7. fejezet

a változás szele

Rya egyre gyorsabban ment de Dean utolérte. Megfogta a karját és magához húzta. Rya próbálta ellökni magától, de Dean átölelte szorosan. Tudta, hogy a lánynak erre van most szüksége. Nem szavakra, nem érvekre, hanem tettekre. Rya csak zokogott és csak zokogott! Dean pedig még jó ideig csak ölelte, majd Rya elhúzódott tőle.

-miért csináltad? Mire jó ez az egész?- kérdezte Rya, közben a könnyeit törölgette.

-én csak, tudom, hogy mit érzel- válaszolta Dean- tudom mit láttál, és azt is hogy soha nem fogod elfelejteni.

-de miért?? Miért Lizzy, és miért velem?

-ugyanezt kérdeztem én is 20 évvel ezelőtt.

-kaptál rá választ?

-még nem, de ezért csinálom, amit csinálok. Ezért keresem apát és azt a vmit ami, megölte anyámat. Rya én… sajnálom.

-mit?

-amiket mondtam, az énekre meg hogy savanyú vagy, én nem is tudom, nem így akartam- fogadkozott Dean

-tényleg? Vagy csak azért mondod, hogy könnyebb legyen a lelkednek?

-ezt hogy érted?

-látod hogy szenvedek meg ami történt és gondolod ennyit már megtehetek szegény lánynak. Így legalább nem érzed magad bűnösnek!

-ez nem igaz, én amúgy is elnézést akartam kérni!

-amúgy is? Csak ha már jött ez a vissza nem térő alkalom, akkor….- de Rya nem tudta befejezni, mert Dean odalépett hozzá és a mutató ujját a szájára tette. Majd letörölt egy könnycseppet az arcáról. Majd közelebb lépett hozzá, és amikor meg akarta volna csókolni Ryát, de a lány elhúzódott.

-Dean ne, kérlek, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.- fogadkozott Rya, bár legszívesebben megcsókolta volna.

-értem ne haragudj, szerintem menjünk vissza a kocsihoz Sam már biztos vár.

-igen, menjünk.

Majd Rya és Dean visszasétáltak a Chevyhez és elmentek abba a motelbe, ahol a fiúk szálltak meg. Sam kivett egy szobát Ryának a sajátjuk mellett. Rya nehezen elaludt, de mindig felriadt. Így telt el két nap.

Péntek reggel volt. A fiúk és Rya a motel melletti kávézóban üldögéltek és épp a reggelijüket várták. Dean az aznapi újságot olvasgatta Sam pedig kiszaladt a kocsihoz a laptopjáért. Közben kihozták a rántottát és kávét. Dean neki is látott, de Rya csak kotorászott az ételben.

-Rya enned kell vmit, 2 napja alig ettél-, mondta Dean

-nem vagyok éhes-válaszolt lehangolta Rya

-jó értelek, de pár falat, kérlek!

Majd Rya egy-két falatnyit tényleg evett, de aztán eltolta a tányért. Mikor Sam visszaért kinyitotta a laptopot és elmondta, hogy a helyszínen nem találtak semmit arra, hogy miért gyulladt ki a lakás. Amellett Lizzy holtestét sem találták meg.

-mi? De hát ott volt? Csak úgy nem tűnhet el még akkor sem ha…- de Rya nem tudta kimondani, hogy ha elég. Ehelyett elfordította a fejét, de Dean látta, hogy könnyek gyűlnek a szemében.

-Rya…

-jól vagyok. Tényleg.- vágta rá rögtön, majd folytatta- szóval csak úgy eltűnt. Mond nektek ez vmit?

-igazat megvallva igen- válaszolta Sam

-igen és?

-minden bizonnyal ez az a démon, amit apa is keres, és mi is. Ami megölte anyánkat és most Lizzyt is.- válaszolt Dean

-szóval egy olyan démon amit 20 éve üldöztök és semmi. Most mégis miért lenne más, ugyanúgy nem fogjátok megtalálni mint eddig.- akadt ki Rya

-de ha apát megtaláljuk, akkor van rá esély -mondta Sam

-apátokat nem fogjátok megtalálni, amíg ő nem akarja- szaladt ki Rya száján

-tessék????? Ezt meg hogy érted?- kérdezte gyanakodva Dean

-ö.ö..ö, én arra gondoltam, hogy biztos tudja, vagyis gondolja, hogy keresitek, és ha akarná akkor megtalálnátok- fogadkozott Rya remélve hogy elhiszik hogy tényleg csak gondolja és nem tud Johnról semmit

-ebben van vmi Dean- válaszolta Sam- mi van ha apát azért nem találjuk mert ő nem akarja

-jaj öcsi ez hülyeség, apa bajban van, azért nem találjuk. De megfogjuk- vágta rá Dean

-jó én most elmegyek a suliba- terelte a szót Rya

-mi nem mész sehova, láttad mi volt tegnap!- mondta Sam

-de be kell mennem, ez a suli a jövőm, rengeteg energiát fektettem bele és nem fogom abbahagyni, hol mi démonok miatt.- fejtette ki Rya

-de veszélyben vagy értsd meg!- erősködött Sam

-nem hallod Sam, menni akar hát hagyj menjen. Ha a suli fontos neki, hát tessék- mondta Dean, és ezen Sam és Rya is nagyon meglepődött.

-rendben, köszi Dean, hogy megérted. Ne aggódjatok- mondta közben pedig felállt- ha vmi baj lenne hívlak Titeket. Ígérem, és köszi a reggelit meg minden. Sziasztok!- majd Rya fogta a táskáját és kisietett a buszhoz, ami épp indult be a központba.

Dean aggódva figyelte ahogy elment, de tudta úgy sem tarthatták volna vissza.

-Dean mi a fenét csinálsz?? Miért mondtad, hogy menjen? És ha újra megtámadják??- kérdezte Sam

-Sam, felnőtt nő, saját döntésekkel. Úgy sem tudtuk volna visszatartani-, mondta közben felállt és elindult a kocsihoz- jössz már Sammy?!! Nem várok rád.

Ezzel Dean és Sam elhajtottak. Rya közben beért a busszal a sulihoz és mikor leszállt, fura érzése támadt. Mint ha figyelte volna valaki. És nem tévedet, miközben a suli bejárata felé sétált szöszmötölést hallott a park felől. Oda ment és hirtelen egy alak termett előtte.

-á John a frászt hoztad rám! Mit keresel itt?- kérdezte Rya

-pontosan tudod-válaszolta John kimérten, mint mindig.

-ha Lizzyre gondolsz akkor..

-nem! Én arra gondolok, hogy majdnem elszóltad magad!!

-én csak, kiszaladt a számon, de nem sejtenek semmit!!

-még nem, de ha így folytatod fognak!!

-istenem a nagy John Winchester, parancsolgatni azt tudod de hogy a fia elé álljon az már nem megy!!- gúnyolódott Rya

-velük kell menj- folytatta John mintha nem hallott volna semmit

-nem nem megyek sehova- nevetett Rya- nem megyek velük sehova, itt az életem a suli, sajnálom itt maradok!- jelentette ki Rya majd beviharzott a suliba. Mindenki szúrós szemekkel nézett rá és nem értette miért. Épp a szekrényét nyitotta volna amikor látta, hogy lecserélték a lakatot. Nem értette mi folyik körülötte, de ekkor az igazgató lépett hozzá.

-Bryanna, kérem jöjjön fel velem az irodámba- mondta az igazgató kimérten.

Rya nem értette a dolgot. Gondolta jó hiányoztam két napot de hát mégis csak volt rá oka. Mikor beértek az irodába, Rya leült az igazgatóval szemben.

-uram nem igazán értem miért kellett ide jönnöm!

-nézze Bryanna, ön az egyik legjobb tanulónk, de ami a napokban történ arra enged következtetni, hogy önt jelenleg Elizabeth hirtelen elvesztése nagyon megviselte.

-igen uram, de nem értem mire akar kilyukadni! Kell pár nap elismerem de rendben vagyok és inkább tanulok!- mondta Rya

-igen, de sajnos ezt nem tudom önnek megengedni!

-ezt meg hogy érti? Kirúg??

- hasonló, elbocsátom az egyetemünkről! Sajnálom, de az apja érvei meggyőzőek voltak!!- jelentette ki mereven az igazgató

Rya azt sem tudta hogy levegőt vegyen vagy megszólaljon! Hiszen az apjával több mint 8 éve nem beszélt és azt sem tudja hova jár akkor meg , hogy és mi!!

-de uram, ez most vicc ugye? Az apám, de hát ő..

-nem rég járt itt. Elmondta, hogy veszélyben érzi magát ezért elköltözik innen és önt is magával viszi!

-az apám nem is él itt főleg nem velem!! Uram akárki volt itt nem az apám volt!- már kétségbeesetten kiabált Rya- uram ez az egyetem az életem erre ment minden pénzem ezért dolgoztam!! Kérem, nem küldhet el!!

-sajnálom, amellett az apja említette, hogy azt fogja állítani nem ő ki felkeresett!

-nem az APÁM!!!

-Mrs. Campbell kérem, nyugodjon meg a szülei csak jót akarnak. Az egyetemet máshol is folytathatja. Most pedig kérem a könyveit és a lakatkulcsait.

-de!- de Rya már nem tudott mi tenni!! Lecsapta az asztalra a kulcsokat és a könyveket majd kirontott az igazgató irodájából! Lerohant a lépcsőn ki az épületből ahol John várta!

-Rya!

-hagyjál majd máskor beszélünk!- épp elment volna mellette amikor John folytatta!

-sajnálom, nem volt más választásom!!- mondta mire Rya megállt és lassan megfordult, közben pedig megértette az elmúlt percek eseményeit!

-te!! Te voltál aki beszélt az igazgatóval igaz!!! Hogy tehetted meg ezt??- fakadt ki Rya

-másképp nem mennél el innen! És menned kell a fiúkkal!!- jelentette ki teljes nyugalommal John

-rohadék- majd Rya lekevert egy pofont Johnnak! Ezután elviharzott de mikor épp át akart volna menni az úton a fekete Chevy akkor állt meg előtte!

Dean és Sam kipattant a kocsiból és odarohant Ryához!

-jól vagy ugye?? Nem esett bajod?- aggódott Sam

-mi? Miről beszéltek?

-az igazgató felhívott azt mondta vmit láttál majd kirohantál a suliból!- mondta Dean

-az igazgató!?!?!- képedt el Rya- ezt nem hiszem el! Ekkora egy..-de nem fejezte be, de ebben a percben megtudta volna ölni Johnt!

-minden rendben?

-már hogy lenne, kirúgtak az egész életemet, felborítottátok ti meg a….

-ki??

-a a démonok!! ELEGEM van!!!

-Rya nyugodj meg hallod, tényleg kirúgtak?

-igen de ha jobban tetszik elbocsátottak!! Tök mindegy se iskola, se barátnő mi jöhet még!!!- mondta Rya és ekkor jutott eszébe a Pub!- vigyetek a Juanitasba most rögtön!!

-de miért?- kérdezte Dean

-mert ez az utolsó esélyem arra, hogy megvédjem az életem!! Kérlek!- majd Rya megfogta Dean kezét és mélyen a szemébe nézett- kérlek segíts!