2. fejezet

A megegyezés

A beszélgetés az ismeretlennel sokáig tartott, és nem volt egyszerű a téma sem. Rya nem igazán tudta hova tenni a látogatást sem pedig a miértjét, de John pontosan tudta mit akar a lánytól. Igen a látogató az a John Winchester volt aki eltűnve fiai életéből most Rya ajtaján kopogtatott. A lány csak foszlányokban emlékezett rá arra, hogy milyen is volt ő 20 esztendővel ezelőtt, mint szerető családapa és férj. Most pedig inkább egy hajléktalanra emlékeztetett. John azonban tudta Ryanna az egyetlen aki segíthet neki. Így elismételte újra a kérését amit Rya nehezen értett meg, vagyis inkább akarta megérteni.

- te vagy az egyetlen aki most a fiúk közelébe férkőzhet, nekem most már dolgom van, de Deannek követnie kell az utasításaim, és fogja is, de neked vigyáznod kell rájuk és minden esetben szólni nekem ha bármilyen gond adódna, de ők nem tudhatnak erről, sem arról hol vagyok ,megértettél?- fejezte be John

- én, értem vagyis próbálom, de maga az apjuk és jesszus, ez nekem most sok, maga az akarja , hogy én legyek mellettük  maga helyett vagyis viselkedjek ugy mint egy kém?

- kém?- nevetett John- nem nem, nem kém leszel hanem nekem segítesz.

-de miért pont én, úgy értem én még csak nem is ismerem magukat a szomszédaink voltak ennyi!!! És egyáltalán honnan tudta hol vagyok?

-ez a szakmával jár, de értsd meg épp ezért mert igy majd nem gyanakodnak!

- nem ez hülyeség miért bíznának egy ismeretlenben?- kételkedett Rya

-pont azért mert nem vagy ismeretlen. Dean pontosan emlékszik rád, én csak annyit kérek figyelj rájuk és segít ezzel nekem nekik ahogy tetszik, kérlek?!

- én..-Rya nem tudta mit mondjon, nem ismerte sem John sem az indokait, de Deant igen és bár vonakodott a dologtól végül belegyezett- én, szóval jó legyen! De egy feltételem van, nem akarom őket megbántani ha rákérdeznek nem fogok hazudni!- jelentette ki

-rendben, akkor megegyeztünk?, Bryanna Campbell

-ritkán hívnak igy, de legyen! Bár esküszöm nem értem miért!- és ekkor ért haza Lizzy kicsit korábban mint számított rá Rya,

Lizzy kissé elvolt ázva és nehezen talált be a szobába. De mikor a felkapcsolta a villanyt rendesen meglepődött a látványon.

-Ryaaa, na neee, bár kicsit idős de cuki, nem tudtam buksz az idősebb pasikra, én meg Mathew ez egy katasztrofális baki volt-majd hangos, ám annál viccesebb zokogásban tört ki!

Közben Rya kikísérte John és az alkujuk ezzel érvényt váltott.

-akkor ezen a számon mindig elérsz, de ne feledd csak te tudhatod!- fejezte be John majd átnyújtotta a kis papírt.

-rendben, és de ugye maga nem akarja cserben hagyni a fiait!??

-nem soha-majd mosolyogva elment!! Rya visszasétált a kissé bukés barátnőjéhez és lefektette, az közben meg össze vissza fecsegett mindent. De Ryat csak az elhangzottak foglalkoztatták.

Akkor este nehezen aludt el, pedig másnap vizsgája volt! De még mindig jobb állapotban vágott neki a napnak, mint Lizzy. Mindketten késtek egy kicsit, aminek eredménye a vizsga halasztása lett. Így Rya kiment a sétálni az egyetem parkjába!

Ezalatt Dean előkerítette Sammyt aki nagyon meglepődött bátyja látogatásán, hisz már jó ideje nem találkoztak. Dean megkérte segítsen megtalálni az apjukat. Nem is sejtették, hogy ahova a üzenetben küldi őket az apjuk, közelebb viszi hozzá mint gondolnák…