is tudom hogy itt járt! Rya ez nem játék gyerünk monnd meg!! Mit tudsz!

Rya el akart volna menni de Dean elkapta a karját és erősen megszorította, majd magához húzta.

-mond meg!

-nincs mit- válaszolta Rya erőtlenül- kérlek menj el!- folytatta már könnyekkel a szemében. De Dean átkarolta és szenvedélyesen megcsókolta, és Rya sem tudott ellenállni és visszacsókolt. Percekig csak ők léteztek és rajtuk kívül senki. De Ryának hamarabb szólalt meg az esze és elfordította a fejét Deantől.

-Rya ne haragudj de…-mondta Dean

-Dean ezt nem kellett volna!

-nem értem ez csak egy csók volt!

-nem Dean, ez a halálos ítéleted!!!- felelte Rya